Exxperior: Escalating Conflict (2021)

Az underground műfajok közül a thrash metal az, aminek a megújítására vagy legalábbis megreformálására a legkevesebben vállalkoznak. A szigorú keretek megingathatatlanul jelölik ki a műfaj territóriumát, stílusidegen elemekkel pedig úgy gondolom, hiábavaló kísérletezgetni. A német Exxperior duója a meglévő korlátokon belül próbál valami újjal előállni, de esetenként a műfaji komfortzónából sem átallnak kilépni.

Az Escalating Conflict a lipcsei formáció harmadik teljes értékű korongja, amely hegyszirt lehet a crossover/thrash tábora vagy a germán thrash vonal felől közelítők számára, de a Bay Area iskola híveinek sem lesz sétagalopp a korong befogadása, megemésztése. A gyorsfogyasztásra teljességgel alkalmatlan lemez ugyanis nem elég, hogy csaknem 80 perces, ráadásul még egy futurisztikus koncept album is. E két tény ismeretében feltehetően többek szeme előtt is felvillan a Vektor zenekar neve és a csapat Terminal Redux korongja. Nullás kilométerkőként egyébként tökéletes David DiSanto zenekarának felemlegetése, de Exxperiorék zeneileg jóval elvetemültebbek amerikai kollégáiknál.

A németek két alapembere a több – számomra támpontot nem adó – helyi földalatti alakulatban is aktív Falk Mittenentzwei énekes és a szintén zenekarhalmozó hangszeres, Tom Liebing. Az utóbbi figura stúdiós szakiként ráadásul nagyszámú további banda hanganyagán is letette már a névjegyét. Az Escalating Conflict tehát a duó harmadik nagylemeze, amelyek sorát minden lehetséges kiadványtípus színesíti, a lipcsei bázison készült ugyanis demó, EP, single, illetve gyűjteményes anyag is, csak a megosztott (split) korong maradt ki az eddigi szórásból. Az első két album, az éppen tízesztendős Call for Sanity és 2014-es utódja, a Killing Entertainment még szerzői kiadásban jelentek meg, így nem kell hamut szórnom a fejemre, hogy ez idáig nem futottam bele a lipcsei duó anyagaiba. A szeptember közepén megjelent harmadik lemez viszont már jó kezekben van, hiszen az európai thrash/heavy/speed undergroundban patinás névnek számító Iron Shield Records logója alatt jelenhetett meg.

A tizenöt tételes korong borítójáról feltehetően csak annak nem ugrik be azonnal Derek Riggs 1986-os remeke, aki még sosem futott bele az Iron Maiden Somewhere in Time című lemezének borítóképébe. Az utcarészlet középpontjában lévő fej pedig a Living Death Metal Revolution albumának frontján lévő figurának és egy továbbfejlesztett Darth Vadernek a keveréke. Ha a hanganyag terjedelméhez igazítanám soraim mennyiségét, feltehetően nem sokan tisztelnének meg azzal, hogy átrágják magukat a gondolatmenetemen. A dalok egyenkénti elemzése helyett legyen elég annyi, hogy a nem kevesebb, mint huszonnyolc oldalas booklet átolvasása után meg lehet próbálkozni a szálak felgöngyölítésével. Sajnos a lemez élő dobos nélkül készült, az ütősöket Tom programozta, aki a korongon egyébként EXX TOM művésznéven fut (Falk pedig JAXX BASILISK név alatt tolmácsolja a vokálokat.) A promószöveget olvasva még egyszer kikerekedett a szemem, ugyanis a srácok hús-vér muzsikusokkal kiegészülve a lemezt színpadra is tervezik vinni…

A filmzenés jellegű Exitiabilis Creatura intrója egy kicsit talán hosszúra lett nyújtva, bár közel 80 perces lemezhosszban gondolkodva legalább van időnk hangolódni az előttünk álló monolitra. Tom rendületlenül adagolja a nyakatekert riffeket, a legváratlanabb helyeken tördeli szét az egyes szerzeményeket, a dalokat ráadásul különféle szintetizátoros hangszínekkel is megbonyolítja és természetesen a szólók terén sem fogja vissza magát. A hangzás a tipikus 21. századi egyen-sound, így ha nem tudnám, hogy dobos nélkül készült a korong, akár azt is elhinném, hogy emberi munka eredménye hallható a ritmustémákban. Falk pedig a vokáljaival asszisztál ehhez a nyakatekert muzsikához, többnyire acsarkodik, de a szövegeket nyomatékosítandó, szavalásra is ragadtatja magát, jelzés értékkel pedig az üvöltések között dallamos énektémák is felütik a fejüket.

A németek az időnként felbukkanó technós betétekkel, billentyűs szólókkal néha ki is lépnek a thrash metal territóriumából, az Escalating Conflicts-et éppen emiatt csak fenntartásokkal merném ajánlani a klasszikus thrash híveinek, de a modern vonal kedvelőit is jócskán érhetik meglepetések. A kísérletet jómagam mindenesetre összességében sikeresnek értékelem, a srácok a külcsín és a belbecs tekintetében is odatették magukat; akár még az is megeshet velük, hogy az underground megmondóemberei piedesztálra emelik őket…

Nameless

About Rattle Inc. 258 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*