Zenék minden alkalomra

Abban szerintem megegyezhetünk, hogy minden rocker/metalos imádja tukmálni másokra a kedvenc zenéit, mi is gyakran ajánlunk a Rattle-oldalon különböző tematikák alapján albumokat, előadókat. Most arra gondoltam, csavarjunk ezen egyet, és konkrét alkalmakhoz javasoljunk lemezeket, és hát kicsit megszaladt a fantázia… Ez lett az eredménye:

Buga B:

Romantikus vacsorához a szerelmeddel: Alice Cooper – Trash

Abból indultam ki, nem biztos, hogy metalos a szerencsés hölgy/úr, akivel a romantikus vacsorát elköltjük, ezért könnyen befogadható anyagot kerestem, és a Trash számait a kevésbé metalos lelkületűek is szimpatikusnak találhatják, mivel nem egy túlgondolt darab. Ráadásul a hevesebb vérmérsékletűek és sietősek akár már a Bed of Nails dallamaira is beteljesíthetik szerelmüket egy gyors falás után, mindössze 20 percet kell kihúzniuk, míg a ráérősek és a javíthatatlan romantikusok a Hell Is Living Without You dallamaira forrhatnak össze, 32 perc elteltével. Aperitifnek Jägermeistert ajánlok.

A rohadék szomszéd ellen, aki egész vasárnap fúr: Csóré Béla 2. szólókazettája – Majd sírsz te még

Elsőre furcsa választásnak tűnhet, de be fogjátok látni, hogy teljesen logikus. 1. A borító mekkora! 2. Szívjon a szomszéd ezzel a förmedvénnyel, a füle is kiszakad a helyéből tőle! 3. Amíg ő Csóré Béla vonyítására próbálja kikaparni a saját szemét, addig én nyugodtan hallgathatom fülessel a Slaughter Strappadóját, hogy így is jó legyen nekem.

Tengerparti lovagláshoz: Sabaton – Primo Victoria

Én nem egyszerű tengerparti galoppozást képzelek el, hanem huszárvágtát és lovasrohamot, amihez a svéd gagyimetal felkent papjai tökéletes háttérzajt szolgáltatnak.

Sakkpartihoz a jetivel: Blind Guardian – Battalions of Fear

Jetivel sakkozni nem tréfadolog, egy jó kis német power metal megadja a kellő alaphangulatot és bátorságot, és hát a borító, na… Valami ilyesmi lehet az a játszma is.

Dupla műszak utáni hazasétáláshoz éjjel kettőkor: Kreator – Extreme Aggression

Erre az albumra azért esett a választásom, mert ilyenkor még haza is kell érni, egyértelmű vérpezsdítésre van szükség, nem szabad elpilledni, hogy még beverhessünk egy jól megérdemelt sört. A Kreator ébren tart, az 100 százalék.

Első gyermek születése utáni eufóriához: Dynazty – Firesign

Abszolút életigenlő, bárgyú mosollyal dúdolható muzsika a svéd szintimetálosok 2018-as albuma, ami tökéletesen működik nagy örömöknél, és persze nagy bánatoknál is.

* * *

Gabrielkiss:

Romantikus vacsorára a szerelmeddel: Whitesnake – Love Songs

Most őszintén, mit vártatok? Egy thrash metal albumot? Azért ne feledkezzünk meg a nemek közti különbségekről: amelyik zenétől egy egészséges rocker palinak merevedése lesz, attól egy nőnek inkább a „fejfájása” fog megjönni. Vagy valami még rosszabb… Ha extrát fogást is akarsz a vacsi után, tegyél fel egy jó kis válogatást, mondjuk, a Whitesnake legnyálasabb dalaiból! A hatás garantált lesz, de ezért ne lepődj meg, ha véletlenül Dave-nek szólítanak majd az ágyban…

A rohadék szomszéd ellen, aki egész vasárnap fúr: Marduk – Panzer Division Marduk

Fúrásra csakis valami szögbeverős zenével szabad válaszolni, a Panzer Division Marduk tehát egy ideális választás lehet az ilyen esetekre. Megmondom őszintén, ezt a lemezt még én magam is olyan röhejesen durvának tartom, hogy csak a legritkább esetekben szoktam végighallgatni. A javaslatom tehát a következő: korán reggel, jó hangosan indítsuk el a lemezt, állítsuk ismétlőre a lejátszót, menjünk el dolgozni, majd a munkából hazaérve gyönyörködjünk a szellemileg leépült szomszéd ábrázatában.

Tengerparti lovagláshoz: Iced Earth – Night of the Stormrider

Lovaglás közben nem is kérdéses, hogy egy jó kis galoppozós metal albumot kell hallgatni. Jon Schaffer nagymestere az effajta ritmusgitározásnak, a Stormrider lemez dalait pedig konkrétan teletömte eszeveszett tempójú galoppozó riffekkel. Ha ezt az albumot választod, felejtsd el az andalító lovacskázást, sokkal inkább egy őrült vágtára számíts! Igaz, hogy egy hétig nem fogsz tudni ülni utána, de azért érdemes kipróbálni.

Sakkpartihoz egy jetivel: Mekong Delta – The Music of Erich Zann

Na, ez egy érdekes szituáció lenne, mert a jetiről ugyan már hallottam, de személyesen még nem találkoztam vele, sakkozni pedig nem tudok. A híresen őrült Mekong Delta zenekart is csak hírből ismerem, így hát miért is ne fokozhatnám tovább az amúgy is faramuci helyzetet az ő muzsikájukkal? A nyakatekert riffek és az elmebeteg ritmusképletek minden bizonnyal a legjobbat hoznák ki mindkettőnkből, aminek következtében egy idő után valószínűleg felakadt szemekkel kezdenénk el fojtogatni egymást a kockás tábla felett. Sakk-matt.

Dupla műszak utáni hazasétáláshoz éjjel kettőkor: Dare – Out of the Silence

Volt már szerencsém nem egyszer éjszakai műszak után hazafelé ballagni. A gyári melós rockerek jól tudják, hogy nyolcórányi gépkattogás és csikorgás után már nem feltétlenül vevő az ember a hegesztős fémzenére. Ilyenkor csakis egy olyan minőségi AOR cucc lehet a nyerő, mint például a Dare bemutatkozó lemeze. Néha az ilyen könnyed zenék is jól tudnak ám esni, persze a thrasher haveroknak nem feltétlenül kell tudniuk erről.

Első gyermek születése utáni eufóriához: Guns N’ Roses – Appetite for Destruction

Mivel nincs gyermekem, így értelemszerűen el sem tudom képzelni azt a katarzist, amit egy utód születése okozhat. Így hát az első Guns-lemezt javasolnám, mert ezen van a Sweet Child O’ Mine. Ennyi.

* * *

Szabó Viktor:

Befutott az új szerkesztőségi kérdéssor, és megint törhetem a fejem az albumokon… Na, lássuk, mi sült ki ebből, milyen szabadidős tevékenységhez milyen albumot ajánlok!

Romantikus vacsorához a szerelmeddel:

Ez nem nagyon lehet más, mint egy jó Bon Jovi album. Ajánlatom az 1994-es best of album, a Cross Road. Tényleg a legtutibb nóták, összebújós lírák vannak rajta. Bon Jovi az érzelmes dalok és az instant slágerek nagymestere.

A rohadék szomszéd ellen, aki egész vasárnap fúr:

A rohadék szomszéd áfium elleni orvosság valami hasonló kedvesség lehet, mint fúrógépet hallgatni vasárnap reggel. A Van Halen Poundcake című dala illene ide, ahol ugye egy fúrógéppel előadott szólót hallhatunk, de az túl jó lenne. Legyen inkább egy „zajosabb” klasszikus, a The Accüsed 1988-as Martha Splatterhead’s Maddest Stories Ever Told albuma.

Tengerparti lovagláshoz:

Á, ez túl könnyű! Lovagláshoz egy jó kis galoppozós téma kell! Legyen az 1983-as Piece of Mind az Iron Maidentől. Nyeregbe fel!!!

Sakkpartihoz egy jetivel:

Ez nem tudom, honnan jött, én ilyet még sohasem csináltam, de lássuk. A sakk észjáték = gondolkodni kell = úgy, mint a matekban = matekmetal. Akkor pedig a Meshuggah 1991-es Contradiction Collapse albuma. Jól vezettem le?

Dupla műszak utáni hazasétáláshoz éjjel kettőkor:

Több esélyes is indul, de nálam csakis a Detonator – Demo 1990 jöhet szóba. Nem azért, mert a barátom, de Sipynek kegyetlen egy hangja van. Az éjszakai hazasétáláskor a félelmet legyőzni tökéletes.

Első gyermek születése utáni eufóriához:

A gyermek érkezése a családba utánozhatatlan érzés, annyi szent! A szülőre váró hatalmas feladatok előtt ki kell buliznia magát az embernek. Ahol jól kell magát éreznie. Az eufória kapcsán adná magát, hogy választottam az Anthrax State of Euphoria-ja legyen, de én bulizósabbra gondoltam, tehát a Mötley Crüe Dr. Feelgood albuma 1989-ből.

* * *

John Quail:

Buga B ötleteinek nehéz ellenállni. Amint elolvastam a hat kategóriát, elsőként a „rohadék szomszéd ellen” volt meg az ajánlatom. Kis gondolkodás után végül a többi anyag is kirajzolódott a különböző alkalmakra, amelyekre megpróbáltam a lehető legkomolyabb válaszokat adni. Nézzük, vajon sikerült-e!

Egy romantikus vacsorához a szerelmünkkel – főleg, ha meg is akarjuk őt tartani – bármelyik Cannibal Corpse anyag ajánlott, feltéve, hogy a zenekar nagy rajongója a kiválasztott. Ha azonban nem kultiválja a banda munkásságát, érdemes egy Bon Jovi-val bevezetni a rejtelmekbe. Ez lehet egy régi klasszikus, mondjuk, a New Jersey, de működhet a KISS Dynasty című diszkólemeze is.

A rohadék szomszéd ellen, aki egész vasárnap fúr, azonnal beugrott a Slayer örök érvényű Reign in Blood-ja. Ahogy az Angel of Death belehasít az éterbe, annál gyilkosabb nóta- vagy albumkezdés nincs számomra. A lemez minden pillanata brutális mészárlás, amikor vége van, fel sem tűnik, hogy milyen rövidke anyag, annyira letaglóz. Ha a szóban forgó szomszéd nem éppen a műfaj kedvelője, garantáltan kiejti a fúrógépet a kezei közül.

Tengerparti lovagláshoz egy jó kis galoppozós cucc illik, így a Running Wild Under Jolly Roger albuma éppen megfelelhet a célnak, de rengeteg, elsősorban régi Steve Harris témával sem lőhetünk nagyon mellé.

Jetivel sakkozni mindig különleges élmény, ehhez valami ősi, zsigeri, mégis szferikus album dukál, úgyhogy legyen az a Cathedral Cosmic Requiem című, jó hosszú EP-je. Mire az 1994-es anyag végére értek, le is győződ a szőrmókot a sakkjátszmában, és talán nem is tép szét mérgében, hanem együtt bólogattok Lee Dorrian síri énekdallamaira.

Amikor éjjel kettőkor sétálunk haza egy kiadós dupla műszak után, akkor olyan lemezt hallgassunk, amely fenntartja a figyelmünket, és nem alszunk el menet közben, megfejelve egy járdaszéli fát vagy villanyoszlopot. Legyen hát a Metallica Kill ’Em All-ja, amely megfelelő adrenalin-bomba ahhoz, hogy átlendítsen a holtponton.

Első gyermek születése utáni eufóriához ajánlom Bruce Dickinson Accident of Birth-jét, amely kellőképpen változatos, hangulatos és eléggé katartikus élményt nyújthat az ünnepi hangulatban, főleg a gyermek, az anya, az anyós, az após, a szomszéd és a postás egészségére elfogyasztott egy-egy kupica szilvapálinka után.

* * *

Coly:

A pillanat varázsában (vagy ugyanannak a dalnak a végtelenített lejátszásában) hiszek, úgyhogy elnézést, de nagyra becsült kollégáimmal ellentétben én albumok helyett sokszor csak számokat fogok említeni.

Romantikus vacsorához a szerelmeddel:

Úgy képzelem, a háttérben a Manowar Pleasure Slave-je szól diszkréten, amitől mindketten kellemesen ellazulunk, hiszen ezzel kimondatlanul is leosztottuk az étkezés utáni bónuszprogram szerepeit, ráadásul azt is tudjuk, hogy nem szabad nagyon teleennünk magunkat…

A rohadék szomszéd ellen, aki egész vasárnap fúr:

Erre a célra tökéletesen megfelel az S.O.D. What’s That Noise-a; ha elég hangosan és jókor szólal meg, hiába csupán 62 másodperc, talán ismétlésre sem lesz szükség.

Tengerparti lovagláshoz:

A fenti hívószavakról elsőre a Nightwish Last Ride of the Day című dala ugrott be, ami az egyik kedvenc nótám a finn csapat Tarja utáni történetéből, viszont lovagolni nem igazán lehet (vagy ajánlatos) rá. Innen viszont már csak egy lóugrás volt az Over the Hills and Far Away, amit Tuomas Holopainenék 2001-ben formáltak a maguk képére, nekem mégis a Gary Moore féle eredeti a kedvencem. Kellően emelkedett, hősies darab, igazi nyereg alá való.

Sakkpartihoz egy jetivel:

A lélektani hadviselésnek minden sportágban fontos szerepe van, a sakkban pedig különösen. Ha szólhatna valamilyen zene játszma közben (nem szólhat), és én állíthatnám össze a lejátszási listát, a dalokkal igyekezném összezavarni ellenfelemet, elvonni a figyelmét a játékról. Hogy a következő lépéskombináció helyett például olyanokon gondolkodjon, mint hogy He’s a Woman – She’s a Man (Scorpions), vagy hogy férfi vagy női éneket hall a Beast in Black Blind and Frozen című számának verzéiben. 🙂 Jobb pillanatnyilag nem jutott eszembe, amivel lehet, hogy a szőrös melákot juttatnám lépéselőnyhöz.

Dupla műszak utáni hazasétáláshoz éjjel kettőkor:

A dupla műszak nálam szerencsére soha nem játszott, úgyhogy maradjunk a dupla (vagy tripla) sör-Jägernél egy késő éjszakába nyúló társasági eseményen. Az emelkedett véralkoholszint által megbillentett koordinátarendszerhez tökéletesen passzol – és itt most kivételesen albumot fogok mondani – a Primus Antipop-ja, annak elvarázsolt szövegei és zenei megoldásai. Aki nem hiszi, tegyen egy próbát vele!

Első gyermek születése utáni eufóriához:

A feleségem a kórházban elkezdett vajúdni az első lányommal. Rám még nem volt szükség, de már euforikus állapotba kerültem a gondolattól, hogy hamarosan apa leszek. Otthon, egyedül, a The Offspring Conspiracy in One albumát bömböltettem, és már-már táncra perdültem az olyan nótákra, mint a Come Out Swinging és a One Fine Day. Előre ittam a lányom bőrére, utána viszont nem emlékszem, hogy milyen zenével ünnepeltem.

About Rattle Inc. 294 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*