Soha rosszabbat!

2021. harmadik negyedévének értékelése

Július és szeptember között minden eddiginél jobban elszaladt velem a ló: három hónap alatt kereken 60 idei alkotással ismerkedtem meg. Ami persze nem feltétlenül jelent ezzel arányosan sok jó anyagot, ennek ellenére mégis azt mondhatom: számos kellemes élményben, viszontlátásban és új találkozásban volt részem.

A 60-ból 11 albumról írtam is, ami jelez irányukban egyfajta megkülönböztetett figyelmet, átlagosnál nagyobb fokú szimpátiát. Közülük az Iron Maiden Senjutsu-járól merem kijelenteni, hogy biztos ott lesz az év végi Top 10-emben, de a Powerwolf, a Warkings és Dee Snider új lemezének (a Call of the Wild-nak, a Revolution-nek és a Leave a Scar-nak) is van esélye erre. Régi ismerőseim közül a Mordred és a Trance is hozta a tőle remélt formát, számomra mindkét anyag – a The Dark Parade és a Metal Forces is – kellemes meglepetés. A Witchcryer és az Alien Weaponry idei alkotása (a When Their Gods Come for You és a Tangaroa) viszont nálam egyelőre nem hozza a két csapat előző korongjainak színvonalát.

Természetesen ebben a negyedévben is megismertem ígéretes csapatokat, avattam új kedvenceket: ilyen a finn Scarecrow (és albuma, a Splatterpunk), az Archangel A.D. (Casus Belli) vagy a Godslave (Positive Aggressive). Utóbbi banda természetesen csak számomra friss ismeretség, hiszen Thomas A. Pickardék már a hatodik stúdióalbumukat „gyártották le”. Sajnálom, hogy a Spirit Adrift-nek és a Gama Bomb-nak idén csak egy-egy háromszámos EP-re futotta (Forge Your Future és Thunder over London). Kárpótlásul viszont olyan anyagokat hozott a fémpostás, mint a finn Plant My Bones Stage 1.0-e, az amerikai Mama Doom Ash Bone Skin N Stone albuma, a szintén amerikai és ugyancsak stoner/doom muzsikát játszó Howling Giant Alteration-je, az olasz Solar Mantra pszichedelikus stoner rockot kínáló lemeze, az Away, a szintén haskamariskás zenei víziókkal csábító Stone Deaf Killers-e vagy az osztrák Ewïg Frost szimpatikus black’n’roll-ja (Ain’t No Saint). Mint látható, ebben a blokkban egy kissé túlreprezentáltak a súlyos alapokra épülő elszállós muzsikák; nem az élmezőny, de nem is „futottak még” kategória: annál valamennyi említett alkotás magasabb fokú élvezetet kínál.

Az elmúlt két hét szerzeményeivel pedig még az ismerkedés fázisában, az első-második hallgatásnál járok. A beszerzett anyagok közül mindenekelőtt az Orbit Culture Shaman EP-jére kaptam fel a fejem, a Paradox Heresy II-je viszont nálam egyelőre nem durrant akkorát, mint anno az első rész. A Duel új anyaga (In Carne Persona) kellemes retró muzsika (pszichedelikus stoner/doom) és a finn black/thrash banda, a Bonehunter idei alkotása (Dark Blood Reincarnation System) is elnyerte a tetszésemet. Az A Pale Horse Named Death, valamint a Rage (Infernum in Terra és Resurrection Day) is hozta az eddigi formáját, ám ez a kiszámíthatóság esetükben nem feltétlenül számít pozitívumnak. De hangsúlyozom, ezek csak az első benyomásaim.

Hiába, nem lehet mindenben a kritikus rajongó kedvére tenni… Az általam festett összkép azonban, remélem, pozitív: ha nem is érkeztek raklapszámra a csúcsalkotások, az év harmadik negyede is számos élvezetes anyaggal örvendeztetett meg. Soha rosszabbat!