A címben szereplő név és cím a Judas Priest legendás gitárosának, KK Downingnak a zenekarát és annak első nagylemezét takarja. Az utóbbin igazi old school heavy metal hallható, a 80-as évekbeli Judas Priest keresztezése a Jugulator stílusával. A JP keményebb, agresszívebb oldalát mindig is KK képviselte, míg Tipton és Halford a fogós dallamokat hozták.
És itt jön elő lemezzel szembeni legfőbb kritika: hiányzik belőle az az eredetiség, azok a fogós dallamok, ikergitár-szólók és riffek, amelyek az anyazenekart olyan legendássá tették. Persze ettől ez még egy igazi, bivalyerős, heavy/power/thrash keménységű zene, ami a mai metal zenekarok 70 százalékát simán lekörözi, az anyazenekar Judas Priest-et viszont nem éri utol.
De az idén 70 éves KK-től ne is várjunk olyan világmegváltó zenei ötleteket, mint amilyeneket a húszas, harmincas, negyvenes éveiben alkotott. Elégedjünk meg azzal, hogy önmagát és a saját zenei elképzeléseit adja. Ha nem tudnánk, hogy egy 70 éves emberről van szó, simán hihetnénk, hogy egy húszas, harmincas éveiben járó zenészt hallunk, olyan energia szorult mindegyik dalba. Valamint ott vannak még a léggitározásra késztető, nagyszerű gitárszólók is, amelyekkel Downing mester egyáltalán nem spórolt. És ez minden negatívumért bőven kárpótolja a hallgatót.
Említést érdemel még a frontember, Tim „Ripper” Owens is, aki a Judas Priest Jugulator és Demolition lemezein énekelt. Hangja most is ugyanolyan bitang erős és tiszta. Akinek a vele készített Priest-lemezek azért nem tetszettek, mert azokon túl kevés volt a fogós énekdallam, azok ezzel a lemezzel nyugodtan próbálkozhatnak, mert ugyanaz a keménység, lendület és energia köszön vissza, de a Screaming for Vengeance, a Defenders of the Faith és a Ram It Down féle dallamossággal. Sokan ezért tartják a Sermons of the Sinnert a harmadik Ripper-es Judas Priest lemeznek. De vannak, akik Iced Priest-nek nevezik, hiszen Owens a Priest mellett az Iced Earth-ben is énekelt.
És lett volna még egy harmadik korábbi Judas Priest tag is, a legendás Les Binks dobos (aki a Sin After Sin turnén, valamint a Stained Class, a Hell Bent for Leather/Killing Machine és az Unleashed in the East lemezeken szerepelt), de egészségügyi problémák miatt (ő sem fiatal gyerek, hiszen idén szintén 70 éves) pont a lemezfelvétel előtt kiszállt a zenekarból. Így helyette Sean Elg dobolta fel a lemezt. De hogyan: simán Les Binks és Scott Travis örökébe léphet!!!
Fölösleges egyesével felsorolni a dalokat. Vannak gyorsabb, power/thrash metal keménységű szerzemények, de akadnak lassabb, döngölős, koncerteken közönség-énekeltető és ökölrázós nóták és egy hosszabb epikus tétel is. Ez utóbbi a The Sentinel (a Defenders of the Faith lemezről) folytatása, Return of the Sentinel címmel, amelyhez egy nagyon jó kis videóklip is készült. A lemez sikeresen keveri az old school metal hangzást a modernnel. Igaz ugyan, hogy nem egy Firepower színvonal, de ahogy fentebb írtam, a kortársak 70 százalékát simán kenterbe veri. Akik szeretik a true metalt, amit olyan bandák képviselnek, mint a Judas Priest, az Accept, a Manowar, az U.D.O., a Hammerfall vagy az Iced Earth, azoknak ezt a lemezt nyugodt szívvel merem ajánlani. És akik kedvelik a két Ripper-es Judas Priest albumot, azok a Sermons of the Sinnert is nyugodtan odatehetik mellé. Nyakakat headbangelésre előkészíteni, a szekrényekből a léggitárokat elővenni, karokat a magasba emelve az öklöket rázni és a refréneket a zenekarral együtt üvölteni!
S hogy a metal nem csupán zene, hanem egy nagy globális család is egyben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Ripper a saját oldalán osztotta meg Hellfire Thunderbolt című daluknak egy rajongó által készített zongoraváltozatát:
Leave a Reply