Carcass: Torn Arteries (2021)

Már nagyon vártam a liverpooli Carcass új, szám szerint hetedik lemezét. Láttam az előzetes klipeket, amelyek közül a tempós Kelly’s Meat Emporium volt a meggyőzőbb. Szóval kíváncsi voltam a végeredményre. A zöldségekből összeállított, felboncolt szívet ábrázoló borító sokaknak nem tetszik, nekem ellenben igen. (Azért a hátulján vannak kibelezett, darabolt állatok…)

Már a nyitó, címadó dal alatt lejött, hogy a hangzás leginkább a Heartwork és az utolsó album, a Surgical Steel közé helyezhető. Friss, arányos és egyszerre dinamikus. Ha nem tudtam volna, mit hallgatok, akkor is felismerném, kiktől származnak a szerzemények, annyira jellegzetes a sound. A kezdő dobtémák után mintha visszatértünk volna 1993-ba, az említett HW világába. Remek. A következő Dance of Ixtab lassan, baljósan hömpölygő témái már inkább a dallamosabb Swansong lemezt idézik, de míg a videót nézve nem győzött meg igazán, így, egyben hallgatva az albumot, tökéletesen illik a képbe. Ráadásul Bill Steer jóvoltából ismét remek, szinte melodikus gitárszólók kerültek a dalokba.

A harmadik tétel (Eleanor Rigor Mortis) ismét egy középtempós szerzemény a késői Carcass minden jó tulajdonságával, Jeff Walker jól ismert, acsarkodó morgásával. És itt már kezdett bennem körvonalazódni, hogy nem kell semmi egetverő újdonságra számítani tőlük. Illetve jobban odafigyelve lejön néhány érdekesség, mint a keleties gitártéma a The Devil Rides Out és a klasszikus kezdés a majd tízperces Flesh Ripping Sonic Torment Limited elején, vagy a taps, mint effekt az In God We Trust-ban. Egyébként külön kedvenc dalt nem emelnék ki a tíz tétel közül, annyira jól összerakták a korongot, amely elejétől a végéig átmegy az emberen. Remek riffek, ötletes és jellegzetes dallamok, néha grind-olás felé hajló death metalos zúzások, amik mind a Carcass védjegyei.

Összességében nyolc év után ismét egy olyan hibátlan albumot kaptunk, amely magában hordozza zeneiségük minden jellegzetes ismertetőjelét, és ki merem jelenteni, hogy sokadik hallgatás után is még csak ismerkedem vele. Remek hallgatnivaló!

Hentes

A szerző: Rattle Inc. 283 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*