Rattle Inc. COVID-búcsúztató buli 2. – The Return (élménybeszámolók)

Óbarok, Old Stone Villa, 2021. szeptember 3–5.

Nemcsak a szeptemberi Rattle-hétvégéből szeretnénk hagyományt csinálni, hanem abból is, hogy a résztvevők bármelyike megírhatja benyomásait közös kétéjszakás kalandunkról. Egy kicsit hosszú, ám változatos, s így remélhetőleg élvezetes beszámoló következik. Íme!

„Nekem csak az üres hordók jutottak” (John Quail)

Eltelt egy év, és amíg a COVID-19 a kormány által meghosszabbított nyári „szabadságát” tölti, mi újfent tiszteletünket tettük az óbaroki Old Stone Villában. Ismét összegyűlt a tavalyi csapat, sőt, Berzeviczi Laci és Noszov Valentin személyében két újabb tagot avathattunk ezen a jeles, már-már hagyománnyá előlépő eseményen. A remek hangulatot szinte folyamatosan bömbölő fémzene, kiváló ételek, mindennemű italok és nem utolsó sorban Dávid Laci szó- és faviccei voltak hivatottak biztosítani. Metálbéci háromféle hordós sert is prezentált idén, amelyekből – mivel nem kedvelem ezt az italt – nekem csak az üres hordók jutottak. (Persze előre jelentkeztem a dizájnos csomagolásokra, amelyek egyike AC/DC márkájú volt.) Idén kissé megfázva érkeztem az eseményre, a náthából Németh Peti Jim Beam-jével, Drávucz Karcsi házi szilvapálinkájával és Valentin saját kezűleg gyártott diólikőrjével igyekeztem magam kikezelni.

A hordók ura

Pénteki bemelegítés gyanánt Size vezényelt le egy mini vetélkedőt, amit természetesen a lexikonagyú Dávid Laci nyert meg. Nyereményéről azonban nagylelkűen lemondott a javamra, így gazdagodhatott LP-gyűjteményem az egyik legnagyobb magyar metal-klasszikussal, Szűcs Jutka Kihajolni veszélyes című albumával. (Örök hála Lacinak!)

A péntek esti kvízmester és a játék nyertese (Size és Dávid Laci)

Estére Buga B és Metálbéci bográcsban készült pandúrlevese volt hivatott semlegesíteni a gyomrunkba került alkoholt. A kiváló ételből többször szedtünk, de szerencsére maradt még másnap ebédre is. A leharcolt kezelőpanelú, 2020 őszén telefonáztatóként is bizonyított, kültéri jakuzzi mellett idén már egy beltéri pezsgőfürdő is átadásra került. Ezt Majkával és Sizével avattuk fel szombat hajnalban, így levezetvén a hosszúra nyúlt pénteki napot. Karcsi, azaz Magyarország metal LP-királya eközben az infraszaunában regenerálódott.

Szombaton, Bogdán Laci kolbászos rántottáját követően a csapat egy része Coly vezetésével környékbeli túrára indult, hátrahagyván a szálláson a többnyire egészségügyi okokra hivatkozókat. A túra során felkerestük a régi, szovjet katonai bunkert, amelynek belsejében egy kis denevérrel is sikerült összefutnunk. A bunkert elhagyva vettük észre, hogy Sipy eltűnt! Aggodalomra semmi ok, megtaláltuk hamar: egy másik kijáraton távozott, miközben a tavalyi horrorfilmjének folytatásán agyalt. Egy vérfagyasztó pincejelenet forgatása után folytattuk a túrát egy adótoronyhoz, ahol Németh Peti főszereplésével a „Magasfeszültség által szörnyhalált haló Bathory-fan” című jelenet is rögzítésre került, mialatt a riasztó szirénájától visszhangzott az egész erdő.

A bunker sötétjében (Reaper és John Quail)

Délután dr. Bogdán „NIN” László kvízmester kápráztatott el bennünket fogós-ravasz feladványaival. Három csapat vetélkedett ismét, a tavalyitól eltérő összetételben, de természetesen ez alkalommal is Dávid Laci team-je került ki győztesen a titánok harcából. Mindeközben a horrorrendező körömpörköltje gőzölgött az udvari tűzhely fölött ringó bográcsban, amit a két hölgy, Erika és Éva felügyelt a versengés alatt.

Még vacsora előtt néhányan felmentünk az Öreg Szikla tetejére, megtekinteni a csodálatos óbaroki naplementét. Visszafelé haladva a csapat egyik része a kevésbé meredek utat választva, Metálbéci vezetésével picit eltévedt, mialatt a meredekebb lejtőn haladó tagság siklóba „botlott”, amelyet Colyval rögtön le is videóztunk. A szikla alján aztán bevártuk Béláékat, akik végül visszatértek a helyes útra.

Az Öreg Szikla tetején (itt Drávucz Karcsi, Noszov Valentin és Berzeviczi Laci)

Késő este mindenki jól beevett a fenséges ételből, Jozef Sipylberg pedig leforgatta „A villa szelleme” munkacímet viselő rémfilmjének zárójelenetét. Zenei aláfestésnek a Demon Full Moon-ját ajánlottam, amely mindenki tetszését elnyerte. A záróképben Coly vízből kiemelkedő zombiként remekelt, ami szerintem űberelhetetlen.

Vasárnap, a csoportkép elkészítése után érzékeny búcsút vettünk szállásunktól és egymástól, majd szétszéledtünk a négy égtáj felé azzal az egybehangzó döntéssel, hogy jövőre ismét folyt. köv.!

„Megkaptam életem első filmszerepét” (Size)

Ismét egy remek hétvégében volt részem. Péntek délután gyűlt össze a kis csapat a Népligetnél: Béci, John Quail, Dávid Laci és jómagam, aztán irány Óbarok. Már az odaúton jó volt a hangulat, ami a kocsiban bömbölő zenéknek és Dávid Laci az 1985-ös Hahotából átmentett vicceinek volt köszönhető. Délután 3 körül meg is érkeztünk a villához, majd jöttek a többiek is szép sorjában. Béci és Buga nekilendült a főzésnek, a többiek pedig szerényen pattintgatták a söröket. Seperc alatt remek hangulat kerekedett, ami köszönhető volt Karcsi pálinkájának is, amivel nem fukarkodott, folyamatosan töltögette tele a kis gyűszűket. Estére már igencsak a negyedik dimenzióban jártam, pedig még egy rövid vetélkedőt is le kellett vezetnem, HEHE!! A vacsora remek volt, csak dicsérni tudom Béci pandúrlevesét. Tökéletes ajzószer, hogy az ember éjszaka a plafonig fingja a takarót. HEHE!! A nap zárásaként volt még egy kis jakuzziban elkövetett lazulás, majd irány a szoba, ahol belemerültem a durmológia rejtelmeibe.

Hahota

Szombat reggel volt egy kis másnap, de egy kávé, Buga tojásrántottája és egy jakuzzis beöntés helyre tett. Amíg a többiek túráztak, én és Micó barátom (Berzeviczi Laci – a szerk.) borkortyolgatással egybekötött zenehallgatással és egy kis rendrakással múlattuk az időt. Kora délután befutott a túracsapat és mindenki elfogyasztotta az ebédjét. Aztán egy kis szieszta, majd metal kvíz következett, Buga mester vezetésével. Sipy eközben már javában főzte a körömpörköltet, ami szintén pazar volt. A vacsora után Sipylberg mester egy horror rövidfilmet forgatott, így én is megkaptam életem első filmszerepét. Stílusosan egy vízi hullát kellett eljátszanom, így nem volt gondom a szöveggel. HEHEHE!! Ekkor már este 11 körül járt az idő, de én olyan fáradt voltam, hogy úgy néztem ki, mint akit megerőszakolt az egész Vörös Hadsereg (a halott katonák is), úgyhogy aludni tértem.

A vasárnap délelőtt pakolászással, pucolkodással és búcsúzkodással (koccintgatással kísérve) telt el. Elmondhatom, hogy remek brigád kovácsolódott össze. Míg tavaly voltak, akik először találkoztak egymással, most már barátként köszöntöttük egymást. Az is nagy örömömre szolgált, hogy idén két emberrel bővült az akciócsoport. Péntek este csatlakozott hozzánk Micó barátom Miskolcról, szombaton pedig Valentin cimborám Mosonmagyaróvárról. Tényleg nagyon jól éreztem magam, igazán csodás nyárzáró parti kerekedett. Már várom a következőt nagyon. Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, és szívből köszönöm a barátságot!!! Pusszancs!!!

Ugyanez rímekbe öntve:

Király volt a Rattle-parti
Akár egy szép álom
Volt itt bőven eszem-iszom
Na meg dínomdánom
Metálbéci úgy horkolt
Mint egy orangután
Úgy rengett az emelet
Lecsúszott a pizsamám

Finom volt a kaja is
Nem győzöm dicsérni
Annyit ettem, hogy azóta
Tízszer voltam sza….khhmm….futni 🙂
Dicséret a két szakácsnak
Jár nekik az aranyérem
Igaz, hogy a fűszerektől
Lángot köp az aranyerem

Izgi volt a vetélkedő
Szoros volt a verseny
A kvízmesternek hála
Új bandákra leltem
Igaz, hogy ő rajta kívül
Kutya sem hallgatja
De feladványnak tökéletes
Így mindenki baszha….khmm…. agyalhat rajta 🙂

Sipylberg úr horrorfilmjét
Tűkön ülve várom
Remélem, a körmeimet
Vérző húsig rágom
Dávid Laci viccein
Én még most is nevetek
Pedig tegnap röhejgátlót
Bevettem vagy hat szemet

Le is zárom ezt a verset
Nem kell ide szóözön
Aki ott volt, tudja jól
Buli volt ez a köbön
Remélem, hogy jövőre is
Lesz megint majd action
Csak tudnám, mi a gyík töke
Az az Archer Nation

„A sérülésemen is látszik a szmájli!” (Noszov Valentin)

Nagy izgalommal vártam a napot, olyan érzéssel, mint ifjúkoromban a koncerteket! Örültem, hogy személyesen is találkozhatok pár emberrel, akiket eddig csak a Facebookról ismertem! Nagyon jó volt a közös túrázás, a filmforgatás ötlete! Szép volt a táj a hegy tetejéről! A bunkerben szinte visszatértünk a gyermekkorunkba! Mindenki elengedte magát! Túra után még jutott az előző napi bográcsozásból származó ételből: nagyon finom volt, kár lett volna lemaradni róla! Nagyon jó volt a kvízjáték, élveztem a kihívást! Jövőre lehet, hogy magam is csinálnék egyet! A naplemente-nézés nagy élmény volt, de mindenkinek, mert kb. 20 percig néma csend volt! Lefelé Peti bevitt minket az erdőbe, szó szerint, mellékelem az ábrát! 🙂 Este pedig a közös zenehallgatás gyermekkorom bandázását juttatta eszembe! Hajnalban egy kicsit rosszul voltam, de sikerült korrigálni a dolgot! Köszönöm az élményt mindenkinek! Már hétvégén mennék újra, ha lehetne! A sérülésemen is látszik a szmájli!

„Ezúttal egyik jakuzziba sem ejtettem bele a telefonomat” (Buga B)

Hogy mi lehet jobb az előző évi Rattle-találkozónál? Sejthetitek a választ: a mostani. A régi, már amúgy is ütős gárda kiegészült még két taggal, és ismét fergetegeset buliztunk. Szuper kaják, még jobb piák, véget nem érő beszélgetések a közös szerelemről, a metalról, lazítás a két jakuzziban, folyamatos poénok és röhögés. Nagyjából ezzel telt ez a három nap/két éjszaka a most már nyugodtan hagyományosnak nevezhető szeptember eleji Rattle-hétvégén.

Az én csúcspontjaim a buli alatt:

• mindkét bográcsozás királyul sikerült;
• Majkával a kirándulás helyett ismét a kockás abroszos vendéglátást választottuk Felcsúton;
• Metálbéci megtanította, hogy a füstölt szalonna fordítása valójában zsírszalonna;
• a repertoárba bevettem a gin-tonic-ot is;
• ezúttal egyik jakuzziba sem ejtettem bele a telefonomat;
• tök jó új arcokat ismertem meg, illetve ismét láthattam olyanokat, akiket mára már, remélem, a barátaimnak mondhatok.

Legszívesebben már most elkezdeném szervezni a következő találkozót; titkon azt remélem, hogy tovább bővül a társaság, és még nagyobbat fog szólni a jövő évi parti. A Rattle-csapat ismét bizonyított; köszönöm, hogy együtt lehettünk!

ÓbaROCK Hall of Fém (Reaper)

„Bükkök, tölgyek, gesztenyék, kőrisek. Jó, jó, jó! Sokan eljöttek” – mondhatta volna Szilszakáll péntek este, ÓbaROCKon, bár pontatlan lett volna: a tavalyi brigád komplett létszámmal képviseltette magát, sőt, beplusszosodtunk még két taggal, bizonyítván: a mötállal még a COVID sem bír!! Írhatnék most szépet, s jót, mit ittunk, ettünk, merre voltunk, mit láttunk, de felesleges, megírják majd mások! Inkább leírom, kikkel voltam együtt: ez az én ÓbaROCK Hall of Flame-em!!

Coly: The Boss, Master of Tours!
Béci: Doomdays of Pandourssoup
Buga B: Nine Quizzes Nails
Dávid Laci: Joke Massacre
Évi: Girl from Heaven
Fürj Jani: Power of the Little Beer Barrel
Karesz: Priest of Locomotive Brandy
Leslie: Potatobuchers Near Miscoulch
Majka: Faces of Thrashlawyer
Rika: My Little Secret
Sipy: Moments of Sipylberg
Size: Fucking Drinking Kitty Gutting
Valentin: Korpiklaani 🙂 🙂

Ez mellément!

„Apukametált nyomunk” (Coly)

Miután az előttem szólók már minden titkunkat kiadták, nem marad más hátra, mint hogy a magam puzzle-darabkáit is beillesszem ebbe a képbe. Mi is a célunk ezzel a rendezvénnyel? Az ötletgazda Buga B tavaly a járványveszély, a kényszerű bezártság elmúltát szerette volna megünnepelni ezzel a háromnapos összejövetellel, ami olyan jól sikerült, hogy újrázás után kiáltott. A hétköznapokban mi, szerkesztőségi tagok sem találkozunk, talán nem lódítok, ha azt állítom, hogy mindenkivel egy évvel ezelőtt láttuk egymást utoljára. (Mintha csak egy hónapja lett volna…) És most ugyanonnan folytattuk, ahol akkor abbahagytuk.

Első este Drávucz Karcsi házi pálinkájától többen is módosult tudatállapotba kerültek, amihez képest a második nap vége kifejezetten visszafogottra sikeredett. Hiába, egyre magasabb az átlagéletkor, apukametált nyomunk, se egy pogó a nappali közepén, se egy látványos hányóverseny…

Ahogy a képes beszámoló fotói is bizonyítják, a helyszín nagy ereje a természet-közeliség: a csillagos égbolt a szabadtéri jakuzzi fölött, az Öreg Szikla fehér tömbjének monumentalitása, a táj szó szerinti sokszínűsége… A kirándulás szervezőjeként, egykori biológiatanárként nem is gondoltam volna, hogy a szállásunk közvetlen közelében is ilyen élményekben lesz részünk. Az út menti bozót ágai közé gabalyodott héja, a bunkerben körülöttünk csapongó denevér, a külszíni bánya meredélyének zöldjében egy pillanatra feltűnő őz, az imádkozó sáska, a rézsikló… Az egykori katonai létesítmény sejtelmes, idővel kiismerhető labirintusa, amely a telefonok és egyetlen fejlámpa fényénél csak pillanatokra, és akkor is foltokban vetkőzte le vaksötétjét, a bauxitsivatagban sorsára hagyott teherautó, mikrobusz és munkagép – igazi időutazás volt. Mintha egy idegborzoló sci-fi díszletei közé keveredtünk volna…

…Ami annyira megihlette Sipy-t, hogy neki is állt újabb Zs-kategóriás horrorfilmje leforgatásának („No light! Camera! Action!”). Mi, szereplők is kíváncsian várjuk a végeredményt, amit természetesen veletek, olvasókkal is megosztunk majd. 🙂 Amiket a fentieken kívül a leginkább élveztem, azok a kvízjátékok voltak. Extra piros pont Sizének, aki népszerű metal videóklipeket írt le rímes formában, és nekünk ez alapján kellett kitalálnunk az előadót és a szám címét. Íme, néhány közülük:

Ahogy a hely tulajdonosainak, úgy nekünk is nagyravágyó terveink vannak az Old Stone Villával kapcsolatban. Hogy ezekből mi valósul meg, jövő ilyenkorra fog kiderülni…

A cikk szerzője: Rattle Inc. 224 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*