Jobban belegondolva, Kalapács Józsi már több mint 40 éve énekel metal és rock zenekarokban. A Kalapács névre hallgató formációval is több mint 20 éve nyomják az ipart – ráadásul változatlan felállásban. Tehát ha csak a heavy metal stílusban kiadott lemezeiből játszanának egy-egy dalt, a repertoár bőven kitöltene egy egész estés programot. Márpedig ez a formáció korábban sem fogta vissza magát ezen a téren, hiszen a Pokolgép, Ómen, Kalapács zenekari hármas munkásságából korábban is játszottak a koncertjeiken. Rajongóikat tavaly egy remek lemezzel (Világvégre) örvendeztették meg, ami nálam is betalált. Úgyhogy az esős pénteki estén nem esett nehezemre elindulni a meghirdetett eseményre.
Szerettem volna, de most sem tudok eltekinteni a Covid-vírus hatásaitól, ami jelentősen befolyásolta az este történéseit is. Először is, a helyszínen tudtam meg, hogy az előzenekarként feltüntetett Alcohol bulija betegség miatt elmarad, másfelől pedig a korlátozások miatt a nézőszám is jelentősen megcsappant. Míg tavaly dupla bulit tudtak tartani, addig ezen az estén a kezdésre jó fél ház jött össze. (Igaz, a Road zenekar egri bulija is több ismerősömet elcsábította, és emellett még a Bikini is fellépett, itt, Debrecenben.). Úgy döntöttem, bánatomat sörrel fojtom el. Ehhez a tettemhez több kedves ismerősöm is csatlakozott, amiből nagyobb ívű baráti eszmecserék alakultak ki. Ennek következményeként le is maradtam a nyitó Continoom programjáról. Nem úgy a főbandáéról…
Ha jól tudom, ez volt az őszi turné nyitó bulija. Nem sejtettem előre, hogy milyen dalokra számíthatok: az utolsó lemezre építenek-e vagy best of programmal zúznak le minket. Utóbbi történt. Már az elsőként felhangzó Nem az a harc alatt is remek hangzással szólt a cucc. A zenészek visszafogott lelkesedéssel, gyakorlatilag a hangszerekre koncentrálva nyomták a bulit. Józsi hangja – bár korábban több felől is hallottam kritikát – szintén hibátlanul jött át. Az pedig kifejezetten szimpatikus számomra, amilyen átéléssel közvetíti a dalokat. Még az elején elmondta, hogy a zenekar fele lesérült. Sárközi Lajos gitáros és Beloberk István basszeros is sebekkel a kezén pengetett. Szerencsére ezt a nézőtérről nem lehetett érzékelni. Vegyesen játszották a különböző korszakaik tételeit: Lángok évada, A RnR örökké éltet, majd egyetlen utolsó lemezesként az Úgy ítélj című dalt nyomták. Nálam bőven elfért volna még egy speed-esen, thrash-esen pörgős-zúzós Gyönyörű világ vagy az utóbbi idők egyik legszebb lírája, a Főnix is…
Józsi pokolgépes korszakát elsőként a Pokoli színjátékkal idézték fel, az Ómentől pedig a Fagyott világot nyomták, nem kis örömet okozva a közönségnek, hogy aztán tovább pörögjenek az olyan slágereik, mint a Nem az, ami megöl (szerintem ez akár a Megadeth repertoárjában is elférne), a Sólymok fészke, az Itt leszek vagy a Bűnöm a rock. Érdemes megjegyezni, hogy látványnak sem volt utolsó a csapat. Hőseink igazi fémzenekarnak néztek ki a színpadon, ami többször is sűrű füstbe borult a látványelemek miatt. A legvégére azért még előkerült néhány régi Gép-klasszikus: elsőként A jel, majd a ráadásban a Mindhalálig RnR és az Ítélet helyett, amelyek egy generáció rock himnuszaiként vonultak be a (metal-)történelemkönyvekbe. Itt is együtt énekelte a dalokat az egész terem. Igaz, ezen nem is kell csodálkozni, mert évtizedekkel ezelőtt csarnokokban ezrek zengték Józsit kísérve a nótákat.
Összességében, az említett kellemetlenségek ellenére is remek kikapcsolódást jelentett ez az este. A Kalapács zenekar pedig ismét megerősített abban, hogy ők hazánk egyik vezető heavy metal bandája. Kívánok nekik még sok metalban gazdag évet!
Hentes
Leave a Reply