Feretrum: Sanctuarium (2021)

A nagykanizsai Feretrumról már a 2019-es In the Eternal World debüt kapcsán írtam, és ha időm engedi, egy interjút is összedobunk a Zala megyei srácokkal, így tehát nem is különösebben időznék a csapat bemutatásával, inkább nézzük, idén mivel leptek meg minket!

A Sanctuarium végre nem egy próbatermi stúdiózás eredménye, hanem minden szépen fel lett véve és kikeverve, sőt egy pár vendégzenészt is bedobtak a rozsdás üstbe, ami alatt pokoli tűz lobog, a benne fortyogó elegy pedig igazán sötét és okkult. Kezdjük azzal, hogy zeneileg rengeteget fejlődtek a srácok, bár én már a debütnél is éreztem, hogy zalai zenészeink igyekeznek olyat produkálni, ami túlmutat a fekete fém kapcsán értelmetlen copy&paste mentalitáson. A Sanctuarium alapvetően black metal, amiben vannak post-blackes, groove-os húzások, és bár akadnak gyors és vágtázó részek is, alapvetően a középtempó sötét örvénylése ez, kérem szépen.

Az istentelen szűzlányokat maga alá gyűrő Cerebrum Mortuus is a károgás és a mély hörgés között váltakozik, ahogy a témák nagy része is black no meg death. A Fire and Blood a klasszikus értelemben vett, folkosabb viking témákat idézi, de kapunk Bathory jellegű témázgatásokat is (Sacrifice the Earth in Ashes), némi thrash-es black csapkodást (címadó dal). A Habeas Corpus is amolyan death-black-doom, némi thrash-es vezekléssel, a sokat sejtető című 300 Pedophiles on Behalf of God pedig teljesen post-black. Érdekes színfolt Bakos Detti (Half Past Dark) vendégeskedése, ahogy Sipos Balázs Simon „ScareCrow” (Diabolic Storm) billyentyűtémai is egyszerre színesebbé és sötétebbé varázsolják a Sanctuarium zenei koncepcióját. A kezdő nótát hallva pedig hamar megtudjuk, milyen irányba indulunk el, le a mély fájdalmak és sikolyok övezte, okkult szavak idézte démonok világába.

A dalok átlagos hossza hat perc körüli, ami a doom-osabb megoldásoknak is köszönhető. A lassú, vánszorgó lecsengések és a thrash-es csapások azonban egyáltalán nem könnyítik meg az album befogadását, súlyos és monstrum album, aminek idő kell, mire rozsdás rothadásával átöleli a lelkünket.

A Feretrum zenei teljesítménye már-már profi, vagyis lényegében az: van koncepció, tudás és az egész anyag úgy hullámzó, hogy közben a minőség végig megmarad. Tetszik, hogy miként a debütön, így itt is sok a doom-osabb elszállósabb dolog, mernek és tudnak kísérletezni. A lemezből 80 példány készült, és szerzői kiadásban jelent meg augusztus 26-án. A külsőségekért megint csak Anvil Kvlt a felelős, aki az In the Eternal World templom villámhárítóját is megbabrálta…

Nekem a debüt a maga gyermeteg hibáival is valahogy jobban átjött, bár könnyen lehet, azért, mert a csapattal szemben akkor még nulla elvárásom volt. A Sanctuarium egy minőségi anyag, nagyon sötét, babonákkal és túlvilági eszmékkel teli okkult képződmény, amiben bár akadnak szép dallamok, ennek ellenére ledarálja a hallgatót, és nem a sebessége miatt, hanem mert annyira megfoghatatlanul homályos és élettelen, tele energiával és boszorkányoknak áldozó, igéző, lobogó impulzusokkal… Éppen ennek okán nemcsak a hazai hallgatóság előtt lehetnek ismertek, hanem a nemzetközi underground is könnyen azt mondhatja rájuk; hoppá, ezt eddig nem ismertem, de belehallgatok!

Megjelent digitálisan és szerzőiben, 80 példányra limitálva CD-n.

https://feretrumhun.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/feretrumhun

  1. In the Name of Nabu-Kudurri Usur (7:33)
  2. Fire and Blood (6:16)
  3. 300 Pedophiles on Behalf of God (6:42)
  4. Habeas Corpus (4:07)
  5. Sanctuarium (06:12)
  6. Sacrifice the Earth in Ashes (6:08)

A cikk szerzője: haragSICK 70 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*