Dance: Love Commando (1990)

„A nyolcvanas évek második felében kissé tudathasadásos állapotban létezett a heavy metal Magyarországon. Miközben gombamód szaporodtak az új metál együttesek és a koncertekre ezrek voltak kíváncsiak, addig csupán a Pokolgépből kivált Paksi Endre által, 1986-ban alapított Ossian zenekar kapott lehetőséget lemezkészítésre a Pokolgép mellett. 1986-tól 1990-ig mindössze öt (!) heavy metal lemez jelenhetett meg (három Pokolgép- és két Ossian-album), ami a két zenekarnak hihetetlen népszerűséget biztosított, de igazán kibontakozni nem engedte a műfajt. (Megjegyzem: ez a szám valamelyest nagyobb, lévén, hogy a Griff 1000 Szent Ígéret albuma 1989-ben látott napvilágot, valamint ott volt még a két Robbanásveszély, illetve a Black and Speed Metal válogatás a Sztár Kisszövetkezet jóvoltából – D.L.).

Pedig a brit heavy metal követői után az Yngwie J. Malmsteen fémjelezte neoklasszikus power metal hazai képviselői, mint a Sámán, az Árkádok és a Classica is felbukkantak, majd a Metallica sikerei nyomán a nyolcvanas évek végén sorra alakultak a thrash metal zenekarok, mint az Undertaking, az Atomic, a Beyond, a Mirror, a Remorse vagy a kissé elvontabb The Bedlam. Ezek a zenekarok legtöbbször a hazai viszonyok következtében nem tudtak érvényesülni, és a demókészítésnél, koncertezésnél messzebb nem jutottak. Az állami hanglemezkiadó nem törte magát, hogy az ígéretes csapatokat a piacra juttassa. Voltak, akik éppen ezért külön utakon indultak el, és ennek köszönhetően külföldön is sikerült elismerést szerezniük maguknak. Az egyik ilyen „különutas” a Tormentor zenekar volt, akik szerzői kiadásban (kazettán terjesztve) jelentették meg első albumukat, az Anno Dominit (1988).”

Azt már én tenném hozzá, hogy az úgynevezett hazai metal-robbanás egyértelműen 1990/91-ben következett be, első számú letéteményese a Proton Kiadó és annak tulajdonosa, Enyedi Ernő volt. Ha ő annak idején nem bukkant volna fel a színtéren és nem adja meg az esélyt, a támogatást kezdő együttesek számára, akkor minden bizonnyal szegényebbek lennénk a bemutatkozó Moby Dick-, Sing Sing- vagy a második Tankcsapda-anyagokkal. Én azonban mindezek fölé helyezem a Dance Love Commando albumát. A csapat elődjének számító zenekart 1987. július 22-én, egy házibuliban alapították meg, amelyben ugyan még más néven, de már együtt játszott a későbbi felállásból Balogh „Skull Spark Joker” Tamás basszusgitáros, Csillik Zsolt és Révi „Snake” József (R.I.P.) gitárosok. Személyes ellentétek miatt Balogh Tonyó hamarosan létrehozta a Dance-t, és miután egy szilveszteri buliban kibékült Révi Józsival, ő is beszállt a zenekarba énekelni és gitározni. A formáció tagsága Vértes „Drinker” Attila énekessel (korábban Stress, Ninive, Fáraó) és Zana „Electric G. LoveSS” Zoltán dobossal vált teljessé, mi több, egy teljesen új zenei megközelítést, a fuck ’n’ rollt is ők hozták be a köztudatba. Innen már egyenes út vezetett további, hasonló stílusban mozgó együttesek megalakulása felé (Sex Action, Marilyn, Jack Daniel’s, Wild Side stb.).

A Dance első hanganyaga egy demófelvétel volt, amin két nóta szerepelt (a Vad száj /Wild Side/ és a Sírig tartsd a szád), és ez eredményezte a Protonnal köttetett szerződést, majd a Love Commando című bemutatkozást. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Csillik Zsolt már nem játszott a lemezen, míg az album borítóját az azóta az amerikai Five Finger Death Punch magyar főnökeként ismert Báthory Zoltán készítette. A bakeliten és kazettán megjelent korong formabontó volt abból a szempontból, hogy az „A” oldalon az új dalok mellett a korábbi két tétel is helyet kapott, valamint hogy a „B” oldal szerzeményei angolul szólaltak meg.

Ha van idehaza hibátlan, üresjáratok nélküli, töltelékektől mentes hard rock/heavy metal album, akkor a Love Commando mindenképpen az. Mai füllel is abszolút vállalható hangzásba csomagolt, lendületes, húzós, energikus, lazán elővezetett nótákat tartalmaz a lemez, amely egy az egyben kimeríti a hungarikum fogalmát. Nem hiszem (nem emlékszem arra), hogy akkoriban volt olyan magyar énekes, aki Vértes Attilánál nagyobb hangterjedelemmel rendelkezett volna: falrepesztő sikolyai, magasai, valamint mély tartományokban is mozgó orgánuma toronymagasan a legjobb előadóvá emelte. Mindehhez hozzájárult még Révi Józsi nem túl bonyolult, de ízesen elővezetett gitárjátéka, Balogh Tonyó és Zana Zoli roppant húzós, precíz ritmusmunkája, a végeredmény pedig a „hibátlan”, „zseniális” és „korszakalkotó” jelzőkkel illethető. Teljesen felesleges kiemelni vagy külön kielemezni a nótákat, mert mindegyikük önmagában 100 százalékos teljesítmény. Attila mellett Józsi is énekel (pl. Vad száj, Sírig tartsd a szád, Girls Are Gonna Rock), annak idején a Mindent akar a lány-ra készült klip, az akusztikus Ne, fiam! Ne! pedig meglepetés, „kakukktojás” volt.

Ami, nekünk, magyaroknak a legfontosabb: a lemez szeptember 25-én digipack formátumban újrakiadásra kerül. Limitált példányszámban lát majd napvilágot, de az eredeti borítóval és sávokkal, tehát mindenféle utómunkát, feljavítást, remaszterizálást, átkeverést nélkülözve, a belső oldalakon néhány fotóval megspékelve, mégpedig az immár új nevet viselő https://www.e-music.hu jogutód gondozásában. Táncoljunk!