Augusztusi metal-túra (Dying Wish, Ørdøg, Dordeduh, MEZOLIT/Thy Catafalque)

Miután a Covid ezt a nyarunkat is eltolta, kérdéses volt, hogy lesz-e lehetőségünk idén koncertekre, fesztiválokra menni. Láthatjuk-e színpadon kedvenceinket, találkozhatunk-e régi ismerőseinkkel? Bár országunk vezetése több területen is enyhítést engedélyezett, és mondjuk a labdarúgó stadionok lelátóit tízezrek tölthették meg, addig a zenés színpadi rendezvényeket, fesztiválokat rendesen korlátozták…

Az első nagyobb mellbevágást számomra az ex-Pantera énekes vezette Phil Anselmo & the Illegals buli újbóli lemondása okozta. (Az új dátum továbbra is lóg a levegőben.) Aztán a munkám miatt a Kreator pesti fellépését is ki kellet hagynom. Ezek után azon agyaltam, hogy mi jöhet még. Ám amint megláttam, hogy a Fekete Zaj Fesztiválon MEZOLIT néven először viszik színpadra Kátai Tamás és a Thy Catafalque dalait, nem volt kérdés, hogy megyek-e. Azonnal megvettem a jegyet. Erről már nem kívántam lecsúszni. Később viszont kiderült, hogy ugyanazon a napon ünnepli a karcagi Dying Wish a 25. szülinapját és egyben a Never-Ending Road lemez megjelenésének 20. évfordulóját, amit egy ünnepi vinyl kiadvánnyal és egy otthoni koncerttel készültek megünnepelni. Méghozzá nem is akárhogyan. Vendégként a Remorse, a Divided és a Kabinláz lett meghirdetve. Erről sem szerettem volna lemaradni. Viszont mivel egyszerre két helyen nem tudok lenni, úgy döntöttem, hogy az előtte lévő napon, augusztus 20-án nézem meg őket Jászboldogházán.

Eljött a nagy nap, augusztus 20. péntek. Napsütéses időben indultunk a Jászságba. Mire odaértünk a helyi kempingbe, a zenészek már megérkeztek. A helyszínen lehetett vásárolni zenekaros cuccokat és hanghordozókat, amit a zenészek készségesen dedikáltak. Beszélgetés közben pedig elárulták, hogy másnap két felállásban lépnek fel. A mostanin kívül a régi tagok is nyomják majd egy órában a régi témákat. Még világos volt, amikor a 25 éves múltra visszatekintő Dying Wish elkezdte műsorát. Remekül szóltak. Az Intro után jött a Pokolból a mennybe. Valószínűleg a korai időpont miatt ekkor még nem voltunk sokan, de zenészeink korrektül letolták a bő órás programot, amiben az utolsó két – magyar nyelvű – lemezük dalait prezentálták a nagyérdeműnek. A címadókon kívül olyan nótákat játszottak, mint a Szilánkok, a Nem leszek mártír, vagy a Világok húrja. A végére maradt a Lopott idők és az egyetlen régebbi lemezes dal, a Forgotten Dead. Jó kis műsor volt.

Dying Wish

Közben beesteledett, és hátra volt még két banda, mindkettő tribute zenekar. Az első a Reckless Roses. A Guns N’ Roses legnagyobb slágereit nyomták, láthatóan nagy beleéléssel. Próbáltak minden hangban, gesztusban, öltözködésben a példaképekre hasonlítani. Ez nagyjából sikerült is nekik, bár a hangzásuk nem igazán ütött. Engem most sem győztek meg. Viszont műsoruk alatt a nézőtér szépen megtelt rockrajongókkal. Számomra érdekesebbnek ígérkezett a Scary Guyz Metallica Tribute műsora. Elég későn kezdtek, és mivel egy időre a büfében elfogyott a csapolt sör, a nézők száma is megcsappant. Pedig remek programot játszottak. Eredetileg a 30 éves Black album összes dalát előadták volna, de a végén valami csúszás miatt a két ballada lemaradt. Mindenesetre kiváló hangzással, hitelesen tolták a nótákat. A végén pedig még lezúztak bennünket a Master of Puppets/Battery párossal. Remek este volt.

Kátai Tamás közönségtalálkozó

Szombaton délben érkeztünk meg a Fekete Zaj Fesztiválnak helyet adó Sástóra a Mátrába. Éppen ébredeztek az emberek az előző éjszaka nyomaival az arcukon. Parkolóhely már nem nagyon volt, viszont Kátai Tamás-közönségtalálkozót rendeztek a Kacsatónia színpadon, amire szép kis tömeg gyűlt össze. Itt szó esett a Thy Catafalque dolgairól, Tamás terveiről és az esti műsor kialakulásának körülményeiről. Sok érdekességet hallhattunk. A délután első, számomra érdekes fellépője az Ørdøg zenekar volt. Bennük még sosem csalódtam. Főleg az új lemez dalait tolták a délutáni napsütésben. Az egyetlen negatívum egy technikai hiba volt: egy kábel rendszeresen zavaróan recsegett. A legvégén lenyomták még a Feró 75 lemezről a saját ős-Bikini feldolgozásukat, A zenekar üzenete című nótát. Az egybegyűltek nagyon szerették őket.

Ørdøg

Mivel sok időnk volt még estig, bele-belenéztünk több elektronikus és alternatív produkcióba is. Közben pedig dedikáltattunk pár lemezt a fellépőkkel. Sötétben, monumentális fényekkel megtámogatva, ledfalra vetített logóval kezdett a román Dordeduh. Ha esetleg valaki nem ismerné őket, annak elmondanám, hogy az egykori Negura Bunget tagokat is magában foglaló csapat folkos black metal vonalon nyomul. Nem is akárhogyan. Korábban nem igazán mélyültem el a munkásságukban, de ezúttal meggyőztek. Fellépésük előtt több ismerősöm is megjegyezte, hogy számukra a Dordeduh Har című lemeze idén magasan a legjobb a mezőnyben. Sikerült meggyőzően legyalulniuk az agyunkat. Helyenként a korai Moonspell hangulatai jutottak eszembe, de itt sokkal feszesebbek és komplexebbek a dobok, ráadásul sokkal keményebben is zúznak. A dalokban fontos szerepet kapnak a népi hangszerek és a plusz mély dob. Ráadásul látványnak sem voltak utolsók. Jöttek, láttak és (meg)győztek.

Dordeduh

MEZOLIT – Mesék a Thy Catafalque-ról néven jött létre az a 25 főt magában foglaló zenei produkció, amely a mai estén arra volt hivatott, hogy elsőként színpadra vigye a TC bő tízlemezes diszkográfiájának egy részét. Bőven volt lehetőség miből meríteni, de – mint azt korábban Kátai Tamás zeneszerző/zenekarvezető is elmondta – technikai okokból kifolyólag nem minden dal vihető színpadra. Nem is szivárogtattak ki előre dallistát, úgyhogy csak reménykedni lehetett a címeket illetően. Annyit elárultak, hogy több felállásban háromdalos szetteket adnak majd elő.

Felvezetőnek a Kő koppan billentyűfutamait játszották be nem kevésszer, majd az első fellépő formáció az Esőlámpás című dallal indított, ami egyébként kiváló választásnak tűnt. Az összegyűlt tömeg örömmel fogadta és együtt énekelte a dalt. Ha jól emlékszem, Dudás Gábor adta elő frontemberi poszton az eredetileg Bakos Attila által felénekelt dalokat, de nem okozott számára problémát a feladat. Sem itt, sem a következő Kel keleti szélben és Köd utánam-ban. A hangzás hibátlan, mondhatni, lemezminőségben szólt. A Sear Bliss-es Vigh Zoli remek szólókkal örvendeztetett meg bennünket, a háttérben pedig folyamatosan vetítették az aktuális lemezborítót, természeti képeket, animációs bejátszásokat, ami nagyszerűen illeszkedett az összképbe.

A következő hármas dalcsokrot egy másik felállás adta elő. Sejteni lehetett, hogy keményebb tételek következnek, mert az Ahriman frontembere, Lédeczy Lambert ragadta magához a mikrofont. A dobok mögé Szenti Árpád ült, megjelent gitárjával az egykori Gire gitáros Kónya Zoltán, majd Kátai mester személyesen egy négyhúrossal. Hatalmas lelkesedéssel tolták a keményebb vonalas TC-szerzeményeket. Szamojéd freskó, Jura, aztán a Mezolit, amiben Vasvári Gyula is vendégeskedett a Perihelionból. Óriásit zúztak.

A két énekesnő színpadra lépését sem fogadta kisebb ováció. A Horváth Martina-Dudás Ivett páros jelenléte előrevetítette, hogy lazább percek következnek. Ők az Embersólyom, A bolyongás ideje, Sirály hármast közvetítették. Érdekesség, hogy a velük fellépő, Divided-es Szabó Dani pár órával korábban még Karcagon, a Dying Wish előtt szerepelt fő bandájával. De ideért! A hangulatos, andalító témák a hölgyek dekoratív öltözetével, koreográfiájával és a vetítéssel egybevéve lenyűgözőek voltak.

A negyedik felvonás énekese – a Sear Bliss éléről ismert Nagy András – három Rengeteg-es tétellel (Kék ingem lobogó, Trilobita, Fekete mezők) lépett színpadra. Ők már ismét metalban nyomták, nem kis elismerést kicsikarva a rajongóktól. A végére két új lemezes dal maradt. Az ørdøgös Vörös Andris a Piros-sárgát, míg a Bokodi Bálint-Dudás Gábor duó a Szarvast énekelte sokunk örömére, hogy aztán Kátai úr ismét a színpadra léphessen, és az este lezárásaként elszavalja a Fehérvasárnapot.

A legvégén valamennyi zenész felvonult a színpadra, hogy tapsvihar közepette búcsúzhassanak a jelenlévőktől. Nagyszerű és azt hiszem, megismételhetetlen előadás volt, ami, ha minden igaz, a későbbiekben képi formátumban is megjelenik majd, de ez még egyelőre a jövő titka. Ezek után bátran ki merem jelenteni, hogy hazánkban is vannak még nemzetközi szintű zenei produkciók. Köszönet mindenkinek az előadásért! Én pedig várom a folytatást!

Hentes

A cikk szerzője: Rattle Inc. 238 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*