Olybá tűnik, mintha a ’90-es évek legelején Norvégiában szinte a semmiből bukkant volna fel a mindenki által ismert, brutális, értelmetlen és primitív tettei révén elhíresült black metal mozgalom. Nem egyik percről a másikra történt, hiszen például az Emperornak, az Immortalnak, a Burzumnak, a Darkthrone-nak stb. éppúgy megvoltak az előzményei, gyökerei, mint az Enslavednek, és ezek a death metalig vezethetők vissza.
Az idő tájt azzal a nem titkolt szándékkal váltottak a csapatok halálból feketébe, mert besokalltak a death metaltól, megunták annak népszerűségét, megcsömörlöttek tőle, túl technikásnak tartották. Utólag úgy gondolom, hogy egy önmagukra erőltetett imázst vettek fel, bújtak a mögé, ugyanakkor már kezdeti lépéseik is azt bizonyították, hogy zeneileg van (lesz) bennük kurázsi.
Ami a Phobiát illeti, az együttes 1990-ben, Haugesundban jött létre, a tagságot pedig Snorre Eriksen basszusgitáros (nem összekeverendő a Thorns főnőkével, Snorre Ruch-hal), Kai André Abrahamsen gitáros, G.F. gitáros/billentyűs (azaz Ivar Bjørnson, alias, Ivar Skontorp Peersen), Grutle Kjellsson basszusgitáros/énekes (Kjetil Tvedte Grutle), valamint Heid Frode Hansen dobos alkották. Nagyon rövid, egyéves fennállásuk alatt két demót, a Feverish Convulsions-t, illetve a The Last Settlement of Ragnarok-ot (egyaránt 1991-ben) adták ki, majd miután a történet elhalt, Grutle és Ivar az Enslaved-et, Hein a Theatre Of Tragedy-t hívta életre, többi társuk pedig nem folytatta tovább a zenélést.
A Slaughterhouse Tapes válogatás a fenti két kiadványt gyűjtötte egy csokorba, megfejelve 1990-ben és 1991-ben rögzített próbatermi, valamint korábban rögzített, publikálatlan (a When the Jews Return to Zion és a Feverish Convulsions próbatermi változatairól van szó) felvételekkel, 37 és fél percben tálalva az anyagot. Véleményem szerint nem érdemes szétválasztani és külön-külön kielemezni a demókat, lévén, hogy zeneileg nem térnek el egymástól, tehát óriási ugrás nem ment végbe a két anyag között, ráadásul megjelentetésük között sem sok idő (pár hónap) telt el.
A játék neve az akkoriban trenddé terebélyesedett death/doom metal, amely a Phobia esetében markánsan magán viseli a brit csapatok (különösen a Paradise Lost) hatásait. Melankolikus atmoszféra és dallamok szövik át a szerzeményeket az ahhoz dukáló muzikális arzenállal, megközelítéssel előadva. Javukra írandó, hogy nem esztelen csörömpölést vezettek elő, határozott koncepcióval, elképzelésekkel írták meg nótáikat, nem restellték az összetett ritmusokat, témákat előtérbe helyezni. Függetlenül attól, hogy tehetségük már ezeken a korai zsengéken is megmutatkozott, önmagáért beszél az a tény, hogy a The Last Settlement of Ragnarok, a Feverish Convulsions és a Frame of Mind című számok kétszer hangzanak el az albumon, tehát nem állt a rendelkezésükre széles repertoár. Viszont a felvételek hangzása nem csapnivaló (a Feverish Convulsions-t 1991 júniusában a Sleakten Lydstudióban, a The Last Settlement of Ragnarok-ot pedig a próbatermükben rögzítették), nem jellemzi azokat a későbbi black metal demók nyers, kaotikus, recsegős-ropogós soundja, vagyis megszólalás tekintetében is abszolút megállják a helyüket.
A kompiláció egyfajta történeti (történelmi) áttekintés, egy később komoly, meghatározó zenekarrá vált banda (Enslaved) első gyermeklépései.
Leave a Reply