A csapat a black metal és a viking metal alapítója. Pontosabban, előbbi stílusban az alapító atyák egyike (a Venom, a Hellhammer/Celtic Frost, a Mercyful Fate és Mayhem mellett). The Return… című második lemezüket máig a legsötétebb és leggonoszabb albumként tartják számon.
Az Under the Sign of the Black Mark anyaguk pedig mindazt tartalmazza, ami a 90-es években az atmoszférikus black metalt népszerűvé tette, és ami nélkül a skandináv black metal teljes más lenne. Sokan a zenekar Blood Fire Death lemezét tekintik a viking metal alapkövének, holott csak az intró és két szám tekinthető annak, a többi szélvészgyors, true skandináv black metal (nem kevés Slayer hatással). Igaz, az a két szám és az intró is több mint 20 perc, vagyis a lemez felét kiteszi.
Viking metal korszakukat végig erősen jellemzi a Manowar Into Glory Ride és Sign of the Hammer lemezeinek hatása (persze a többi Manowar lemezen hallható epikus számok is nyomot hagytak rajta). Sőt, Quorthon mester helyenként nem röstellt egy az egyben Manowar témákat átvenni (például: A Fine Day to Die vs. Bridge of Death, Hammerheart vs. Crown of the Rings, Blood Fire Death vs. a Mountains refrénje).
A Hammerheart és a Twilight of the Gods (milyen wagneri cím! – nem véletlenül) pedig már az elejétől a végéig epikus viking metalt tartalmaz.
Ez a válogatás a hőskorszakuk végével zárul, és korábban soha ki nem adott felvételeket is tartalmaz (Rider at the Gate of Dawn, Crawl to Your Cross, You Don’t Move Me (I Don’t Give a Fuck). Még az 1984-es Scandinavian Metal Attack-ról is felkerült a Sacrifice, vagyis a die hard fanok is találnak rajta csemegét, de ami miatt a többieknek is érdemes beszerezniük az anyagot, az a nagyon jól összeállított zenei dokumentálása e stílusteremtő zenekar munkásságának: a kezdeti venomos, ős-black metaltól az érett skandináv, atmoszférikus black metalon át a viking metalig. Az egyetlen hiba, hogy a Hammerheart lemezről csupán egyetlen számot, a Song To Hall Up High-t rakták fel.
A Jubileum vol. 2.-n ezt a hibát már kijavították, de aki nem akar mindent begyűjteni, amit a kiadó megjelentet, kihasználva a Bathory név fogalommá válását bizonyos zenei stílusokban, annak ezt a CD-t ajánlom, mert a Hammerheart-on kívül ez a Bathory életművének esszenciája, egyetlen CD-be bepréselve. Az említett albumot pedig úgyis érdemes külön, teljes egészében beszerezni (a Twilight… lemezzel együtt). 🙂 Persze akinek ez kevés, az az In Memory of Quorthon 3 CD + DVD + 176 oldalas könyv + posztert tartalmazó válogatást is megvásárolhatja.
A Bathory később eléggé változó színvonalú lemezeket készített, arra azonban továbbra is ügyelt, hogy ne legyen két egyforma köztük. Aki a késői Bathory korszakból az epikus viking metalt keresi, annak a Blood on Ice (amit eredetileg a Blood Fire Death és Hammerhart között vettek fel, de csak 96-ban jelentették meg a stúdióban újra felvett változatát), valamint a Nordland I és II ajánlott. Mindegyik lemez minőségi, epikus viking metal, méltó folytatásai a 88-ban megkezdett útnak. Aki a zenekar keményebb, gyorsabb, vadabb oldalát szereti, az a késői korszakból a Requiem, az Octagon, illetve a Destroyer of the World lemezekkel próbálkozzon – bár ezek zeneileg messze nem érik el a hőskorszak színvonalát.
A zenekar agya, központi figurája sajnos már nincs köztünk, hogy újabb lemezeket készítsen (így az eredetileg négyrészesre tervezett Nordlandból sem lesz harmadik és negyedik rész), a zenekar diszkográfiáját tehát lezártnak tekinthetjük. Quorthontól ezzel a hőskorszakában felvett „dalával” búcsúzzunk:
Leave a Reply