A viking metal alapítójától az eredetileg a Blood Fire Death és Hammerheart között megírt anyag, 1996-ban előszedve, leporolva, egy kicsit fazonigazítva és felvéve.
Quorthon saját elmondása szerint annak idején azért nem állt neki a lemezfelvételnek, mert úgy érezte, ez túl nagy váltás lenne a zenekar akkori stílusához képest. És ez igaz is, ha folyamatában nézzük az eseményeket. Az album ugyan a Hammerheart-ot (az első teljes, az elejétől a végéig viking metalt tartalmazó lemezt) idézi, a zenei finomságok, letisztultság és énekhang tekintetében viszont egyértelműen a Twilight of the Gods folytatása. Hogy ez annak a következménye-e, hogy 96-ban vette fel a mester, vagy eredetileg is így volt megírva, az már a legendák homályába vész.
Egy dolog biztos: a One Eyed Old Man narrátor előtti amerikai happy punkos része tiszta Offspring és Green Day. 🙂 Ha ez netán mégsem 90-es évekbeli hatás lenne, akkor a Bathory nemcsak a black és a viking metal úttörőjének számít, hanem a happy punkénak is. 🙂
Na, de félre a tréfát, és nézzük, milyen zenét is rejt ez a mestermű! A Blood on Ice egy germán/skandináv mitológián alapuló koncept lemez, amelynek a hangulatát a Kristian Wåhlin (Amorphis, Dissection, Tiamat, Lake of Tears, King Diamond) festette borító nagyon hűen fejezi ki. A zene, mint fentebb is szó volt róla, a Twilight… lemez hagyományait viszi tovább: lassú folyamként hömpölygő riffek, baromi jól eltalált refrének, monumentális kórusok, sejtelmes billentyűszőnyeg, narrátor és dallamos ének. És ha már az éneknél tartunk, meg kell jegyeznem, hogy Quorthon mester hangja sokat fejlődött, és ekkor már tiszta énekre is képes volt (persze azért még mindig nem Eric Adams vagy Fabio Lione szintjére kell gondolni). A dallamokat és a refréneket annyira eltalálták, hogy legszívesebben mindegyik számot kiválasztottam volna videóklipnek. A lemezen nagyon sok az akusztikus gitár, madárcsicsergés, szélfújás, harang és egyéb effektek, amelyek együttesen olyan érzést keltenek, mintha becsukott szemmel egy filmet néznénk. Mivel a lemez egy többé-kevésbé összefüggő történetet mesél el, ezek is segítik a sztoriban való elmélyedést, a hangulat, az atmoszféra még jobb átérzését.
A számok többsége lassú középtempóban íródott, de van két gyorsabb (One Eyed Old Man, Gods of Thunder of Wind and of Rain) és két lassabb tétel is (Man of Iron, Ravens). Habár a Bathory epikus viking zenéjére a korai Manowar nagyon nagy hatással volt, ezen a lemezen nincsenek egy az egyben átvett témák, tényleg csak hatásokról beszélhetünk (hogy ez eredetileg is így volt, vagy csak a 96-os felvétel során gyomlálták ki ezeket, örök rejtély marad). Ez a lemez a bizonyítéka annak, hogy a „mese metalt” nem a Rhapsody találta fel, és aki szereti az ilyen lemezeket, az ezzel az anyaggal is nyugodtan tegyen egy próbát. 🙂
Válasz írása