A Facebook közösségi oldalon található zenei csoportoknak van egy előnyük, nevezetesen, hogy egy adott csapat vagy stílus rajongói alkotnak közösséget és osztják meg véleményüket kedvenceikről. Természetesen az is gyakran előfordul, hogy új bandákra hívják fel a figyelmet, ajánlják azokat és ennek köszönhetően fedeztem fel pár hónapja a Mystic Stormot, jobban mondva hallgattam meg az egyik dalukat. Azóta is veregetem a vállamat, hogy milyen jól tettem.
A banda 2019-ben alakult Szentpéterváron, tehát egy abszolút új, friss formációról beszélünk. Ami muzsikájukat a legjobban jellemzi, az két információ: az egyik a műfaji megjelölés (female fronted sorcerous thrash metal), a másik pedig a lemezre bónuszként felkerült Detente-feldolgozás, a Vultures in the Sky. A kvartettet a fentebb nevezett esztendőben Anya énekes, Konstantin „Kostya” Kotsuba gitáros (lásd még: Dismantler), Igor basszusgitáros, illetve Andrey dobos hívta életre, akik a Mystic Demo 2019-cel debütáltak, azonban a 2020-as, a kanadai Ice Warral közösen megjelentett split kiadványon új ritmusszekció bukkant fel: Igort Artem, míg Andreyt Alexey váltotta. Idei, bemutatkozó lemezük megjelenése előtt az A Russian Tribute to Bathory: The Endless Cycle of Total Destruction válogatáson szerepeltek a Home of Once Brave feldolgozással.
Noha adott a fentebb megadott definíció, a borító félrevezetheti a hallgatót, ugyanakkor azt sugallja, hogy muzsikájukat epikus köntösben tálalják, amelyet a misztikum, csaták, varázslás és John Milius Conan-je által ihletett tematika húz alá. A Detente-párhuzam ki is merül Anya Dawn Crosby-éra (R.I.P.) hajazó nyers, ráspolyos hangjában, mert zeneileg összetettebbek, változatosabbak az amerikai kult zenekarnál. Hamisítatlan, a ’80-as éveket idéző feelinget árasztanak az olyan tételek, mint a Ночной кошмар/Nightmare, a Звон мечей/Clang of Swords, a galoppozós témákat felvonultató Секрет стали/Riddle of Steel, vagy a Во власти тёмных сил/In the Throes of Evil, míg a Вдоль берегов Стигии/Along the Coasts of Stygia egy epikus, instrumentális tétel.
Minden dalban komoly szerephez jutnak a váltások, figyelemre méltó a zenészek teljesítménye, energikusan vezetik elő témáikat, anyanyelvük használata pedig nem zavaró, hanem különleges, speciális ízt kölcsönöz a végeredménynek. Megszólalás tekintetében sem érheti szó a ház elejét, mert a Deaf Enough stúdióban rögzített, kevert és maszterizált albuma hangzása semmi kivetnivalót sem hagy maga után.
Old school rajongóknak teljes mértékben ajánlom a lemezt, számomra komoly meglepetést okoztak. Várom a hasonlóan színvonalas folytatást.
Válasz írása