Mike Howe (1965–2021)

Még ha fájó is, természetes, hogy 70+-os kedvenceink távoznak az élők sorából. Az viszont nem, hogy a velünk egykorúak vagy alig idősebbek hagynak itt bennünket érthetetlenül korán és sokkoló hirtelenséggel. Tegnapelőtt a másodvirágzását élő Metal Church frontembere, Mike Howe „iratkozott le a stáblistáról”, és hagyott fájó űrt maga után. Sejthetően jó pár album és rengeteg koncert volt még benne; egy sok évtizedes, fordulatos történet szakadt meg az énekes váratlan halálával.

A soundgardenes Chris Cornell távozásáról anno egy hollandiai nyaralás alkalmával értesültem. Most ismét egy családi üdülésen ért utol a hír. Reggel van, csend, nyugalom, ami hirtelen a döbbenet kimerevedett filmkockájává válik. Ülök a néptelen stégen és emlékezem. Egy remek zenekarra, amely ugyan már első két nagylemezével is maga mellé állított, de csak az addig Heretic-frontember Howe csatlakozásával, a Blessing in Disguise és a The Human Factor albumokkal vált nagy kedvencemmé, nem elhanyagolható részben Mike jellegzetes hangjának, egyedi orgánumának, impulzív jelenlétének köszönhetően.

Aztán az a felállás az ezredforduló végére atomjaira hullott, a zenészek egy része (Duke Erickson, John Marshall) jó időre vagy végleg hátat fordított a színtérnek, az énekes is visszatért eredeti foglalkozásához, a tetőfedéshez. S bár a Metal Church az új évezredben is termelte az albumokat, bennem egy hang folyamatosan Howe újbóli csatasorba állítása mellett érvelt. És lám, 2015-ben megtörtént az egymásra találás, s ha az azóta született két lemez nálam nem is ütötte át a falat, újból feliratkoztam a csapat rajongói közé. 2019-ben volt szerencsém Mike-kal előbb interjút, majd a Rockmaratonon közös fotót készíteni. Egy szimpatikus, mosolygós, szerény embert ismertem meg benne, aki az utóbbi években rövid hajával, cingár termetével, rendhagyó színpadi mozgásával talán már nem volt az a tipikus metal arc, a hangja azonban még mindig hasított, mint a legjobb minőségű svédacél.

Halálának oka jelen pillanatban ismeretlen: nem lehetett hallani arról, hogy beteg lett volna, talán a családja számára is váratlanul hunyt el. Akármi is történt, egy biztos: sok fémrajongó univerzumából hiányozni fog.

Nyugodj békében, Mike! Emlékedre szóljon a The Human Factor valamelyik dala, mondjuk, az In Harm’s Way:

A cikk szerzője: Coly 1080 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*