Luca Turilli: Prophet of the Last Eclipse (2002)

Míg az olasz Luca Turilli első szólólemeze, az 1999-es King of the Nordic Twilight a Rhapsody of Fire stílusában íródott, addig a második (Prophet of the Last Eclipse) már nem is szólólemez, hanem egy nemzetközi supergroup produkciója. A német Sascha Paeth és Rizzo (Heaven’s Gate, Virgo), az észak-amerikai Miro (ex-Kamelot, Virgo) és a német Olaf Hayer (Dionysus), egy észak-amerikai és egy új-zélandi operaénekesnő mellett négy énekkórus és egy vonós kvintett szerepel a lemezen, a digipack kiadáson pedig a brazil Andre Matos (ex-Viper, ex-Angra, Shaman, Virgo – 2019-ben sajnos meghalt, R.I.P.) énekli a Demonheart című számot.

A zene szimfonikus sci-fi power/speed metal: Olaf Hayer mennyei éneke, két lábdobos száguldások, fantasztikus gitárszólók, drámai hatású kórusok, sci-fi és kozmikus hangulatot árasztó szintetizátortémák, csodaszép dallamok.

A lemez a jövőben, egy másik bolygón játszódó, drámai hatású szerelmi történet. Egy tragédia. A történet alapja az Event Horizon című film. Képzeljük el, hogy a filmben látható szörnyű dolgok történnek egy űrhajóval, de a jármű legénységének tagjai közül egy lány túléli az eseményeket, és egy másik bolygón száll le, ahol beleszeret egy helybélibe. De megérkezése óta csupa rossz történik a bolygón: elsötétül az ég és eltűnik a nap, korábban soha nem látott szörnyek szaporodnak el stb. A bennszülöttek ezt a másik bolygóról jött lányt teszik felelőssé az eseményekért, akinek ezért a szerelmével együtt menekülnie kell.

A drámai csúcspont a címadó számban sűrűsödik be és tör a felszínre. A lány rájön, hogy valóban ő az oka a negatív eseményeknek, mert még az űrhajón megszállta a gonosz (és ez a valódi oka, hogy ő volt az egyetlen túlélő). Menekülés közben elengedi szerelme kezét, szembefordul üldözőivel, és mire a férfi utolérhetné, a bolygó lakói már meg is lincselték, és a harcos számára nem marad más, mint hogy szerelmének holtteste fölé hajolva tehetetlenül sírjon (mint minden igazi tündérmesében, persze itt is jön a happy end, mivel a lánnyal együtt a démon is elpusztult, és az égen megjelenik az első napsugár). Zeneileg itt összpontosul minden feszültség, drámaiság, monumentalitás. A dal túlteng a szenvedélytől és szinte már kakofóniába megy át. Egyszerre van itt jelen a metal, az elektronikus és a komolyzene, hogy a tragédia drámai csúcspontját felerősítse.

Szavakkal lehetetlen leírni az érzelmeket és érzéseket, ezt hallani kell! Felejtsd el a zenei stílusokat és lépd át a határokat: a jobbnál jobb zenei témáknak, riffeknek, dallamoknak köszönhetően az album még azok számára is igazi zenei élvezetet nyújt, akik angoltudás hiányában nem értik a drámai történetet.

2002-ben, vagyis 19 éve jelent meg a lemez, de ma is ugyanolyan frissnek tűnik, mint a megjelenésekor, ami azt jelenti, hogy kiállta az idők próbáját. A fentebb már említett Demonheart Andre Matos által énekelt változata mellett a digipack kiadás a Dark Comet’s Reign című számot is tartalmazza még, ami semmivel nem marad el a lemez többi szerzeménye mellett, és a történetben a The Age of the Mystic Ice című nóta mögé illeszkedik. Nekem ez az egyik kedvencem, főleg a komolyzenei hatású középső része: