2021. második negyedévének értékelése
Az elmúlt két-három esztendőben negyedévente átlagosan 30-35 friss albumot hallgattam meg, a legutóbbi három hónapban viszont egy kicsit túlpörgött az „automata”: április elejétől június végéig több, mint 60 idei anyaghoz volt szerencsém. Köszönhetően nektek, olvasóknak, közvetlen kollégáimnak, a többi internetes, metal-fókuszú portálnak és a kiadóknak, akik kéretlenül is küldözgették nekem aktuális kiadványaikat.
2021 második negyedévének sokak által várt anyaga volt a Gojira és a Helloween új dalcsokra. Számomra sem a franciák, sem a németek nem okoztak csalódást, jó eséllyel mindkét lemez ott virít majd az év végi Top 10-es listámon. A mostani dobogó harmadik helyére a Bloodbound aktuális albumát tenném, bár mint írtam, a svéd heavy power szextett nem forgatta fel a világot, csupán a tőle elvárható szintet hozta (lendületes, dallamos anyag tölteléknóták nélkül), azt viszont magabiztosan.
Azokról az alkotásokról, amelyek az átlagosnál jobban tetszettek, írtam vagy hamarosan írni fogok. A mezőnyből számomra ebben az időszakban olyan bandák lemezei emelkedtek ki, mint az Angriff, a The Offspring, a Sumo Cyco, a Snail, a Grief Collector, az Armored Assault, Esa Holopainen, a Vulture, a Jess and the Ancient Ones, a Rocking Corpses és a Paranorm. Külön is megemlíteném a Fear Factory-t, akikhez az Aggression Continuum-mal sikerült ismét visszatalálnom, illetve a Flotsam and Jetsam-et, akiknek idei dalcsokrához fokozatosan kerültem mind közelebb.
Tetszik, bármikor szívesen hallgatom, de nem nevezném kiemelkedőnek a Mustasch, az Artillery, a Pharaoh, a Rawtism és a Vokonis aktuális produkcióját. Talán a legnagyobb csalódást a Demon Incarnate okozta számomra, akiktől egy igazán átütő anyagot vártam, ám ehelyett egy meglehetősen visszafogott produkciót kaptam. Összességében, a sok meghallgatott lemezzel arányosan hallottam jó zenéket is, ám ez az arány sajnos nem túl magas (de inkább keresek, kutatok, vállalva, hogy mellé is nyúlok, mintsem hogy várjam a kevés tuti jó muzsikát), másrészt a negyedévenkénti két kimagasló albumból december végére nem tudom, hogyan áll majd össze a Top 10 mezőnye – hacsak nem húznak bele a zenekarok az év második felében…
Számotokra melyek voltak az elmúlt három hónap legemlékezetesebb, legjobb albumai?
Az új Helloween nagyon jó. Ha nem is olyan stílusteremtő, mint az első 3 lemezük, de simán oda tehető a legjobb lemezeik mellé. ÉS ebbe nemcsak a Kiske/Hansen korszakot értem, hanem a Deris korszakot is. A Gambling óta a legjobb lemezük.
A korai Artilleryt nagyon szerettem, ahogy a Fear Factoryt is. Később már nem követtem az új lemezeiket, de ez a régi/korai lemezeik értékéből semmit nem von le. Azokat mai napig ugyanúgy szeretem 🙂