Ahogy azt már korábban is írtam, jó ideje főleg friss megjelenéseket hallgatok. Hogy ne váljon unalmassá, hogy ugyanazt a lemezt egymás után többször is végigpörgetem, 6-8 albumot rotálok, és így kb. háromnaponta kerül ismét sorra egy-egy adott anyag. A programot mostanában az 1985-ös projekt darabjaival, abban az évben vagy akörül megjelent alkotásokkal színesítem. Plusz szelektálok is a gyűjteményemben: olyan lemezeket hallgatok újra, amelyekkel kapcsolatban nem emlékeztem, hogy tetszettek-e vagy sem. Amik nem, azokat kukázom.
Az újdonságokról már az is sokat elárul, hogy melyik fórumon ajánlom őket a figyelmetekbe. A Heti Ötösökben szereplő lemezek sem rosszak, de már vagy írtam róluk korábban vagy nem érnek számomra annyit, hogy külön cikkben is méltassam érdemeiket. Amelyekről pedig külön posztban számolok be, azok jó eséllyel a nekem kifejezetten tetsző albumok. Elhanyagolható arányban pedig olyan lemezek, amelyeket vártam, amelyekről azt gondolom, hogy fontos megemlékezni, ám amelyekben végül kisebb-nagyobb mértékben csalódtam.
Alapvetően nem szeretem kritikának nevezni ezeket az írásokat, kritizálni mások teljesítményét. Sokkal inkább mondanám lemezismertetőknek, lemezajánlóknak, értékeléseknek az ilyen jellegű cikkeket, és ha megnézitek, az egytől ötig terjedő skálán leginkább négy és feles, valamint ötös osztályzatokat adok, ami szintén azt mutatja, hogy a pozitív élményeimet osztom meg veletek. Négyest akkor adok, ha magát a zenét jó hallgatni, de a lemezen nincsenek számomra kiemelkedő, említésre méltó dalok (új Flotsam and Jetsam, Demon Incarnate stb.). Ötöst pedig akkor, ha az album – szerintem – kizárólag remek nótákat tartalmaz, amelyek együttesen egyfajta katartikus hatást váltanak ki belőlem. Ilyen művekből viszonylag kevés van, viszont örvendetes, hogy már idén is számos, majdnem tökéletes albumot volt szerencsém hallani.
És ezzel el is érkeztünk 2021 második negyedévének értékeléséhez, amelyre a ma délutáni második cikkemben kerítek sort.
Leave a Reply