Tudjuk jól, hogy Max Cavalera nem az a kimondottan a fenekén nyugodtan megülni képes muzsikus. Szeret projektezni, különböző zenészekkel együtt muzsikálni. Már a Sepultura korai éveiben Jairóval, testvérével, Igorral és Silvio Gomes énekessel (Metal Massacre, Mutilator, Armmageddon) a Guerrilhában vett részt (Silvio egyébiránt a kezdetektől a Sepultura roadie-ja volt), a ’90-es évek közepén sógorával, Alex Newporttal (Fudge Tunnel) a Nailbombot hozta össze, míg manapság a Soulfly-ban, a Cavalera Conspiracy-ben, illetve a Killer Be Killedben érdekelt.
Ezt az új formációját tavaly alakította meg. Amolyan családi vállalkozásként jellemezhető a banda, mivel a másodgitárosi, basszusgitárosi és énekesi teendőket fia, Igor Amadeus Cavalera tölti be, a dobok mögött pedig Zach Coleman (Black Curse, Dominion, Khemmis, Dagon, ex-Vassaeleth, ex-Malibilis, ex-Aat) ül. (Zach egyébiránt a TRVE Brewing Company-nál főfőző). A teljesen old schoolra vett zenét a „fater” az alábbiak szerint ajánlja mindenki figyelmébe: „Ez egy egyedülálló apa-fia együttműködés,amelyben az old school találkozik az új attitűddel! Igor beteg riffjei, rámenős szövegei és Zach brutális dobolása engem is nagyban inspirált!” „Olyan gyors, gyűlölettől fűtött energiát szállítunk, amit évek óta nem lehetett hallani” – tette hozzá Igor. „Úgy érzem, extrém agressziószintet csíptünk el ezzel a lemezzel. Gondoljon mindenki a ’89 körüli metal/punk-vonalra: ez az old school stílus keveredik a körülöttünk lévő világra reflektáló, újabb hangzásokkal” – ezek pedig már Zach gondolatai.
A zenészek nyilatkozataiban semmi túlzás nincs, mert az anyag valóban a régi időket idézi, úgy hangzásában, mind a dalokban felbukkanó ötletek, megoldások tekintetében. Max sohasem rejtette véka alá, hogy mekkora hatással volt rá a korai Celtic Frost, ezt a nyitó, zakatolós, gőzmozdony-riffeléssel tarkított Truckload Full of Bodies, a Toxic Freedom, vagy az Isolated/Desolated teljes mértékben aláhúzza. Úgy vélem, hogy Igor hangjából édesapja, valamint Gary „Gus” Chambers (Grip Inc. – R.I.P.) köszön vissza, ezáltal a muzsika merít attól a csapattól (The Power of Inner Strength éra), ahogy a Nailbomb (I.C.E. Cage – enyhe Blind and Lost áthallással) és a Sepultura (El Cuco – We Who Are Not As Others jelleg, értelemszerűen Celtic Frosttal is megspékelve) befolyása sem véletlen. Zach nem spórol a gyors ritmusokkal, technikásan, feszesen játszik; ilyetén módon a Terrorizer ugrott be összehasonlítási alapként.
Nem vették bonyolultra, komplexre a figurát, tetszik, hogy nem adtak teret a mai, modern, témahalmozós megközelítésnek, az általuk fentebb vázolt régi vágású „vonalvezetés” domborodik ki a nótákból. Nyomasztó, borult hangulatával véteti magát észre a G.A.A.D, gyors, punkos, de lassú váltással felvértezett a Worth Less than Piss, odavág a Prophets Prey mázsás, doomba hajló menetelése, vagyis a keretek adta lehetőségekhez képest a változatosság törekedtek. Örömzenélés ez a javából, vagyis nem a világmegváltás jellemzi a produkciót.
Nem tudom, hogy a jövőben mennyire fér bele a zenészek idejébe a banda, de szerintem érdemes hosszú távon gondolkodniuk. Semmi szégyenkezni valójuk nincs a koronggal kapcsolatban, izmos, erős anyagot „tákoltak össze”. A magam részéről akár már jövőre érkezhet a folytatás.
Leave a Reply