A hazai Damnation neve eddig nem sokat mondhatott az embereknek, aminek két oka is van: a tavalyi alakulással a csapat igazán friss húsnak számít a színtéren (ennek ellenére maximálisan a régi sulis death metalban utaznak), illetve ezzel a névvel vagy húsz zenekar létezik-létezett a világon, így ha magáról a szóról be is ugrik valakinek valami, tuti nem hazai vizekről… Mint említettem, viszonylag fiatal a projekt, amit Juhász János ex-Thy Catafalque és ex-Gort gitáros alapított Makón, aki mellé szépen felsorakoztak a hazai underground jeles zenészei, és idén már ki is jött az amolyan „mutassuk be magunkat” EP, a Majesty in Degradation a Pest Records gondozásában, mindössze 300 példányra limitálva.
Előre leszögezem, a zenei teljesítmény igencsak rendben van, a hazai összeröffenéssel kapcsolatban csak két olyan észrevételem lenne, amelyeket így már az elején letudok, és így később nem zavarnak bele az elismerő szavakba: a csapat neve erősen használt és ezerszer ellőtt dolog, s bár a külsőségekért Roberto Diaz a felelős, megint csak egy rengetegszer elcsattintott klisét hozott össze digitálisan.
Mint már említettem, a projektet Juhász János hívta életre, neki segít be Szenti Árpád dobos (Ahriman, Athame, Evil’s Tears, Mörbid Carnage, Sentio Ergo Sum), Gáspár Péter basszusgitáros (ex-Gort), Forczek Ádám énekes, szövegíró (Needless) és Bárány Tamás szólógitáros (Needless). Bár a tagság jó fele valamilyen módon kapcsolható Kátai Tamás nevéhez, erről az oldalról nincsenek zenei utalások; a másik térfélen pedig a Needless foglal helyet, amelynek hatása itt-ott megjelenik a virtuóz szólokban és a blackesebb gitártémákban, ám a Damnation egy teljesen új próbálkozás, ami valljuk meg őszintén, egy sikeres produkció. Lényegében az a fajta old school death metal, ami komplex módon múltidéző, és egy sötét barlang mélyén pislákoló gyertyák fényében olyan neveket lapoz fel a műfaj történelmének vaskos és poros könyvéből, mint a Benediction, a Grave, a Gorefest, az Unleashed, a Malevolent Creation, az Incantation, a Bolt Thrower, az Obituary vagy a Morgoth. A The Colossal Dread című nótában egész jó kis Dissection, Dismember, Pestilence kombót kapunk, és még a végtelenségig sorolhatnám a mélyebbre hangolt, gyakran középtempóval dolgozó, klasszikus, földbe döngölő csapatokat, de azt hiszem, a lényeget összefoglaltam.
A Damnation nem akart újat létrehozni (igaz, másolni sem), csupán feldolgozták magukban azokat a hatásokat, amelyektől a serdülőkoruk annyira hangos és tomboló volt. Az EP játékideje nem éri el a 22 percet, mégis úgy megy el az ember mellett, mintha 10 perc sem lett volna. A dalok felépítése és megkomponálása változatos, a kiállások és a zenei megoldások kifogástalanok, ahogy a zenészek tudását sem érheti kritika. A hangzással is minden rendben van, kellően vaskos, mély és izmos. A felvételekért, keverésért és masteringért Kónya Zoltánt (Gire, Gort), az énekfelvételekért pedig Simon Istvánt (No Silence Studios) illeti dicséret.
A kijelölt útról nem nagyon térnek le a srácok, az EP 90 százalékban régi sulis death metalt tartalmaz, amiben itt-ott egy-egy blackesebb gitárfutamot vagy elvétve, a háttérben némi death/thrash képződményt is hallunk, de ezek csak arra jók, hogy az éjfekete, véres démoni hasadásba némi egyéb szín is keveredjen. A végeredménytől persze nem a fél szivárvány térdel a lábunk előtt… Igencsak egyoldalú a paletta, amibe a virtuóz és furcsa szólók némi feloldást hoznak…
A Damnation bemutatkozó anyagával olyan minőségi produkciót tett le arra a bizonyos asztalra, amely mellett a hazai és külföldi death metal rajongók nehezen mehetnek el szó nélkül. Az egészet egy nosztalgikus múltidézésnek is felfoghatjuk, hiszen a srácok úgy alkottak a régiből újat, hogy az lényegében a jelenben megkreált múlt maradt – de ez az a fajta tisztelgés, ami ha kellően komplex és korhű, akkor az ember önkéntelenül is csak bólogat rá. Bólogassunk hát együtt!
Damnation:
https://pestrecords.bandcamp.com/album/damnation-majesty-in-degradation
https://www.facebook.com/damnationhun/?ref=page_internal
Kiadó: Pest Records
http://pestrecords.ucoz.com/
Megjelent 300 példányra limitáltan, CD-n és digitálisan.
1. Ziggurat of the Necrocommand (4:22)
2. The Colossal Dread (3:55)
3. The Nightmare Realm (4:02)
4. Deathmarch (4:30)
5. Dreaming Entropy (4:46)
Leave a Reply