Versailles: Ascendead Master (rövidfilm, 2009)

Mintegy bónuszként, a szerkesztőség tagjainak filmes kedvenceit ismertető sorozat után egy rendhagyó alkotásról írok. Nem szerepel a három kedvenc külföldi filmem között, és valójában nem is igazi nagyjáték-, hanem rövidfilm: egy vámpíros mozi, a japán visual kei/ szimfonikus power metal zenekar, a Versailles szemszögéből.

Az Ascendead Master a második lemezükhöz készült első maxi, a videóklip és egyben egy hozzá készített, három felvonásból álló, 17 perces rövidfilm címe is. Abban az évben jelent meg, amikor az eredeti basszusgitárosuk, Jasmine You betegség következtében meghalt (de a filmben és a videóklipben még ő szerepel). A rövidfilm eredetileg a Jubilee albumuk promóciós anyagának része, de önálló filmként is megállja a helyét és a zenekar mondanivalóját is összefoglalja.

Egy nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki a munkája miatt hozzá van szokva a halálhoz. Ahhoz viszont nincs, hogy egy halálosnak tűnő autóbalesetet követően, a természeti törvényeknek ellentmondva, a fatális sérüléseket szenvedő kislány a műtét során makkegészségesen feléledjen (főleg miután az operáció közben az áram is elment). Persze, hogy valami nincs itt rendben.

Az is furcsa lesz a fiatal nővér számára, hogy az örök élet után kutató Descendant of the Rose (amit a nagyközönség csupán Descendant Corp. néven ismer) elnöke jön el a kislányt örökbe fogadni. És ott, a kórház folyosóján történik valami, pontosabban a cég elnökének mosolyában meglát valamit a nővér, ami más megvilágításba helyezi a történteket. Nem lőném le a poént, úgyhogy csak annyit mondok, hogy amikor a Descendant Corp. vezetősége sajtótájékoztatót tart az örök élet elixírjének feltalálásáról, akkor ott ennek a kislánynak kulcsszerepe lesz.

A film a fiatal, mélyen vallásos keresztény nővér szemszögéből mutatja be az eseményeket. Az első két felvonásban végig az ő monológját hallhatjuk: nemcsak az eseményeket meséli el, hanem moralizál is az élettel, a halállal és az örökléttel kapcsolatban. A harmadik felvonásban viszont, ami maga az örök élet szerének feltalálását bejelentő sajtókonferencia, már a riportereket és a Descendant Corp. vezetőjét halljuk.

A moralizálás nagyon fontos szerepet játszik a filmben: szabad-e vágynunk az örök életre? Isten megengedi-e a halhatatlanságot vagy ez istenkáromlás? És mi is pontosan az örök élet? Ezzel kapcsolatban természetesen teljesen ellentétes álláspontot képvisel a fiatal nővér és néhány riporter, mint maga a Descendant Corp. vezetősége. Ami nem is csoda, hiszen a DC valójában egy titkos ősi társaság, a Descendant of the Rose (A rózsa leszármazottja), amelynek tagjai vámpírok.

A másik, ami ennek a rövidfilmnek a sajátossága, az a párbeszédek hiánya. A Versailles tagjai nem dialógusokkal akarják elmondani nekünk, nézőknek a történetet, hanem érzésekkel, hangulatokkal, és mindezt zenei aláfestéssel valósítják meg. A csapat egyébként a többi lemezén és dalaiban is romantikus vámpírtörténeteket mesél el. A szám hivatalos videóklipje is ebből a rövidfilmből tartalmaz részleteket:

A Versailles-ról tudni kell, hogy Japán első számú szimfonikus power metal zenekara (annak ellenére, hogy csupán négy stúdiólemezt jelentetett meg 2008-2012 között), és egyben az egyik leghíresebb visual kei metal együttes is. Az öltözet senkit ne tévesszen meg, a csapat valamennyi tagja férfi. A barokk női ruhák csupán a díszlet, a külcsín. A zene is rengeteg barokk elemet tartalmaz, főleg a japán Malmsteen-nek is nyugodtan nevezhető Hizaki gitárszólói.

2013-ban az énekes Kamijo szólókarrierbe kezdett, a többiek pedig megalapítottak a szintén szimfonikus power metalt játszó visual kei zenekarukat, a Jupitert. Néhány koncert erejéig ugyan később is össze-összeálltak, de Versailles néven már nem készítettek több stúdiólemezt.

A kereszténység, az ártatlan, naiv, hívő fiatal lány és a magabiztos, határozott vámpírmester ellentéte más klipjeikben is megjelenik, és vizuálisan fontos mondanivalót takar, mivel az énekes Kamijo Japánban kisebbségnek számító keresztény családban született, és ez is meghatározza, hogy a buddhista vagy a sintoista világnézet helyett a Versailles zenéjében inkább az európai szemlélet a hangsúlyos. De nemcsak a világnézet európai, hanem a vámpírmitológia, az együttes neve, a barokk öltözetek, a komolyzene, a Malmsteen-féle neoklasszikus gitározás és a Helloween-vonalas power metal is. Minden más viszont japán. Erre nagyon jó példa az Aristocrat’s Symphony videóklipje:

About Fehérfarkas 38 Articles
Már a gimiben is írt verseket és zenekritikákat egy igazi underground, amatőr vidéki újságba. Zeneileg mindenevő: a metal a kedvence, de komolyzenétől a fémzenén át az elektronikus zenéig mindenre nyitott, ha az minőségi muzsika.

2 Comments

  1. Kb 10 éve hallottam először a zenekartól az Ascended Mastert és az Aristocrat’s Symphonyt, és az első élményem az volt, hogy WTF???!!! Soha nem hallott női ruhás japán zenekar kisujjból leallázza a teljes európai Power Metal és Neoklasszikus Metal színtért. Mi a bánat van ott, ahol a Nap felkel országban?
    Mi itt oda vagyunk milyen szuper gitárhőseink vannak, meg melyik dobos ezerlábú, illetve azon feliztunk, hogy ciki-e a True Metal vagy sem, míg ott meg az ezredforduló után az európai szinteret zenei tudásban simán behozó európai Metalt játszó zenekarok gomba mód szaporodtak: Versailles, Galneryus, Baby Metal, X Japan, stb…
    Nem véletlen, hogy 1990 után több európai Metal zenekar a Grunge/Rap Metal/Nu Metal korszakban Japánra (és Dél-Koreára) koncentrált és otthagyta az európai zenei piacot.

    A Galneryus gitárosa Syu és a Verseilles gitárosa Hizaki közti fanvideó gitárverseny, hogy melyikük a jobb: https://www.youtube.com/watch?v=jR6_YSNm96Q
    Valójában a neoklasszikus gitározásban mindkettőnek saját egyedi stílusa van: az egyik az erő(teljesség), technikásság, sebesség, a másik pedig az érzelmesség, dallamosság.
    (persze ez nem azt jelenti, hogy az egyik nem technikás, a másik pedig nem dallamos – hanem a hangsúlyokat, hogy melyik játékára melyik a jellemzőbb)

    A koncerten az énekes Kamijo frizurája és öltözete olyan mintha Ő lenne a Castlevaniában (persze mi másban mint egy vámpiros rajzfilm sorozatban) Leon Belmont 🙂

  2. Ez itt pedig a Flowery c. számuk koncertfelvétele a 3. és egyben utolsó előtti Holy Grail lemezükről:
    https://www.youtube.com/watch?v=H5ULxuUZjrc

    Egy igazi örömzene, ahol Kamijo, amikor nem énekel olyan aranyosan mosolyog (japán embert ritkán látunk mi európaiak mosolyogni), sőt Kamijo és Hizaki még táncolnak is egy rövidet benne.
    A dobos pedig annyira nem száll le a kétlábdobról, mintha már az anyja hasában is 8 lábbal rugdalózott volna. 😀 😀 😀
    Ha nem japánul lenne a szöveg, akkor simán egy kicsit túl sok Malmsteen beütést kapott európai Power/Speed Metal zenekarnak hinné őket az ember. Mintha Hizaki és Teru jele már a bölcsiben is Malmsteen gitárja lett volna 😀 😀

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*