Velvet Viper: Cosmic Healer (2021)

Annak idején, amikor a heavy metallal kezdtem ismerkedni (1987/1988), a legelső beszerzett kiadványaim egyike a Zed Yago From Over Yonder albuma volt. Klasszikusnak nem feltétlenül nevezném, ugyanakkor vannak rajta jó szerzemények, emlékezetes dalok. Nekem akkor nagyon tetszett és tetszik a mai napig is. Különös tekintettel Jutta Weinhold énekesnő hangja babonázott meg. Tudom, hölgyeknél nem illik az életkort firtatni (ahogy a testsúlyt sem), de az idén októberben 74. életévét betöltő Jutta rendkívüli orgánummal rendelkezik, én csak a női Ronnie James Dio-nak hívom. Erő, karc, dallamok, drámaiság – minden benne van a hangjában.

Miután a Zed Yago 1990-ben feloszlott (aztán 1997-ben újjáalakult, de az egy másik történet), Jutta még ugyanabban az évben életre hívta a Velvet Vipert. Sajnos a banda nem volt hosszú életű, háromesztendős fennállásuk alatt két lemezt (Velvet Viper – 1991, The 4th Quest for Fantasy – 1992) és egy EP-t (Velvet Viper – 1991) jelentettek meg, a tagságot pedig Peter Szigeti, David Moore és Roy Last (R.I.P.) gitárosok, Lars „Ratz” Ranzenberger (R.I.P.) basszusgitáros, valamint Franco G. Zuccaroli, illetve Claus Graf-Reinholdt „Bubi the Schmied” dobosok (R.I.P.) erősítették. Ezután a frontasszony nem mutatott túl nagy aktivitást a színtéren, inkább szólóban dolgozott (Weinhold: From Heaven Through the World to Hell – 2004, Below the Line – 2006 /a közreműködők között Markus Grosskopffal/, Jutta Weinhold Band: Read Between the Lines – 2010), majd négy évvel ezelőtt alakítottá újjá a Bársony Viperát. A zenekar felállását Fabian Ranft basszusgitáros, Micha Fromm dobos és Holger Marx gitáros tette teljessé, akikhez 2019-ben egy második basszusgitáros, Johannes Möllers csatlakozott.

Az újrakezdés első lépése a Respice Finem volt (2018), ezt követte a The Pale Man Is Holding a Broken Heart (2019), tavaly a Zed Yago korongok (From Over Yonder, Pilgrimage) jöttek ki remaszterizált, újra kiadott formában, idén pedig a vadonatúj album látott napvilágot. „A Bolygó Hollandi lányának utazása 1988-ban kezdődött, amikor az elveszett fantáziát kezdte el keresni, mert a lélek meghal fantázia nélkül és az emberek meghalnak lélek nélkül. Utazása aztán zarándoklat lett, amelynek sajnos hamarosan be kellett fejeződnie. Egoizmus, amely mint a rock ’n’ roll pestise vezetett a Zed Yago tragikus feloszlásához 1990-ben. Majd Jutta Weinhold megalapította a Velvet Vipert, a többi történelem.”

Abszolút szűz fülekkel, előzetes információk, tapasztalatok hiányában ültem le meghallgatni a lemezt, tehát ez az első találkozásom a zenekarral. Az már a nyitó Sword Sisterben abszolút nyilvánvalóvá vált, hogy Jutta Weinhold nem bújt ki a bőréből, mert egyrészt tradicionális, germán heavy/power metalt kínál a korong, másrészt az epikus, fennkölt megközelítés a dalok jellemzője, harmadrészt pedig a fantáziavilággal, mint tematikával sem szakított. Véleményem szerint a VV súlyosabb, keményebb zenei világot képvisel a Zed Yago-hoz képest, egyedül a Hammond orgonával, vastag basszusfutamokkal kísért Let Metal Be Your Master emlékeztetett az utóbbi csapatra. Megjegyezhető dallamokban, kórusokban, refrénekben bővelkedő szerzemények kerültek fel az anyagra, legyen szó a címadó darabról, a zakatolós riffekkel felvértezett Holy Snake Motherről, a speed tempókkal is átszőtt Voice of an Anarchistról vagy az Osirisről. Mindenképpen a pozitív benyomások felé billen a mérleg nyelve, ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy gyengébb pillanatok is becsúsztak: a Long Shadowst, illetve a Darkness of Sensest nem érzem olyan erősnek, mint a fentebb említett nótákat. Az albumot a Götterdämmerung akusztikus, az eredetinél rövidebb verziója zárja, a teljes hosszúságú dal a The Pale Man…-en hallható. Hangzás szempontjából egy rossz szó sem érheti a ház elejét, mivel töményen, erősen, vaskosan szólal meg a végeredmény.

Úgy vélem, Jutta Weinhold sohasem kapta meg az őt jogosan megérdemlő elismerést. Hangszálai semmit sem koptak az idők folyamán, elemi erővel énekel, ahogy mondani szokás, a régi fényében tündököl. Már csak miatta (is) érdemes egy esélyt adni a korongnak.

About Dávid László 847 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*