A korai The Gathering a gótikus doom/death metal koronázatlan királya a régi Paradise Lost, My Dying Bride és Tiamat mellett. Ez a kiadvány az Always… korszakbeli demós számaikat tartalmazza (1990-1991).
A három demó, amelyek már a nagylemez megjelenése előtt az európai underground death metalban népszerűvé tették a zenekart: a 7″, a Moonlight Archer és az An Imaginary Symphony. Habár a zenekart sokan a korai Paradise Lost követőjeként tartották számon, azért a két zenekar között elég sok különbség is akad. A szintetizátor itt például fő hangszerként szerepel, néha sejtelmes, misztikus atmoszféra megteremtését szolgálja, máskor pedig progresszív billentyűfutamokat varázsol elő belőle Frank Boeijen. A nagylemezen pedig már egy énekesnő is állandó szereplővé válik (akkor még Marike Groot személyében, Anneke csak később, a Mandylion lemezzel debütált), és ezzel a zenekar az első állandó női énekessel rendelkező metal együttesek egyikévé vált. Ezért én inkább csak a stílust mondanám ugyanannak, mint a korai Paradise Lost esetében (lassú, doomos, mázsás kőszikla riffek gótikus atmoszférával kísérve, az ének pedig a stílus követelményei szerint mély hörgés), magát a zenét már nem.
A felvételek minősége változó. Természetesen a legelső demó hangzása a leggyengébb, és a közvetlenül a nagylemez megjelenése előttié pedig demó létéhez képest nagyon jó. Olyan klasszikus számok eredeti (nagylemezes verzió előtti) változatai hallhatók itt, mint az In Sickness and Health, Subzero, Second Sunrise (ebben jól nyomon követhető, hogy a progresszív szinti rész hogyan fejlődik azzá, ami a nagylemezen is hallható) vagy a Gaya’s Dream. Valamint a nagylemezről lemaradt, de színvonalát tekintve simán rákerülhetett volna a Downfall és az Anthology in Black.
A Six Dead, a Three to Go, az Another Day és a Share the Wisdom az An Imaginary Symphony demóról azt mutatják, honnan indult a zenekar. Ezek ugyanis még nem tartalmazzák a gótikus doom témákat, sőt, elég gyorsak. Nem véletlenül maradtak le a későbbi demókról és a nagylemezről. Érdekességként nagyon is jó, hogy erre a korai dalokat tartalmazó gyűjteményre felkerültek, mert így zenetörténetileg megismerhetjük a kezdeteket.
2008-ban a Vic Records egy dupla CD-s változatban újra kiadta az anyagot, amire a 2001-es Downfall – The Early Years mellé az Almost a Dance lemezt megelőző promóváltozaton szereplő hat számot, valamint hat 1990-93 között rögzített koncertfelvételt, valamint a Celtic Frost Dethroned Emperor című számának a feldolgozását is felpakolták. Mindezt egy igényesen összeállított, sok képpel tarkított kis füzetecske kíséretében.
Leave a Reply