Vicces, de filmek terén a hozzáállásom megoszlik az előttem felszólaló két kolléga között: bő 10-15 évig faltam a filmeket, sorozatokat, de idővel belecsömörlöttem, és az egyre több pocsék alkotás, amelyek nem feltétlenül időrendi sorrendben követték egymást, elvette a kedvem attól, hogy életem két-három órájával rulettezzek. Ugyan most is nézek filmeket, de nagyon meggondolom, mire veszek el időt egy-egy könyv vagy zene kárára. A feladat sem korrekt. :-). Hogy ne vesszek el gondolataim és érzelmeim tengerében, az alábbi listán kizárólag a kikapcsolódást támogató alkotásokból szemezgettem, szubjektíven.
Külföldi filmek:
3. Monty Python: Gyalog galopp (1975)
Még meg sem születtem, mire a csapat hellyel-közzel befejezte közös munkásságát, ám az termékeny talajra hullott. Mivel hasonlóan szürreálisnak látom egész életünk és létünk egészét, mint ők, sőt egyénre lebontva meg értelmetlennek ( 🙂 ) és ál-céltudatosnak is, így nagyon könnyen magamévá tudtam tenni morbid és abszurd humor-filozófiájukat, e filmjük elsőbbsége pedig egyértelműen fanatikus középkor-rajongásomnak tudható be. Bármikor, bárhol!
2. Interjú a vámpírral (1994)
Annyira nem akartam betenni a listába ezt a filmet, hogy végül csak itt kötött ki. 🙂 Ennél sajátosabb és a maga nemében gonoszabb hangételű horror-vámpíros film nincs és talán nem is lesz. Brad Pitt és Tom Cruise meglepően jók vámpírként, és a tempós történet ellenére remekül csepegtetik a tragédia és a borzongás pillanatait.
1. A holló (1994)
Fiatalkoromat a black és a thrash mellett a gótika uralta. Előbb a történelem, utána az irodalom, majd a film és a zene területén is beszippantott ez a komor, romantikával és kegyetlenséggel átszőtt Poe-i álomvilág, amelynek számomra a legtökéletesebb leképezése ez a film. A főszerepet játszó színész tragikus halála csak rátett a nyomasztó atmoszférájú film sikerére, amely végül is egy bosszútörténet, kiváló színészekkel és remek operatőri munkával. S míg e sorokat írom, szakad! Pedig örökké ugye nem eshet…
Magyar filmek:
3. Macskafogó (1986)
Ez egy bitang jó animációs film gonosz macskákról, sunyi patkányokról és hős egerekről. Ja, és ebben is vannak vámpírok! 🙂
2. Kontroll (2003)
A mi Metrónk. Tonnányi kallerral, akiket meg tudtam kedvelni, annak ellenére, hogy kábé 15 évig blicceltem, aminek a vége egy milliós behajtási per lett. (Azóta bérletem van!) Ettől függetlenül jó film, amiben egy kicsit összefolynak a határok a szatíra, a misztikum és a vígjáték között; igazi, magyaros egyveleg modern köntösben, ami mindig is jellemzője volt a filmjeinknek.
1. A tanú (1969)
Állhatatos ellenállásom, miszerint nem akarom megnézni, mert mindenki azt mondja, hogy nézzem meg, ’96-ig tartott, utána kétévente meg kellett néznem. A 2010-es évek táján a páromnak is megmutattam, és azóta évente nézzük. De még mindig tetszik. Folyamatosan. Virág elvtárs számomra a kommunista rendszer gruftija, a film pedig kis hazánk sírva- nevetős múltjának a paródiája.
Zenés film:
Ezen a téren én is bajban vagyok. Már gyerekként is utáltam a Disney-filmeket (hát még azokat, amiket minden este meg kellett néznem), az önéletrajzi ihletésűek pedig hemzsegnek a valótlanságoktól (ez alól a Lord of Chaos sem kivétel), ami eléggé tud zavarni. A musicalek kikészítenek, így egy film maradt, ami kellemes csalódásként ért zenés filmként, ez pedig a Rocksuli. Könnyed, zenés vígjáték, ami nem akarja sem megváltani, sem elpusztítani a világot, csak egy faxa gyerek rockbanda alapítását meséli el. Jack Black beleszületett a szerepbe, ráadásul a számok mind saját szerzemények.
A vaszjuhovkai torreádorok