Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc filmjei – Gabrielkiss

A szerkesztőség nagy részéhez hasonlóan én is nagy filmrajongó vagyok, nálam este nem is telhet el úgy, hogy ne valami sorozatot vagy filmet nézzek elalvás előtt. Műfajok szempontjából nem túl bonyolult az ízlésem: a horror, a vígjáték és a sci-fi a kedvenceim. Ezekből válogattam most ki a kedvenceimet.

Külföldi filmek:

Hullajó! (1992)

Kezdjük is rögtön egy jó kis horrorral! Na, jó, ez a film legalább annyira vígjáték, mint horror, de ez nálam sosem jelentett problémát, sőt! Peter Jackson rendező nevét leginkább A Gyűrűk Ura filmek kapcsán lehet ismerni, és sokan talán nem is tudják, hogy milyen beteg dolgokat alkotott karrierje kezdetén. Ezek egyike a Hullajó! című remekmű is, ami számomra minden idők legjobb horrorfilmje. Van itt minden: zombik, humor, és persze az egész film savát-borsát jelentő, nevetségesen durva, véres jelenetek. A néző ez egyik pillanatban a röhögés miatt fogja a hasát, pár perccel később pedig már a heves hányinger miatt teszi ugyanezt. Olyan abszurd képsorok teszik megunhatatlanná ezt az alkotást, mint például a tejsodós jelenet, a főszereplő Lionel játszótéri szerencsétlenkedése, vagy éppen a fináléban látható fűnyírós vérfürdő. Kényes gyomrúaknak nem ajánlott, horror-rajongóknak viszont kihagyhatatlan!

Top Secret! (1984)

A vígjátékok királya. Nem lehet elégszer látni, egyetlen egyszer megnézni pedig egyenesen bűn! Olyan mennyiségű poént passzíroztak bele ebbe a filmbe, hogy azt egyszeri nekifutással képtelenség feldolgozni. Ha a párbeszédekben elhangzó poénokra figyelsz, akkor lemaradsz a háttérben zajló marhaságokról, és ez persze fordítva is igaz. Garantáltan még a sokadik alkalommal is kiszúrsz valami elmebeteg poént, amit addig figyelmen kívül hagytál. Ez már önmagában is a műfaj trónjára emeli nálam ezt a filmet, az pedig, hogy a főszereplő Val Kilmer egy rock and roll énekest alakít, már csak a hab a tortán.

Eredet (2010)

Mostanában leginkább a science-fiction filmek világába ástam bele magam, és elmondhatom, hogy rengeteg kiváló alkotás készült ebben a műfajban az elmúlt húsz év során. A fénykardos, csillagharcos vonal abszolút nem az én világom, viszont a poszt-apokaliptikus, időutazós, társadalomkritikus darabok minden mennyiségben jöhetnek. Nem is igazán tudnék kiemelni egyetlen kedvencet az utóbbi idők termeséből, ám ha nagyon muszáj, akkor az Eredet című film mellett teszem le a voksomat. Minden benne van, ami egy igazán jó sci-fihez kell: szemkápráztató látvány, dráma, és egy fordulatokkal teli, az agyat is alaposan megdolgoztató sztori. Ennél nekem nem is kell több.

Magyar filmek:

Zimmer Feri (1998)

Az abszolút kedvenc magyar filmem, amit minden egyes nyáron kötelező jelleggel megnézek. Akkora hangulata van, hogy ahányszor csak látom, mindig egy hétre képes feltölteni boldogsághormonokkal. Egyszerűen imádom azt a hamisítatlan magyar tróger feelinget, amit minden egyes perce áraszt magából. Mindig eszembe juttatja az általános iskolás balatoni osztálykirándulások imádni való igénytelenségét, a túlárazott szar kajákat, az aranyáron mért üdítőket, egyszóval mindent. A mai napig eltökélt szándékom, hogy egyszer bevállalok egy balatoni nyaralást, amit persze egy igazi Zimmer Feri-stílusú lepukkant üdülőben fogok abszolválni. Minden reggel romlott húst fogok reggelizni, mellé földes kávét fogok inni, a délutáni nagy melegben pedig legurítok majd egy jó korsó vizezett sört.

Üvegtigris (2001)

Zimmer Feri kicsiben – talán így összegezném a véleményemet az Üvegtigrisről. Más a környezet, más a sztori, de a nyári hangulat, az agyalágyult szituációk ugyanúgy adottak. Nem akkora kedvencem, mint a Reviczky Gábor-féle agymenés, de így is simán a kedvenc magyar filmjeim közé tartozik, a nyári esték kihagyhatatlan darabja ez is. A legendás jelenetek, a magyar köznyelvbe beépült beszólások mind-mind magukért beszélnek. Klasszikus.

Kontroll (2003)

Amikor először ajánlották ezt a filmet, úgy voltam vele, hogy magyar thriller, na persze… Majd miután megnéztem, úgy álltam fel mellőle, hogy ez bizony világszínvonalú volt. Ma is úgy gondolom, hogy mind a sztori, mind a hangulat szempontjából simán felveszi a versenyt a külföldi produkciókkal. Nem véletlen, hogy a rendező, Antal Nimród végül Hollywoodban kötött ki. Olyan sikerfilmek köthetők a nevéhez, mint például a Predators, de ami nekünk, magyar rockereknek még nagyobb büszkeség, hogy a Metallica Through the Never filmjét is ő rendezte.

Zenés film:

This Is Spinal Tap (1984)

Mi mást is mondhatnék, ha a kedvenc zenés filmem kerül szóba? Csakis a Spinal Tap! Talán a valaha készült legjobb rock paródia film, aminek sok poénját valós események inspirálták. Külön érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat valóban a „zenekar” tagjai írták, és ők is adták elő azokat. Sőt, a filmben látható fiktív csapat a filmvászonról kilépve valódi zenekarrá vált, és lemezeket is készített (természetesen mind ott figyel a CD polcomon). Számtalan klasszikus poént rejt a film, a miniatűr Stonehenge-től kezdve Nigel Tufnel gitárszólóján át egészen legendás 11-esre tekert erősítőig. Mit is mondhatnék még? „Lick My Love Pump!”

About Gabrielkiss 88 Articles
Több mint 20 éve rock/metal fanatikus, a mai napig aktív lemezgyűjtő. Jelenleg Nagy-Britanniában el, ahol egy nemzetközi áruházlánc alkalmazottja.

1 Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*