Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc filmjei – Fehérfarkas

Külföldi filmek:

Csillagok háborúja: Egy új remény

Nagyon sok filmet szeretek, de három kedvencet kiválasztani közülük nagyon nehéz. Azon filmek közül, amelyek nagyon nagy hatással voltak rám, a mai napig nagy élmény a Csillagok háborúja: Egy új reménye. Még általános iskolás voltam, amikor az ORF1 csatornán fekete-fehérben, németül láttam. Egy szót nem értettem belőle, de utána heteken keresztül a suli szüneteiben a filmből rajzoltam jeleneteket. A mai napig hatalmas Csillagok Háborúja rajongó vagyok, bár ma már nem ez a rész a kedvencem (hanem A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér, A Sith-ek bosszúja és a Zsivány Egyes), de hatását tekintve az első találkozás volt a legmeghatározóbb.

Dűne

Egy másik meghatározó film a David Lynch rendezte Dűne. Tudom, hogy ez egy nagyon megosztó alkotás, és az eredeti könyvtől sok mindenben eltér, de Lynch stílusa és a film zenéje olyan atmoszférát varázsol, hogy a későbbi, a könyvhöz hűbb változatok nekem azt nem tudták már visszaadni. És amikor „a fájdalom a kis halál” rész van a filmben, az annyira erőteljes, hogy hosszútávfutó koromban az Iron Maiden The Loneliness of the Long Distance Runner számának szövege és dallama mellett ezt szoktam magamban mondogatni, hogy a holtponton átlendüljek, és ne adjam fel.

Szárnyas fejvadász 2049

A horror műfajból a Hellraiser második része a kedvencem, nemcsak az ikonikus Pinhead (Szögesfejű), hanem az elborultsága miatt is. De most inkább egy újabb alkotást nevezek meg a sci-fi vonaláról, a Szárnyas fejvadász második részét, ami nekem sokkal jobban bejön, mint az eredeti első rész. A lassú, vontatott tempó teret ad az érzelmeknek és a mondanivalónak. Ez a film nemcsak a látványról szól, hanem rólunk, emberekről is: amikor az ember által teremtett robotok jobban tudnak érezni, szeretni és foglalkozni saját magukkal és a világgal, mint az őket teremtő emberek, akik közönyössé, kiábrándulttá, üressé váltak. Amikor az ember alkotta robotokban több lélek van, mint az emberekben.

Magyar filmek:

A tanú

A magyar filmek közül A tanú az egyik kedvencem. Örök érvényű komédia, ami a mindenkori diktatúrát és annak abszurditását figurázza ki. Nemcsak a Rákosi-korszakbeli Magyarországra, hanem a világ minden korszakának minden diktatúrájára igaz ez a film. Sőt nemcsak a diktatúrákra, hanem minden oly rendszerre, cégre, szervezetre, intézményre, társadalomra, amelyre a minőség, a tényleges munka értékelése helyett a belterjesség a jellemző.

Indul a bakterház

Olyan poénok vannak benne, amelyeket nem véletlenül idéznek a mai napig a munkahelyektől a házibulikig. A színészi játék szintén zseniális.

Egészséges erotika

A harmadik magyar alkotás szintén szatíra, ami úgy lett kult film és egy egész korszak társadalomkritikája, hogy eredetileg nem is az akart lenni, hanem egy sima, mezei vígjáték. Tímár Péter nem is akarta megrendezni, hanem csak forgatókönyvet írni és fényképezni akarta, végül az egészet ő rendezte meg. Ráadásul úgy, hogy az előre, saját maga által aprólékosan megírt, 300 oldalas forgatókönyvet és forgatási könyvet, ahol minden kameraállást előre rögzített, egyszer sem nyitotta ki a forgatás alatt. Számos jelenetet úgy vettek fel, hogy a színészek hátrafelé mentek. A tűzoltóság nem javasolta leforgatásra a filmet. Az űberkultikussá vált kefirrázós jelenet pedig teljesen spontán, a rendezőasszisztenstől jött, aki a forgatási szünetekben rázta a kefirt. Tímár Pétert először idegesítette, de aztán viccesnek találta és végül beletette a filmbe. Néha a nagy, kultikussá váló dolgok nem erőlködésből születnek, hanem teljesen spontán és váratlanul.

Zenés filmek:

Csillag születik

A zenés filmek között több kedvencem is van, így itt is nehéz választani. Legszívesebben csak felsorolnám őket, de mégis megnevezek egyet. Mégpedig egy olyat, amely nem valós zenészekről/együttesről szól, hanem kitalált sztori: ez pedig a Lady Gaga és Bradley Cooper főszereplésével készült Csillag születik. Soha nem voltam Lady Gaga rajongó, de ez a film nagyon megérintett, annyira profin van megírva a forgatókönyv, annyira jók benne a színészi alakítások és a dalok.

Sorozatok:

Ertugrul

Bónuszként egy sorozatot is megemlítek: az Ertugrult, ami a történelmi drámák terén világszerte rekordot döntött. Ez egy török sorozat a török Árpád vezérről, Ertugrulról. S hogy ki is az az Ertugrul? Er + tugrul = vadászó turul. Turul ugyanúgy, mint a mi ősmagyar turulmadarunk. A honfoglalás-kori és vándorló őseink életmódját nem sok film mutatja be, és azok sem nevezhetők a legjobbnak. Ez a török sorozat egy kicsit pótolja ezt a hiányt. Nem a mi őseinket mutatja be, hanem a velük rokon törököket, akik közül sokan még a 13. században is ugyanazt az életmódot, ugyanazt a lovas-vándorló kultúrát élték, és hasonló öltözetet viseltek, mint a mi őseink a 8-10. század között. És ami nagy előny, hogy ez a sorozat nem nevetségessé teszi a vándorló nomád népeket, hanem ellenkezőleg: bemutatja, milyen jól szervezettek voltak, milyen komoly kultúrájuk volt, és egyáltalán nem voltak primitívek.

A cikk szerzője: Fehérfarkas 24 további cikk
Már a gimiben is írt verseket és zenekritikákat egy igazi underground, amatőr vidéki újságba. Zeneileg mindenevő: a metal a kedvence, de komolyzenétől a fémzenén át az elektronikus zenéig mindenre nyitott, ha az minőségi muzsika.

1 Comment

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*