Power From Hell: The True Metal (2004)

Be kell vallanom, sokáig tépelődtem azon, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a cikket, ugyanis elképzelhető, hogy egy megkeseredett lájkot sem fog kapni! HEHEHE!!!! De hát végül is ez a Házi kedvencek rovat, én pedig totálisan bele vagyok betegedve ebbe az albumba, ezért úgy döntöttem, hogy csak összehordok róla néhány gondolatot.

A Power From Hell nevű hordát 2001-ben, a brazíliai Sau Paulóban hívta életre Aron “Sodomic” Romero. A srác nem forgatott a fejében világmegváltó terveket, csupán csak tisztelegni akart a 80-as évek legendás black, thrash és speed metal bandái előtt. Sejthetjük, hogy névválasztás sem véletlen, hiszen a brit Onslaught első albumáról keresztelte el a csapatot. Három év gyakorlás (ha egyáltalán volt ilyen HEHE!), próbák és dalfabrikálás után meg is jelent a The True Metal című istencsapás, ami olyan messzire kergeti az érzékenyebb fülekkel rendelkező fémrajongókat, hogy évekig nem találnak haza. Erre szoktam én mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó! HEHE!! Végletekig egyszerű és már szinte bunkó módon primitív az összes nóta, viszont hallhatóan árad belőlük a fanatizmus. Az albumot mindössze ketten rögzítették: Aron a gitárt nyomatja és “énekel”, a dobokon pedig Reinaldo “Evil Destructor” Steel próbál minél több sérülést okozni. Bizony, basszusgitárt nem hallhatunk a felvételen, amit egy kicsit sajnálok, mert ezekhez a puritán zajkorbácsolásokhoz jól illett volna valami drótkötél módjára csattogó basszus, de hát ez van.

Az anyag hossza még a 27 percet sem éri el, és ha figyelembe vesszük, hogy a zárótétel egy Motörhead-feldolgozás, akkor joggal mondhatnánk, hogy pofátlanság ezt a felvételt fullos albumnak nevezni. De ha azt nézzük, hogy mennyire szélsőségesen tufa ez a zene, akkor bőven elég belőle ez a rövidke idő is. Aki van olyan mazochista vagy kíváncsi, hogy végighallgatja a lemezt, annak joggal fognak eszébe jutni olyan bandák, mint a Venom vagy a még az első albumánál tartó Bathory. Ha meg szeretném határozni, hogy milyen az anyag hangzása, akkor azt mondanám, hogy az album úgy szól, mint ha a jekatyerinburgi buszpályaudvar klotyójában rögzítették volna élőben! HEHE!! Itt nincs semmi varázslat, csiszolgatás, tisztogatás, csak régi sulis rifflapátolás egy fekete fémből készült talicskába, aminek még a kerekein is piramisszegecsek vannak. És amikor már tele van pakolva, a tartalmát egy mozdulattal az ártatlan hallgató fülébe önti ez a két elvetemült brazil mániákus dobhártyagyilkos.

A tempó túlnyomó részben az elmaradhatatlan tuka-tuka és a pokol padlóján összegyűlt, sörszagú, fekete masszában való dagonyázásra jellemző csárdás. Néha vetemednek csak gyorsabb trappolásra, de lehet, hogy ez is csak azért van, mert a nóta rögzítése közben rájuk jött a klotyózhatnék. HEHE! Aron hangjában sincs semmi meglepő, gonosz károgása, ordibálása garantáltan távol tartja azokat, akik a szép, tiszta énekhang rajongói. Na és persze nem maradhatnak el a néha-néha beköpött “ugh”, “bföh” és “aaarhgg” jelszavak sem.

Az album borítója metalosabb már akkor sem lehetne, ha a Dunai Vasmű emblémája is szerepelne rajta. Hát, így öregedő fejjel néha mosolygásra késztet, de tuti, hogy 14 éves koromban felrajzoltam volna a szimatszatyromra! HEHEHE!! De gondolom, hogy a dicső múlt teljes megidézése volt a cél, ezért olyan, amilyen, nem beszélve a logóról, ami szintén az ősi idők előtt tiszteleg.

A Power From Hell a mai napig is aktív, és folyamatosan dobálja ki új anyagait. Aron “Sodomic” Romero mellett már jó páran megfordultak, de ő, mint a főnök, immár 20 éve életben tartja a bandát. Kétségtelen, hogy a The True Metal album nem az egyediségével tudja megfogni a rajongókat, hanem a belőle áradó őszinteséggel és fanatizmussal, valamint az ősök előtti tisztelgéssel. Lehet, hogy egyesek már az első dal felénél a kukába hajítanák a lemezt, de azért van még a világon néhány olyan elvetemült hülye, mint én, aki imádja az ilyen puritán döngöléseket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már jó néhány újrakiadáson van túl, ez pedig azt jelenti, hogy van iránta kereslet, és az újabb generációk is a gyűjteményükben szeretnék tudni.

About Size 51 Articles
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*