Mephitic Grave: Into the Atrium of Inhuman Morbidity (2021)

Tavaly nagy meglepetést okozott számomra a Deprived Of Salvation felbukkanása. A zenekar zseniálisan tálalta a klasszikus stockholmi death metalt, véleményem szerint az utóbbi négy-öt esztendő egyik legtehetségesebb formációját üdvözölhetjük a személyükben.

Az északi tendencia idén is folytatódik, ugyanis hazai színterünk egy új csapattal, a Mephitic Grave-vel gazdagodott. Zoli gitáros és Balázs dobos 2018 elején Mothrotként kezdett el együtt zenélni, két nótát komponáltak meg, majd egy magánéleti okok miatt bekövetkezett kényszerszünetet követően 2019-ben egyesítették újra erőiket. Ugyanezen év nyarán csatlakozott hozzájuk Knot gitáros, ekkora vált folyamatossá a dalszerzés: a gitárosok különböző álláspontja a death metalt illetően inspirálónak és gyümölcsözőnek bizonyult. Miután négy-öt számuk elkészült, a trió sürgős szükségét érezte egy basszusgitáros és egy énekes bevételének. 2019 utolsó hónapjainak környékén érkezett a zenekarba Ádám az üres pozíciókat betöltendő, azaz mindkét „szerepkört” ő vállalta el. Így lett teljes a tagság és az első próbák felülmúlták a zenészek várakozásait.

Mivel Ádámnak már voltak szövegötletei és a vizuális koncepció is testet öltött a legénység fejében, úgy döntöttek, nevüket megváltoztatják, így lett belőlük Mephitic Grave. Minthogy adott volt az új név és mindegyik muzsikus Lovecraft világáért rajong, nyilvánvaló lett számukra, hogy a szövegi és vizuális elgondolásnak tükröznie kell a kozmikus terror zenekari álláspontját. Nyolcadik daluk befejeztével határozták el, hogy egy két-háromszámos demó helyett lemezzel rukkolnak elő. Knotnak voltak már felvételekkel kapcsolatos tapasztalatai, ezért úgy döntöttek, önmaguk rögzítik az anyagot, hogy pénzt spóroljanak a borítóhoz. A munkálatokra a világjárvánnyal kapcsolatos korlátozások első hónapjai alatt került sor Knot pincéjében, egyben ő felelt a masteringért is.

A csapat a végeredménnyel elégedetten kezdte el hajtani a kiadókat, és meglepetésükre hamar egyezségre jutottak az amerikai Carbonized Records-szal (ők hozzák ki a kazettaverziót) és a brazil My Dark Desires Records-szal (akik a CD-t dobják piacra). Mindeközben a borító kapcsán művészeket kerestek, és számos tárgyalás után a barcelónai Raul Gonzalezt bízták meg, aki fantasztikus grafikát készített, meghaladva a zenekar elvárásait.

A két alapítótag sokéves barátsága mellett azért indította el a bandát, hogy a finn death metal ösvényét kövessék (Abhorrence vagy Funebre), míg Knot érkezésével néhány közös kedvenc, nevezetesen az amerikai death metal vonal (például Autopsy, Obituary, korai Deicide) hatása is tetten érhetővé vált a zenében,. Zoli: „Évek óta ismertük egymást Balázzsal, és mindketten a death/doom metal megszállotjai vagyunk, különösen a finn vonalé. Korábban volt néhány riffem, és azt gondoltuk, miért ne kezdjünk velük valamit. Egy próba után kiderült, hogy elég jól működik a közös munka. Az album első dala, a The Gatekeeper már az első vagy a második próba alkalmával megszületett. Ekkoriban nem tudtuk még, hogy mit akarunk, csak folytattuk, mert kielégítő és mentálisan megnyugtató volt ezt a zenét játszani. Miután két-három dalunk meglett, sürgősen kellett egy második gitáros, mivel voltak olyan ötletek, amelyek csak igy módon bontakozhattak ki.”

A többit pedig fentebb már vázoltam. Érzésem szerint az „északi hegemónia” dominál a tételekben, mégpedig a klasszikus recept szerint tálalva. Ahogy legutóbb a finn Morbific esetében leírtam, a Mephitic Grave is hagyományőrzően nyúlt a dalszerzéshez, abból semmit nem vett el, igaz, semmi újat nem is tett hozzá. Harmóniák, dallamok, doomos lassulások, gyors kalapálások jellemzik a szerzeményeket, maximálisan szem előtt tartva az old school szellemiséget. Csupán a hangzásba kötök bele, szerintem ugyanis a gitárok nem dörrennek meg eléggé, amolyan zizegős megszólalásuk van, a jövőben erre mindenképpen jobban oda kell figyelni. A csodálatos borítóra fentebb már kitértem, a logót pedig kollégánk, Size és Anvil Kvlt készítették.

Első lépésként mindenképpen megsüvegelendő a zenekar teljesítménye, a magam részéről feltétlenül adott a bizalom és a támogatás. Izgatottan várom a folytatást.

A cikk szerzője: Dávid László 839 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*