„Ismertem a felhozatalt és a tehetséges előadókat”

Interjú Enyedi Ernővel, az egykori Proton kiadó vezetőjével

A vasfüggöny lehullásával zöld utat kapott hazánkban a heavy metal muzsika. Megdőlt az MHV monopolhelyzete és ennek következményeként teret nyertek a magánkiadók. Ezek egyik a legendás Proton volt, amely nevéhez többek között a Moby Dick, a Dance és a Sing Sing bemutatkozó lemezei fűződnek. Kérdéseimre a tulajdonos, Enyedi Ernő válaszolt.

Tisztelt Ernő! Sok szeretettel üdvözlöm magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérést! Mikor, hogyan került kapcsolatba a zenével?

Köszönöm a megkeresést! Hatéves koromban, amikor a születésnapom alkalmából klarinétművész édesapám megmutatta Beethoven 5. szimfóniáját. Majd beíratott a zenei előképző zongoraiskolába, amit nyolc éven keresztül tanultam és gyakoroltam.

A slágeres, populáris irányhoz vonzódott vagy a keményebb kötésű muzsikákat preferálta?

Az én ízlésvilágom a dallamokhoz és a megfelelő harmóniákhoz áll közel, így aztán stílustanilag a west coast az a zene (Toto, Boston, Journey, Kansas, Chicago), ami a legkedvesebb számomra. Ugyanakkor szeretem a metal zenét is, mint amilyen az Iron Maiden vagy a Metallica. A klasszikus zenéből pedig Frederic Chopin a kedvencem.

Milyen zenei, kereskedelmi, üzleti tapasztalatokkal rendelkezett, mielőtt életre hívta a Protont? Hogyan, mikor jött létre a kiadó?

Az első zenei és kereskedelmi tapasztalatom onnan származik, hogy 21 évesen nyitottam egy hangszerboltot Pálhegyi István barátommal. Azon keresztül importáltunk nagy értékű hangszereket a magyar zenei társadalom részére, például Hammond orgonákat, Fender zongorákat, Wurlitzer zongorákat, Gibson gitárokat. Megtapasztaltam az üzleti élet rejtelmeit és magát a hangszereknek az értékrend-besorolását és hangzásvilágát. A kiadói tevékenységem nem a Protonnal, hanem a Holdex Kisszövetkezettel kezdődött. Egy 1985-ös törvényrendelet értelmében a kisszövetkezetek számára engedélyezték, hogy lemezeket/vinyleket/kazettákat adjanak ki. Így aztán megjelentettem Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című versét a Roller együttes által megzenésítve. Ez volt az első olyan kiadvány Magyarországon, amelynek semmi köze nem volt az akkor regnáló Hungarotonhoz. A fő célom az volt, hogy az 1986-ban kiadott társasági törvény alapján egy önálló kiadót hozzak létre.

Hogyan épült fel a kiadó? Kik voltak a munkatársai és kinek mi volt a feladata?

Ez egy rendkívül összetett kérdés. A Proton Kft.-ben rajtam kívül három másik résztulajdonos volt: dr. Antal János, Szigeti Ferenc és Lackó Bálint. Szigeti Ferencre bíztam a kiadó igazgatói posztját, Lackó Bálint felelt a könyvelésért, dr. Antal János pedig mint ügyvéd a szerződésekkel kapcsolatos teendőket végezte. A kiadó teljes struktúráját és kereskedelmét saját magam építettem fel és finanszíroztam. Emellett 40 főállású alkalmazottunk volt, és az értékesítési rendszer – különböző reklám/marketinganyagokat felhasználva – Magyarország minden településére eljuttatta az általunk promotált kiadványokat. A későbbiekben belső ellentétek generálódtak ebben a cégben, és emiatt megalapítottam az E&E Kft.-t, ami lemez-, könyv- és újságkiadó volt.

Köztudott, hogy idehaza a hard rock/heavy metal sokáig mostohagyermeknek számított. Egyetért azzal, hogy a Pokolgép 1986-os Totális metál lemeze, valamint a Sztár Kisszövetkezet által kiadott Robbanásveszély 1. és 2. válogatások zöld utat adtak a hazai metal csapatoknak és addig zárt ajtókat rúgtak be?

Teljes mértékben egyetértek a kijelentéssel, már csak azért is, mert én is beszálltam ebbe a műfajba, így jött létre a Moby Dick Ugass kutya! című lemeze. Szintén ide sorolható a Dance Love Commando című albuma, és előkerült a Tankcsapda is, amelynek két masterét is az akkor már megépített, európai szintű stúdiónkban vettük fel.

A monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mellett versenyképes volt a kiadó, esetleg konkurenciát jelentettek az MHV számára?

Igen. A kiadó versenyképes volt, ugyanis hónapokig tanulmányoztam a Hungaroton értékesítési rendszerét, és a begyűjtött információk alapján egy teljesen más szisztémát építettem ki. Így szükséges volt létrehozni egy kazetta-sokszorosító üzemet, amely annak idején több százezer nyugatnémet márkába került.

Szintén 1986-hoz köthető a Metallica Hungarica felbukkanása, majd később olyan kiadványok jelentek meg, mint a Rocker, a Polip, a különböző fanzine-ek, illetve televízió- és rádióműsorok (Rockkalapács, Rockstúdió, A heavy metal kedvelőinek stb.) kerültek adásba. Ezek komoly lökést adtak a magyar heavy metal kialakulásának? Sikerült hazánknak bekapcsolódnia a nemzetközi heavy metal életbe?

Annak ellenére, hogy a Hungaroton erőteljes offenzívát indított az általam létrehozott cégek ellen, be kell valljam, hogy a Hungarotonnak voltak arről elképzelései és eszközei ahhoz, hogy legyen egy magyar világsztár vagy világsztár zenekar. A heavy metalt viszont egyáltalán nem preferálták. Ez a műfaj az ő kiadói portfóliójukban nem játszott szerepet, mert Erdős dr. (Erdős Péter, hivatalosan az MHV jogtanácsosa és sajtóosztályának vezetője, a Kádár-kori könnyűzenei élet irányítója – a szerk.), akivel háromszor is tárgyaltam, a belterjes magyar rockzenét adta ki. Én úgy értékelem, hogy annak ellenére, hogy kiváló zenekaraink voltak, a nemzetközi heavy metal élet vérkeringésébe sem a Hungaroton, sem más kiadó által létrehozott produkció nem igazán került be.

Mi volt az alapelvük? Értem ez alatt, hogy milyen zenei irányt képviselő előadók szerződtetése volt a céljuk, és ez milyen szempontok alapján történt?

Az alapelvünk bármelyik cégünket figyelembe véve az volt, hogy a nagy sztárok lemezei után befolyt összegeket beleforgattam a tehetségkutatásba, illetve olyan igényes produkciókba, amelyekben fantáziát és értéket láttam. Ezt képviseljük ma is új kiadónkkal, az e-Music-kal.

Járt koncertekre is, hogy ígéretes előadókat fedezzen fel, és elcsábítsa őket a Protonhoz?

Nem volt jellemző, hogy koncertekre járjak, mert ismertem a felhozatalt és a tehetséges előadókat.

Hány lemezre szólt egy-egy szerződés és milyen feltételeket kínáltak? Könnyen sikerült megállapodniuk a zenekarokkal?

Olyan szerződéseket kötöttünk, hogy minimum két lemez szülessen meg egy adott zenekar részéről. A harmadik lemez már egy olyan opció volt, amelynek lényege, hogy bennünket illessen az elővásárlási jog. Könnyen meg tudtunk állapodni a zenekarokkal, hiszen a Hungaroton gyakorlatával ellentétben nem arra törekedtünk, hogy elvegyünk, hanem hogy adjunk. Ennek érdekében nagyon magas royalty-előleget kínáltunk.

Volt olyan banda, amelyet kiszemelt, szerződtetni akart, de a megállapodás végül valamilyen okból kifolyólag kútba esett?

Egy ilyen sem volt.

Önök finanszírozták az egyes kiadványok költségeit, például a stúdiózást, a borítót, a videóklipet?

Teljes mértékben, hiszen a nemzetközi gyakorlat és a kiadói tevékenység alapja akkoriban az volt, hogy minden költséget a kiadó áll.

Kezdetben a slágeres, populáris muzsikákra fókuszáltak, igaz?

Volt egy korszak, ami nem a slágerekről, hanem az úgynevezett lakodalmas rockról, azaz a mulatós zenéről szólt. Ez egy nagyon komoly keresleti piac volt. Ebbe az üzletbe is be kellett szállni, annak érdekében, hogy pénzügyi erőforrásokkal is meg tudjam támogatni a jövőbeni terveimet, illetve a Protont.

Ön szerint a rendszerváltás hogyan éreztette hatását a hazai heavy metal életben? Megrogyott az MHV monopolhelyzete?

Az MHV az Antal-kormány megalakulásakor elvesztette meghatározó, monopol helyzetét, és a teljes struktúra átkerült a mostani tulajdonoshoz, Várszegi Gáborhoz, aki a Blackburn International nevű cégén keresztül igen nagy számban alacsony névértékű (500 forintos) részvényeket bocsátott ki. Ebből a pénzből vette meg az MHV-t. Mivel a Hungarotonnak nem volt koncepciója a heavy metallal kapcsolatban, úgy gondolom, hogy az megmaradt az undergroundnak.

Az Önök kiadója mikor, minek a hatására kezdett el nyitni a hard rock/heavy metal felé?

A fentebb említett Dance, illetve Moby Dick demóját meghallgatva úgy döntöttem, hogy lehet bennük potenciál, így megállapodtunk, a saját stúdiónkban elkészítettük a lemezeket, majd pedig kiadtuk őket.

Kért, esetleg kapott a szerződtetni kívánt bandáktól demókat, lemezelőzetes felvételeket?

Igen, szinte minden esetben.

A Protonhoz köthetők olyan, ma már klasszikusnak nevezhető albumok, mint a már említett Ugass Kutya! és Love Commando, vagy a Sing Singtől az Életfogytig Rock’n Roll. Egyetért azzal, hogy a kiadó által lettek ismertek, később sikeresek, tehát Önök indították be a karrierjüket?

Ez így igaz. Azért adtuk ki ezeket az anyagokat, mert az MHV elutasította őket, annak ellenére, hogy világszínvonalon játszották ezt a műfajt.

Annak idején kazetta- és vinyl-formátumokon jelentek meg az anyagok; CD-változat nem is volt tervbe véve, vagy akkoriban még nem nagyon terjedt el ez a típusú hanghordozó?

A CD a 90-es évek elején nagyon gyerekcipőben járt még, így nem is terveztünk ilyen kiadást. A hanglemezeinket pedig államközi szerződés alapján, az RTV Beográd vinylüzemében készíttettük.

Volt esetleg olyan szándéka, hogy az itthon komoly népszerűségnek örvendő Pokolgépet, Ossiant, esetleg a Lordot megszerezze a Protonnak?

Ebben az időszakban annyira túl voltunk terhelve, hogy még egy ilyen komoly stábbal is alig győztük ellátni a feladatainkat. Így aztán az Ön által felsorolt zenekarok albumait sem adtuk ki; nem azért, mert rosszak voltak, hanem mert nem volt rá kapacitásunk.

Emberileg/szakmailag hogy jött ki a kiadónál lévő zenekarokkal/előadókkal?

Soha semmilyen nézeteltérés nem volt egyetlen zenekarral vagy előadóval sem. Mindig mindenki megkapta az előre lebeszélt díjazását, így nem volt ok konfliktusra.

A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején komoly underground szcéna bontakozott ki itthon; nem gondolt akkoriban arra, hogy esélyt adjon olyan zenekaroknak a bemutatkozásra, mint például a Classica, a Sámán, a Morris, vagy az olyan durvább zenéket képviselő formációknak, mint az Undertaking, a Detonator, a Mirror, a Subject, vagy az Extreme Deformity?

Gondoltam rá. A Classicával el is készítettünk egy felvételt, amit végül nem adtunk ki. Ha jól emlékszem, konfliktusok voltak a zenekaron belül, így nem lett belőle semmi.

Van arról információja, hogy melyik volt a kiadó legsikeresebb anyaga? Milyen példányszámban keltek el a kiadványaik?

A legnagyobb siker Szinetár Dóra lemeze volt, amiből 175 ezer darabot adtunk el. Őt követte Homonyik Sándor 100 ezer példánnyal. Csuka Mónika albumából szintén 100 ezret adtunk el, majd három Edda nagylemez következett, szintén hasonló magasságokban.

Az Ön nevéhez is köthető a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége, azaz a MAHASZ, a magyar hanglemez-kiadókat tömörítő érdekvédelmi szakmai szervezet létrehozása, amit 1992 tavaszán alapítottak a Hungaroton, a Rákóczi Kiadó kiadványai, a Nívó, a Neoton-Pro, a Média Kiadó és a Proton hanglemezkiadók vezetői. Mi ihlette ennek megszervezését?

Egyszerű a válasz: igen magas volt a hamisított kazetták száma, és arra gondoltam, alakítsunk egy szövetséget a többi, legálisan működő kiadóval, ami biztosítani tudja a jogi védettségünket.

Magyarországon az 1989-es rendszerváltásig nem közöltek hivatalos lemezeladási adatokat, erre a Hungaroton monopol helyzetének megszűnésével és a külföldi kiadók hazai megjelenésével párhuzamosan merült fel az igény. Kik gyűjtötték össze az eladásokkal kapcsolatos információkat, illetve hogyan határozták meg az eladási minősítéseket?

Ezt a MAHASZ végezte, és a statisztikákat is a Szövetség állította össze.

Meddig volt aktív a Proton a hazai piacon?

1996-ig. Miután a piac erőteljes sorvadásnak indult, és egyre kisebb volt a vásárlóerő, valamint az internet és azt ahhoz köthető „kalózkodás” is egyre inkább teret nyert, nem adtunk ki több felvételt. A stúdió 2006-ig üzemelt.

Jelenleg mivel foglalkozik? Folyamatosan követi a zene világában zajló változásokat, eseményeket?

2021. elején itt, a régi E-stúdió helyén építettünk egy új stúdiót, e-Music (https://e-music.hu) néven pedig új kiadványokat és produkciókat szeretnénk létrehozni és forgalmazni. Szeretnénk itthon is népszerűsíteni a vinylt, követve azt a világtrendet, hogy a hanglemez ismét divatba jön. 2015-től kezdődően megsokszorozódtak a vinyleladások, így lehetőséget látunk abban, hogy újabb piacot célozzunk meg, akár nemzetközi szinten is.

Ernő, köszönöm szépen az interjút, jó egészséget és sok sikert kívánok!

Köszönöm a megkeresését!