1989-ben szinte a semmiből robbant be a hazai hard rock/heavy metal köztudatba a Griff együttes és jelentette meg mára már klasszikussá nemesedett 1000 szent ígéret című lemezét. Nem túlzás, hogy az általuk játszott skandináv (pl. Europe, Universe, 220 Volt) és amerikai (Toto, Journey stb.) gyökerekből táplálkozó dallamos, AOR muzsikájuk egyedi volt az akkori honi palettán. Hazai szinten talán a Lorddal lehetett párhuzamot vonni, bár a szombathelyi csapat egy hajszálnyival keményebben adta elő dalait.
Ahogy jött, sajnos úgy el is tűnt a Griff, aminek hátterében Vertig József énekes tragikus halála és a rengeteg tagcsere húzódott. Pedig komoly potenciál volt az anyagban, de az említett okok miatt a banda nem jutott egyről a kettőre. Hosszú-hosszú kihagyás után a csapat visszatért és idén ősszel friss lemezzel rukkol elő. A jelenlegi tagságot Koszta János dobos, Éber Tamás basszusgitáros, Nagy Péter és Jülek Tamás gitárosok, Jülek „Dino” Károly billentyűs, valamint Ráduly Levente énekes alkotja. Előzetesen ezt a háromszámos demót kaptam meg, és annyit árulhatok el, hogy az E-stúdióban rögzítésre kerülő komplett anyag 12 dalt tartalmaz (hat tételt az 1000 szent ígéretről emeltek át) és szeptember 29-én lát napvilágot az E-Music gondozásában.
Ami a régi szerzeményeket illeti, a demóra az 1000 szent ígéretet és a Kijátszott időt tették fel, mégpedig az eredetiek abszolút hű tolmácsolásában. Nem variálták, hangszerelték át a témákat, nem tettek hozzájuk, nem vettek el belőlük semmit, minden úgy hallható, ahogy az 32 évvel ezelőtt megjelent. Az Árnyék egy lírai elemekkel átszőtt, középtempós nóta, fogós témákkal és refrénnel, amelynek elején Levente hangja Demjén Ferencére emlékeztet. Az énekes teljesítménye abból a szempontból is megsüvegelendő, hogy orgánuma kísértetiesen hasonlít szegény Vertig Józsefére, magyarán nagyon jó vásárt csinált vele az együttes.
Úgy gondolom, hogy a zenekar a klasszikus album méltó utódját készíti és fejezi be az előttünk álló hetekben, hónapokban. A magam részéről nagyon várom a korongot és drukkolok a Griffnek, hogy ezúttal több szerencséjük legyen és megkapják azt az elismerést, ami már anno, 1989-ben is kijárt volna nekik.
Annak idején a nagylemezük bakeliten volt meg. Örülök a cikknek, régi nosztalgikus emlékeket idézett fel. 🙂