„Ez az anyag mélyebb, sötétebb lesz, mint az EP”

Interjú a Damnation zenekar tagjaival

A Damnation név alatt a hazai underground ismert arcai egyesítették erőiket, azzal a céllal, hogy dalok formájában róják le tiszteletüket az old school death metal előtt. A közelmúltban életre hívott formáció május végén egy EP-vel mutatkozott be (Majesty in Degradation), de gőzerővel folyik a munka az első nagylemezen is. A zenekar bemutatására a többek között a Thy Catafalque, a Needless, a Mörbid Carnage, a Gort és az Ahriman soraiból ismert muzsikusokat kértem fel. Kérdéseimet a banda tagjai, azaz Forczek Ádám énekes, Bárány Tamás és Juhász János gitárosok, Gáspár Péter basszusgitáros, illetve Szenti Árpád dobos válaszolták meg.

Miért éppen old school death metal? A Needless tagjaiként ismert Forczek Ádám énekes és Bárány Tamás gitáros, illetve Szenti Árpád dobos (aki korábban számos death metal zenekarban közreműködött) esetében kézenfekvőbb a stílusválasztás, de a többiek portfóliójában nem igazán akadhatunk death-vonalas csapatokra…

Juhász János: Az utóbbi időben sok számot írtam, vannak köztük dallamosak, folkosak, blackesebb és keményebb dolgok is. Gitározás közben nem műfajokban gondolkozom, hanem ami éppen kijön belőlem. A végeredménytől függ, hogy hol köt ki a szám. A lényeg, hogy a magam részéről nem rajongok a „skatulyázgatásért”. Jól el lehet rajta vitatkozni, hogy ki mit minek tekint, de ez számomra egyáltalán nem fontos.

Gáspár Péter: Nincs ebben semmi különös: a Gort 1998-ban a black metal vonalon mozgolódott. Akkoriban meg voltunk őrülve a black metalért, de ettől függetlenül a death metalt is mindig szerettük.

Szenti Árpád: Korábban zenéltem a szegedi Fall nevű zenekarban, ami death metalt játszott, illetve session dobosként segítem az Angerseed-et, ami szintén death metalban utazik. Korábban néhány Necrosodomy és Tyrant Goatgaldrakona koncerten is én doboltam, amelyek ennek a stílusnak egy sötétebb árnyalatát képviselik. Black metal után leggyakrabban death metalt hallgatok.

Hogyan állt össze a zenekar? Korábban is ismertétek egymást személyesen, vagy a Damnation révén akadtatok össze?

Juhász János: Volt és van is egy formáció, amolyan dallamos, régi katatoniás jellegű felállás, amiben Kónya Zoltán dobolt, Gáspár Péter basszerolt, én pedig az alapokat írtam. Születtek gyorsabb, keményebb számok is, és ebből alakult ki aztán a Damnation, ahová csatlakozott Szenti Árpád mint dobos, Zoltán pedig a hangmérnöki feladatokat vitte. Péter, Zoli és Árpi gyerekkori barátaim és ismerőseim. Ádám és Tamás pedig Péter révén csatlakozott a csapathoz.

Gáspár Péter: Felhívott János, hogy van egy ilyen terve, és hogy vállalnám-e ezt a szerepet a projektben. Jánost 14 éves kora óta ismerem. Árpi is ős-makói, őt is régóta ismertük. Ádám egy hirdetésre jelentkezett, aztán Tamást is magával rántotta a szakadékba… 🙂

Bárány Tamás: Egyik nap Ádám büszkén újságolta, hogy egymásra találtak a Damnation zenekarral, később pedig már „ne mutasd meg senkinek!” címszóval küldte át az első demókat. Csodálkoztam, amikor megkérdezte, hogy lennének-e ötleteim ezekhez a számokhoz. Azon pedig végképp meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ezek bejöttek a srácoknak.

Mely zenekarok a közös nevezők nálatok?

Juhász János: Erre eddig nem tértünk ki, de kábé ugyanazokat a zenekarokat ismerjük, szeretjük.

Gáspár Péter: Rengeteg ilyen csapat van, de szerintem nem a közös nevező a lényeg, hanem az, hogy mindenki más, nem vagyunk egyformák. Én például nem tudnék olyan riffeket írni, mint Jenesh. Szerintem az a legjobb, ha zenei téren majdnem mindenevő vagy.

A megalakulás után gyorsan ki is hoztátok a bemutatkozó EP-t. Jól gondolom, hogy a dalok már készek voltak, mielőtt összeállt a banda, vagy mindenkinek sikerült belefolynia a dalszerzésbe?

Juhász János: A számok a két gitársávot és a szerkezetet tekintve megvoltak, de a megalakulást követően természetesen mindenki részt vett a dalszerzésben, és így állt össze a végleges hangzás.

Gáspár Péter: Jenesh hozta az anyagot, azzal, hogy ezeket a számokat kellene hangszerelnünk. Szerencsére alkotói szabadság van, senki nem szól bele a másik munkájába, csak akkor, ha valami nagy gebasz van, de azt meg szoktuk beszélni.

Bárány Tamás: Sajnos nagyjából az alkotói folyamat végére értem ide, de a lemezen már sokkal többet fogom vinnyogtatni a gitárt.

Ádámot mint szerzőt kérdezem: milyen témákat érintenek az EP dalszövegei? A Damnation által képviselt stílusban a zenével egyenrangúnak tartod a szövegeket, vagy csak eszközként tekintesz azokra?

Forczek Ádám: Próbáltam olyan szövegekkel előállni, amelyek nem túlzottan idegenek ettől a stílustól. Tehát a dalok olyan témákat dolgoznak, amelyekkel már találkozhattak a death metalban utazó hallgatók: rémálmok, túlvilág, félelem, őrület, elmúlás stb. Persze igyekeztem ezeket a saját nyelvezetemmel előadni, legfőképpen víziók formájában.

A Damnation közösségi oldalán rendszeresen jelentkeztek aktuális életképekkel, amelyek alapján a laikusoknak is egyértelmű kell, legyen, hogy jó hangulatban folyik a zenekari munka. Milyen gyakran tudtok próbálni, illetve hogyan haladtok a nagylemez munkálataival?

Juhász János: A nagylemez munkálatait elkezdtük, már van egy számunk „kísérleti patkány” stádiumban, elsőként azt próbáljuk gatyába rázni, több soundot is kipróbálni rajta. Emellett eddig 12 szám gitártémáját írtam meg és vettem fel az albumhoz, ebből mazsolázgatunk. A nagylemezhez új gitárt, mélyebb hangolást használok, így ez az anyag mélyebb, sötétebb lesz, mint az EP.

Gáspár Péter: Igyekszünk folyamatos életképekkel is színesíteni a projektet. Próbálni nem szoktunk, mert mindenki más-más városban él, így ezt lehetetlen megvalósítani. János megírta a nagylemez gitáranyagait, ott vannak mindenkinél és dolgozunk rajtuk (legalábbis remélem 🙂 ). Az LP valóban erősebb lesz, mint amit most hallhattok tőlünk, és remélhetőleg hamarosan összevethetitek majd a kettőt.

Bárány Tamás: Csinálom, csinálom már, nyugi, Péter! 🙂

A közelmúltban mintha új lendületet kapott volna a magyar death metal underground: újra aktív a Monastery, LP-vel fog jelentkezni az Age Of Agony, illetve CD-n és LP-n is megjelent a grind-vonalas Intense Agonizing egyetlen kazettaalbuma. A veteránok mellett persze újabb nevek is mozgolódnak, gondolok itt rajtatok kívül a közeljövőben bemutatkozó Molis Sepulcrum-ra, a nemrég debütált Os-ra és Mephitic Grave-re, illetve a szintén lemezzel jelentkező Amorite-ra. A zenekarok többsége ráadásul külföldi underground kiadók támogatásával jelentette meg friss kiadványát. Nektek hogy jött össze a megállapodás az erdélyi Loud Rage Music érdekeltségéhez tartozó Pest Music-kal? Mit vártok az együttműködéstől?

Juhász János: Örülök, hogy láttak bennünk spirituszt, az album utáni folytatást pedig még írja az élet.

Forczek Ádám: Több kiadót is megkerestünk, míg végül a Pest Records-szal sikerült egy olyan dealt összehozni, amely a legjobban képviseli a zenekar érdekeit. Külön öröm, hogy nemcsak az EP-re, de a közelgő nagylemezre is leszerződtünk velük, így az is náluk fog megjelenni. Eddig csak pozitívan tudunk róluk nyilatkozni.

Ha már szóba kerültek a külföldi kapcsolatok, mit kell tudnunk az EP borítójáért felelős Roberto Diazról?

Gáspár Péter: Robertót úgy találtuk meg, hogy eleve szürrealista művészeket kerestünk a közös munkára. Ő egy, az Egyesült Államokban élő művész, leginkább digital paint art-okat készít. Felvettük vele a kapcsolatot, elmondtuk neki a zenei irányvonalunkat, tetszett neki és bevállalta a dolgot.

Várhatók-e tőletek élő megmozdulások, vagy kizárólag stúdiós projektként tekintetek a Damnation-re?

Juhász János: A magam részéről nem tervezem a koncertezést. Ehhez próbákra lenne szükség, ami jelenleg nem összeegyeztethető az egyéb elfoglaltságainkkal.

Gáspár Péter: Beszélgettünk már róla…

A Needless-ről tudjuk, hogy készül a friss nagylemez, de az Ahriman, illetve a Mörbid Carnage mostanában takaréklángon üzemel, így Árpitól, Jánostól és Petitől kérdezném, hogy a Damnation mellett jelenleg aktívak vagytok-e további formációkban?

Juhász János: A magam részéről több dologban vagyok érdekelt; mint említettem, elég sok számot írtam az utóbbi időben. A menyasszonyommal is zenélek, ő dalszövegeket ír és énekel. Ez dallamos, folkos, nyomokban blackes, besorolhatatlan zene, amúgy nagyon barátságos kis muzsika. Azt a formációt, amiből a Damnation alakult, Péterrel és Zolival továbbra is folytatjuk. P2 (ejtsd: Projekt kettő) néven emlegetjük, de nyilván nem ez a végleges zenekari név. Régi Katatonia-, October Tide-vonal, és már van öt-hat szám készülőben. Van három black/death jellegű szám, amire Árpi dobolna; Lédeczy Lambert énekel, Kónya Zoli pedig ambient cuccokat rakna bele. Ezek elég „érdekes” hangulatú dalok, amik részemről meg is vannak, csak idő kell, hogy minden és mindenki a helyére kerüljön. Tervezem még, hogy újra felveszem a 2011-es Wake Me Up from My Storm demómat, és az amolyan „sehová se” számokat is rendbe raknám, de azt már egyedül gondolom, nem terrorizálnék velük senkit. 🙂

Gáspár Péter: Van egy projektünk Jánossal (P2) és a Gire-t alapító Zolcsival, valamint egy másik a Shiva tagjaival.

Szenti Árpád: Az Ahriman-nal és a Mörbid Carnage zenekarral is rendszeresen folynak a próbák, átlagosan heti két alkalommal. Mindkét felállásnál kidolgozás alatt vannak az új dalok. Az Ahriman esetében már a teljes új lemez anyagát gyakoroljuk, amit a közeljövőben fogunk rögzíteni. Augusztusban egy koncert is kilátásban van, ahol az újabb dalaink a közönség előtt is bemutatkoznak majd. Ezeken kívül az Athame új lemeze is nagy lendülettel készül, ezzel a felállással is heti rendszerességgel mennek a próbák. Közben született néhány Sentio Ergo Sum dalom is, amelyek szintén egy közelgő nagylemez részei lesznek, de ezt nem kapkodjuk el. A zene is lassú, a folyamat sem gyors. 🙂 Az Evil’s Tears-szel szintén ez a helyzet: készülnek az új dalok, születnek az ötletek, de még nincs konkrét időpont az új anyag rögzítésére, még hagyjuk érni a gyümölcsöt. Szóval az életjelek hiánya ellenére igencsak mozgalmas zenei életet élek.

Nameless