Ficzek András 1998-ban alapította a Steelium zenekart, amelyből 2003-ra kifejlődött az Echo Of Dalriada, majd a Kikelet című lemeztől szimplán Dalriada logó alatt jelennek meg a friss albumok. Ha az Arany-albumot és a rendhagyó Forrás CD-t is a sorlemezek közé számítjuk, április elején már a tizenegyedik nagylemez kerülhetett a rajongók polcára. A hazai folk metal emblematikus zenekarának vezetőjével az aktualitásokat egyeztettük.
András, üdvözöllek a Rattle Inc. felületén! Engedd meg, hogy egy személyes gondolatsorral kezdjem a beszélgetést! A 2006-os Jégbontó lemezzel ismertem meg a zenekart, és váltam nyomban rajongóvá, de az Arany-album után egy kicsit elveszítettem a fonalat. A későbbi lemezek is a polcomon sorakoznak, de nem kerültek hozzám olyan közel, mint az első öt CD. Az Őszelő viszont – ha használhatom ezt a kifejezést – mintha a magamfajta ősrajongóknak készült volna. Mi a véleményed erről? Tudatosan kanyarodtatok vissza a korai albumok hangulatához?
Talán egy kicsit gitárosabb, komorabb lett az anyag, ebben mindenképpen hasonlít a korábbi lemezekhez, de én olyan nagy stílusváltást nem érzékelek, inkább hangsúly-eltolódásról beszélhetünk. A zenénk alapja az összes albumon egyenletesen és végig ugyanaz maradt – kivéve nyilván az akusztikus Forrás albumot, de ott is csak a zenei környezet, a hangszerelés más –, viszont attól függően, hogy milyen hangulatban vagyunk és mik a feldolgozott témák egy lemez megírása során, azért a zenei ötletek is változnak. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a stílusunk rengeteg stílus ötvözete, így minden lemezünk más és más, persze az adott kereteken belül.
A kezdetektől fogva te vagy a dalszerző és a szövegíró is. A többiek ezúttal mennyire folytak bele az alkotási folyamatba?
Az együttes korai időszakában azért komoly segítséget kaptam zeneszerzés-ügyileg, de aztán az idők során úgy alakult, hogy szinte teljesen rám hárult ez a feladat, amit egyébként nagyon szívesen és örömmel végzek el. Nagyon szeretem látni, hallani, megélni, ahogy egy kreatív alkotófolyamat során felépül, kikerekedik egy lemez a semmiből. Mindig jobb és jobb dalokat szeretnék írni, többek között ez az, ami motivál a dalszerzés során, megugrani azt a bizonyos lécet. A zenekar nagyon sokat segít a végleges dalstruktúrák kialakításában, a hangszerelésben, illetve az egyes témák kibontásában, meg aztán nagyon fontos szűrő is a véleményük: ha valamire rábólint a társaság, arról tudom, hogy rendben lesz, ha pedig nem, akkor megy az ötlet a kukába.
A vírushelyzet mennyiben írta át a bevett dalszerzési módszert, illetve a stúdiózást hogyan sikerült levezényelni?
Volt egy komplett lemezanyag, amit még a pandémia előtt raktunk össze, így adva volt a helyzet: fel kellett venni az anyagot. A tervek szerint mindent a szolnoki Denevérben, Töfinél nyomtunk volna fel, de a lezárások miatt végül csak az alaphangszereket, a dobot, gitárt, basszust sikerült ott rögzítenünk, sőt, a dobokat Monesz (Monostori Ádám) otthon vette fel.
A bookletet fellapozva szemet szúrt, hogy az új lemez felvételei a soproni MD és a szolnoki Denevér stúdiók mellett részben Peresztegen zajlottak. Mit tudhatunk az utóbbi helyszínről? Jól sejtem, hogy házi stúdióról van szó?
Igen, a már említett járványhelyzet miatti lezárások okán a próbatermünket stúdióvá alakítottuk át, így a felvételek jelentős része nálunk, a pincében zajlott. Itt vettük fel az összes éneket, a népzenei hangszereket, az akusztikus gitárokat, a lemez szólóit és még néhány ritmusgitár-pótlást is. Gyakorlatilag az album kétharmad része nálunk került rögzítésre, ennek ellenére az Őszelő messze a legjobban megszólaló lemezünk.
Az Ezer élet, ezer csillag kivételével az Őszelőn szereplő történelmi témájú dalok (Rákóczi zászlaja, Dúvad, Betyár-altató, illetve Huszáros) mindegyike a 18. és a 19. század eseményeiből merít. Tudatos volt, hogy ezúttal erre az időszakra koncentráljatok?
Nem, egyszerűen így alakultak a témák. Ahogy állt össze a lemez gerince, magam is rácsodálkoztam, hogy egy kicsit „kurucos” lett az anyag, de nem is baj. Ez most egy ilyen lemez lett.
Az Őszelő az első lemezetek Monostori Ádám dobossal, aki a Nyárutó album felvételei után váltotta Tadeuszt. Ádámnak mit sikerült hozzátennie az új dalokhoz, mennyiben volt más vele a stúdiómunka, mint a kezdetektől alapembernek számító Tadeusszal?
Ádám a nyugalom és béke szigete, minden rendben van vele és körülötte. Tervezhető, pontos, kiszámítható módon dolgozik, nagyon könnyű vele egyeztetni, nincsenek felesleges körök, sem egyéb gátló tényezők. A dobjátékát nagyon sokra tartom: ügyes, szellemes, átgondolt témákat hozott, alig néhány ponton kellett egy kicsit igazítanunk az ötletein. Nyilván az is sokat segített, hogy jó pár bulin túl vagyunk már vele, ismerte a zenénket, és Tadeusz témái is kézben voltak nála; tudta, hogy körülbelül mit igényel a zene.
Ha már a tagcsere szóba került, az alapítók közül mára csak Laura és te maradtatok a zenekarban. Kapcsolatban vagy még a régi társakkal? Varga György a Verilun zenekarban tűnt fel, Tadeusz pedig többek között a Tyr tagja is lett; az egykori kollégák közül a többiek is aktív zenészek maradtak?
Gyurival néha összefutunk itt-ott, Tadeusszal pedig ugye volt egy komplett turnénk 2018-ban a Tyr vendégeként. A többiekről, akik megfordultak nálunk az idők során, sajnos keveset tudok. Annyi biztos, hogy Csete Ádám, a volt népi fúvósunk zenélget, akusztikus dalokat rak össze a saját szórakoztatására, a többiekről nem nagyon van infóm.
Már a Fergeteg lemezt is annak tudatában nevezted el, hogy a későbbi albumokon végig fogtok menni az egyes hónapokon, a régies elnevezéseiknek megfelelő sorrendben? Ugyan még három hónap neve szabad, de van már ötleted a későbbi lemezcímekre nézve?
Igen, ez a kezdetektől koncepció volt. A három maradék hónapnevet elhasználjuk, aztán meglátjuk, mi lesz! 🙂
A Dalriada borítók képi világa a kezdetektől fogva jellegzetes. Lakihegyi-Binder Júlia mennyire kap szabad kezet tőletek? Az adott hónapra jellemző hangulat megfestése mellett vannak egyéb elvárásaitok is?
Júlia sajátos vizuális stílusa rendkívül sokat tesz hozzá a zenekar arculatához. Ő is a kezdetek óta itt van velünk. Az elvárásokkal kapcsolatban annyit, hogy időnként maga hoz egy kész koncepciót az adott lemezanyaghoz, máskor pedig támad valami ötlet, amit megosztok vele, ő pedig kidolgozza azt.
Az új lemez limitált verziója egyben a zenekar első hivatalos élő anyaga is. Mit érdemes tudni erről a 2019-es, Barba Negrás koncertről?
A pandémiás időszakot megelőző utolsó, szabad, korlátozások nélküli őszi-téli koncertszezon kiemelt bulija volt ez a részünkről, egy nagyon felszabadult, örömteli este, amiről, hála istennek, eltehetünk egy DVD-t is emlékbe. Nem tudom, mikor ünnepelhetünk újra ennyire szabadon…
Ha lassan is, de talán már kifelé tartunk a gödörből, és a közeljövőben a koncertezés is beindulhat. Van már konkrét időpont a lemezbemutatóhoz?
Dolgozunk az ügyön, ha lesz időpont, mindenki értesülni fog róla, akit érint! 🙂
Határainkon túl is rendszeresen koncerteztek; jelenleg vannak kilátásban külföldi megmozdulások?
A pandémia miatt most szerte a világban általános bizonytalanság van, senki nem tudja, mit hoz a jövő. Jelenleg úgy tűnik, hogy az élet turnéfronton is talán 2022 nyarára tér vissza úgy-ahogy a normális kerékvágásba.
Zárásként egy személyes kérdés: a saját albumaitok közül melyik a három legkedvesebb lemezed?
Nem tudnék választani, mindegyik lemez a saját gyermekünk, de ha mindenképpen mondanom kellene egyet, akkor talán az Áldás vagy az Ígéret.
Nameless
Leave a Reply