Unleashed: Where No Life Dwells (1991)

Volt annak idején egy legendás death metal csapat, a svéd Nihilist, bár ezt ma már mindenki tudja. A csupán két évig létező bandából vált ki Johnny Hedlund bőgős, és megalakította az Unleashed nevű formációt, a többiek pedig Entombed néven fenték tovább a svéd halál kaszáját, de az már egy másik sikertörténet. Szóval Johnny saját bandát tákolt össze, és olyan tagok csatlakoztak hozzá, mint Robert Senneback – gitár/ének, Fredrik Lindgren – gitár és Anders Schultz – dobok. Három demót is kiadtak 1990-ben (The Utter Dark, …Revenge, Century Media Demo Tape), úgyhogy forrt bennük a tettvágy, ez tagadhatatlan. A második demó után Robert lepattant, és csatlakozott a Dismember brigádjához, így a helyére Tomas Olsson érkezett, aki csak a hathúros kínzásának műveletét folytatta tovább, így a hörgésügyi megbízott innentől kezdve Johnny Hedlund lett.

1991-ben szerepeltek egy Century Mediás spliten, olyan, akkor induló és tehetséges csapatok társaságában, mint a Tiamat, a Grave, az Asphyx és a Loudblast. (Szentséges formalin, micsoda nevek!!!) Aztán 91-ben jött még egy EP, az And the Laughter Has Died….., majd a munka ünnepén megjelent a csodálatos és hatalmas alapkőnek számító teljes album, a Where No Life Dwells. Én az együttest névről már ismertem, de az első nótát akkor hallottam tőlük, amikor a Headbanger’s Ball lenyomta a Before the Creation of Time című klipet. Rögtön belehülyültem a trappolós alaptémára épülő szerzeménybe. Mondtam is a havernak, hogy “bazzeg ez olyan, mintha a Motörhead death metalt nyomna!” HEHEHE!!

A majd 37 perces vágta egy rövid akusztikus intróval indul, ami baszott szokatlan volt akkortájt. De utána egy olyan tökéletes old school death metal pokol jön, ami 30 év és vagy 500 (ha nem több) hallgatás után sem képes a megunás aknájába taszítani. Mi a titok? Roppant egyszerű: ez a négy svéd, a borotvát még csak a reklámokból ismerő kölök idepakolt nekünk tíz darab olyan remekül megírt és összerakott nótát, hogy a hallgató elégedett pofával hugyozza körbe a szoba négy sarkát abbéli nagy boldogságában, amit az album meghallgatása okozott neki. A tíz dalból hat egyébként már a demókról és az EP-ről volt ismert, bár némelyiket kisebb változtatásokkal rögzítették az albumra.

A 47 másodperces, akusztikus intró (ami egyébként a címadó tétel) után hatalmas vehemenciával kezdenek bele a Dead Forever-be. Tomas és Fredrik riffjei mintha kergetőznének. HEHE! Középtájon jön egy hirtelen lassítás, ami bár megtöri a versenyfutást, viszont súlyos terheket pakol szegény hallgatóra. De aztán a végén csak megvadulnak megint, így ismét megtornáztathatjuk megfáradt nyakizmainkat. A  harmadik nóta, a már említett Before the Creation of Time valóságos slágerré nőtte ki magát az Unleashed repertoárjában, de még  a death metal történelmében is. Egy jó kis trappolós téma az alap, amit Johnnyék néha egy kis blastbeat őrjöngéssel koronáznak meg, aztán jön egy totál doom-os kesergés, ami fokozatosan gyorsul, majd visszatér a jó öreg tuka-tuka! Egyszerűen libabőr!!

A negyedik helyen tanyázó For They Shall Be Slain egy kis erőszakos lökdösődéssel indít, de nem sokat kötözködnek a srácok, hanem rákapcsolnak a gyors sebességfokozatra, és csak a refrénnél vesznek pár lélegzetet. Persze itt is jön félidőben egy lassabb sírásás, de szokás szerint nem sokat bíbelődnek. Az ötödikként induló If They Had Eyes nyugodt vérmérséklettel közelíti meg a hallgatót, s ez a dal egészében kitart. Kényelmes, de erőteljes menetelésben haladnak a riffek a nóta vége felé. Míg a témák váltogatják egymást, a sebességmutató nem ugrik magasra.

A hatodik nóta a The Dark One címet kapta. Egy kínkesergősen lassú rész indítja a temetési menetet, de aztán jön egy rifforkán, és az egész gyásznépet szétfújja büdös francba. HEHEHE!! Veszett gyors reszelés és csattogó dobok, a dal felénél visszajön a kesergős gitártéma és egy kis koponyarugdosás, de csupán csak azért, hogy a végén megint sietve darálják le a hallgatóságot. Elérkeztünk a hetedik csapáshoz, aminek az igen csak “metalos” Into Glory Ride címet adták. (Mintha hallottam már volna valahol… HEHE!!) Egyébként a szerzemény éppen olyan, mint a címe: egy hatalmas vágta az ellenség karjaiba, és amikor odaérnek, akkor lassabb, de halálpontos riffcsapásokkal kezdik aprítani a népet. Amikor már mindenkivel végeztek, tovább lovagolnak a dicső halál felé.

A nyolcadik tétel az … and the Laughter Has Died is egy hasonló felépítésű nóta, csak itt olyan, mintha szélsebes vágtázással, a meglepetés erejével törnének rá a lekaszabolásra váró ellenséges hadra. Itt is belassulnak, ami egy olyan gitártéma képében tör elő a poklok mélyéből, ami a vértengerben ázó, legyőzött katonák hullái felett süvítő szél hangjára hasonlít a leginkább. No persze, a végére azért ismét megjön a harci kedv és folytatódik a portyázás. És itt is vagyunk a kilencedik szerzemény kapujában, ami az egyik nagy kedvencem. A dal a banda nevét kapta címnek, és egy igazi death metal himnusz. Egy kibaszott jó riffel indítanak, amire  az ember csontjai nyomják az ütemet. Tuka-tuka és pokoltánc a végkimerülésig. Ha erre nem perdülsz táncra, barátom, akkor menthetetlen vagy és kiérdemelted, hogy keresztre feszítsenek.

A sorban a tízedik helyen álló Violent Ecstasy sem fog könnyeket csalni bájosságával senki szemébe. Kedves mosollyal az arcán közelít feléd, aztán meg neked esik, mint valami megvadult bestia. Az erőszak csak fokozódik, és ha nincs a nótában egy hirtelen belassulás, akkor tuti, hogy kileheled tőle a lelked. De ne reménykedj, mert a gitárok újra erőt gyűjtenek, és a szerzemény végén azért még jó néhány erőteljes és gyors rúgást mérnek a megbecstelenített testedre. Na kérem, el is érkeztünk a zárótételhez, a Where Life Ends-hez. A nóta egy olyan riffel indít, mintha a gitárok azt kérdezgetnék tőled, hogy milyen halálnemet választasz a kivégzésedhez. No de mielőtt válaszolnál, ők inkább úgy döntenek, hogy egy riffzápor által küldenek a másvilágra, és mielőtt észbe kapnál, már szitává is vagy lyuggatva. És hogy ne legyen okod a panaszra, félidőben kapsz egy gyászindulónak is beillő, keserédes gitártémát, majd a végén gyors tempóban el is temetnek a földbe… vagy a hangszóróba. HEHE!!

Az album nagyon jól szól, mélyen döng az egész, mint valami pokoli csatazaj. Johnny Hedlund hangja sosem volt az a beleket kihányós, artikulátlan hörgés. Inkább mélyen, öblösen, rekedtes hangon üvölti a szövegeket, amelyek a halállal, a sötétséggel, a mitológiával vagy éppen a keresztény vallás álnokságával foglalkoznak. A frontborítón egy kihalt, jeges táj látható, amin csak egy apró, csuklyás alak jelenléte sejteti azt, hogy ez valami földi hely. Olyan pici, hogy a CD borítón észre sem vettem, csak miután megvolt a szemműtétem. HEHE!!

Az Unleashed nem sokat topogott egy helyben, 1992-ben jött is a második lemez, a Shadows in the Deep, majd 1993-ban az Across the Open Sea, amelyekről szintén csak csodálattal tudok nyilatkozni. Viszont innentől kezdve nekem már egy kicsit hullámzó a csapat teljesítménye. Hol csak egy kiválóan elvégzett vizsgamunkát raknak elénk, hol pedig megmutatják, hogy képesek még odatenni a bennük rejlő zsenialitást. Nálam például a 2006-os Midvinterblot nagyon nagyot ütött.

Az Unleashed még ma is aktív. Az ötödik lemez után volt egy rövidke szünet, de hamar  rájöttek, hogy ez az ő életük, és folytatták a csatát. A banda összetartása példaértékű, csupán csak egy gitárosváltás volt a 30 év alatt: Fredrik Lindgren helyét Fredrik Folkare vette át 1995-ben. Fredrik helyett Fredrik!! HEHEHE!! Az Unleashed köszöni szépen, jól van, és nem szándékozik nyugdíjaztatni magát. 13 teljes albumot adtak ki, de nekem már csak a legelső marad a legnagyobb kedvencem. Gondolom, ez nem meglepő egy ilyen vén halálangyal esetében, mint szerénytelen személyem. HEHEHE!!

Ui: Így, a végén még azt is megemlíteném, hogy nem mellesleg a banda emblémája a mai napig a kedvenc logóm: még mostanság is hosszú percekig tudom nézegetni és csodálni.

About Size 29 Articles
1985 óta metálkodik! 2016 óta a Tales Of The Morbid Butchers Fanzine stábjának tagja. Versek és dalszövegek fabrikálásával, valamint logók tervezésével is foglalkozik. Főállásban több mint 20 éve boncmesterként dolgozik a kalocsai patológián.

1 Comment

  1. Shadows in the Deep, évente rákívánok, a galopp-death-metal esszencia, emlékszem megvolt műsoros kazin (nem takt) és micsoda szépen de mégis brutkón szólaltak meg a 8 bites riffek. Nekem ez az Unleashed csúcsalkotása.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*