Nem volt könnyű ezt a feladatot megoldanom, ugyanis nagy filmfogyasztó vagyok, bár biztos vannak tőlem nagyobb mániákusok is, akik naponta többször is leülnek egy filmet megnézni. Én kábé hetente két-három alkalommal hódolok a filmhabzsolás örömeinek. De nézzük akkor kedvenceket, amelyek kapcsán le kell szögeznem, hogy tényleg sokat rágtam az agyam, mire ezeket választottam ki.
Kedvenc külföldi filmek:
1. Tizenkét dühös ember (1957)
Egy örök klasszikus, ami a nyitó és a záró jelenet kivételével egy szobában játszódik. Már gyermekkoromban a képernyő elé szögezett, és ez manapság is így van. 12 esküdt ül össze egy helyiségben, és arról szavaz, hogy bűnös-e a gyilkossággal vádolt fiatal. Persze ez nem megy könnyen. Remek színészek, remek monológok és párbeszédek zseniális színészek előadásában. Közben pedig a néző 12 különböző emberi jellemmel is megismerkedhet. Egyébként szerintem az 1997-es remake is jól sikerült Jack Lemmonnal, de azért ez viszi el a pálmát.
2. Annie Hall (1977)
Imádom Woody Allent és a filmjeit. Tépelődtem egy darabig, hogy ne egy későbbi alkotását, az 1997-es Agyament Harry-t tegyem-e ide, de ezt talán többször láttam, és egy kicsivel többször is röhögöm szarrá magam a film nézése közben. A mai napig is felfedezek egy újabb poént, beszólást. Egy csomó, azóta szállóigévé vált duma van a filmben. És hát Woody Allen poénjai, humoros önutálata és ironikus aranyköpései a mai napig arra késztetnek, hogy kiröhögjem magam a fotelből.
3. Amarcord (1973)
Frederico Fellini filmje, amely alapjában véve egy dráma, de bőven meg van szórva a jellegzetes olasz humorral, na és persze jó adag szexualitással. Aki már látta, sosem fogja kitörölni az emlékezetéből a filmben szereplő trafikos nő hatalmas kebleit. HEHE!! A történet egy olasz kisváros és annak lakói mindennapi életét mutatja be 1944-ben. Nagyon jó dumák és beszélgetések a háborúról, a vallásról, a tinédzserkorról, a nőkről és persze a maszturbálásról! HEHEHE!!
Kedvenc magyar filmek:
1. Mami Blú (1986)
Szerintem az egyik legjobb magyar vígjáték. Gáspár Sándor, Dörner György és Bán János brillírozik benne, de a többi színész is nagyon ott van. Három balfék, pösti, kisstílű bűnöző az amerikai maffia két bérgyilkosával szemben. HEHE!! Remek poénok és hatalmas dumák. Egyébként a film „úgynevezett” folytatása, az Ördög vigye (1992) is remekül sikerült.
2. Az ötödik pecsét (1976)
Hatalmas dráma, Fábri Zoltán rendezésében. Olyan nagy nevekkel, mint Latinovits Zoltán, Őze Lajos és Márkus László. De elmondhatom, hogy a filmben szereplő összes színész élete legnagyobb alakítását nyújtja itt. Latinovits monológja pedig a mai napig ledönt mindent. Egy kis asztaltársaság beszélget egy kocsmában életről, halálról, vallásról és a háborúról, de a fő téma az, hogy melyik a könnyebb dolog: becsülettel meghalni vagy a mások iránt vállalt felelősség miatt, megalázva tovább élni.
3. Veri az ördög a feleségét (1977)
Egy nagyon jó szatíra, ami a kádári szocializmus idejében játszódik. Röviden: egy Balatonnál élő családhoz látogatóba jön a rokon, aki magával hozza a párthoz lojális főnökét. A család úgy gondolja, hogy majd egész nap eteti-itatja a vezérigazgató urat, így jó benyomást tesznek rá, és ő majd a pártkapcsolatait felhasználva segít nekik mindenben. Csak egy a bökkenő: az igazgató úr gyomorfekéllyel küszködik, így nem ihat és nem ehet, csak diétásat. HEHEHE!! A főszereplő Pásztor Erzsi hatalmasat alakít, a film vége felé látható zabálós jelenet pedig garantáltan nyálcsorgatást okoz minden nézőnél.
Kedvenc zenés film:
Na, itt bajban vagyok, mert soha nem kedveltem különösebben a zenés filmeket. A musicalektől pedig egyenesen a falra mászok, főleg ha a Hair vagy a Pomádé kerül képernyőre! HEHE!! De hogy mégis álljon itt valami, az eredeti István, a király a választottam, azt a mai napig is szívesen megnézem.
Ui.: Azt hiszem, jól észrevehető, hogy nincs itt film a 2000-es évekből, sőt még a 90-esekből sem. Ami nem véletlen. Bár a 90-es években is készültek még szép számmal jó filmek, de a 2000-es években szerintem csak nagyon minimálisan.
Válasz írása