Körülbelül a negyvenes éveim közepéig nagy filmrajongó voltam. Az elmúlt hét-nyolc évben viszont észrevehetően egyre csökkent bennem a művészet ezen ága iránti érdeklődésem. Így, ötvenen túl pedig már nem, vagy csak nagyon ritkán tud meglepni a filmes szakma valami kiemelkedő és eredetinek mondható produkcióval. Most is, ahogy írom ezt a cikket, igencsak gondolkodnom kell, hogy mi az utolsó olyan mozi, ami úgy igazán tetszett.
Külföldi filmek:
1. Csernobil
Furcsamód a CSERNOBIL című ötrészes mini sorozat ugrik be, pedig utálom a sorozatokat. 🙂 (Ezt is csak ajánlásra néztem meg!) Az igaz történeteken alapuló sztorik mindig is tetszettek, főleg, hogy ez az atomreaktor-balhé, mint az ismeretes,1986-ban itt volt, tőlünk nem is olyan messze, és talán a mi életünkre is kihatással lehettek a következményei. Azt, hogy mekkora volt és lehetett volna később a baj, ez a film szerintem megdöbbentően jól, érdekfeszítően és részletekbe menően bemutatja. Valamint azt is, hogy az akkori orosz vezetés hogyan próbálta eltitkolni a világ elől a történteket. Így némileg érthető, hogy a ruszkiknak ez az amerikai-angol mini filmsorozat nem nyerte el a tetszését, és azt hallottam, hogy ők is megcsinálják majd a maguk verzióját az eseményekről.
Eredetileg nem ezt filmet szántam a három kedvencem közé (főleg, mert ez egy sorozat!), de végül is az utolsó említésre méltó film jogán maradjon ez!
2. A nyolcadik utas: a Halál (Alien)
Ugorva egy nagyot a film műfajában, az én életem (és szerintem a filmtörténet) egyik legmeghatározóbb sci-fi horrorja A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL (ALIEN). Már az akkori, 11-12 éves énemmel is tisztán éreztem, hogy „Yess! Így kell profi kivitelben jól besz@ratni az embereket!” Ridley Scott neve pedig örökre bevésődött az agyamba! 🙂 Sokan James Cameron Aliens-ét tartják jobbnak, de szerintem hangulatában sokkal feszültebb, izgalmasabb az első rész. A bolygó neve: Halálban inkább az akció dominál. (Persze attól még nagyon jó film!) Nálam A nyolcadik utas… sokáig az évente legalább egyszer megnézendő filmek közé tartozott. Az is, hogy az első részben lefektetett, teljesen eredeti történethez kapcsolódva azóta további öt részt készítettek, fényesen bizonyítja, hogy az Alien egy megkerülhetetlen sci-fi alapmű! Számomra legalábbis egyértelműen!
3. Millió dolláros bébi
Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában mindig sort kerítek rá, hogy megnézzem az éppen aktuális év Oscar-díjat nyert filmjeit. Leginkább a legjobb női és férfi főszereplő, rendező, illetve a legjobb film kategóriák nyertesei érdekelnek. Sok esetben e kategóriák győztesei egy filmből kerülnek ki, úgy, mint az én harmadikként választott kedvencem esetében is, ami a 2004-es Oscar-nyertes MILLIÓ DOLLÁROS BÉBI. Clint Eastwood mint legjobb rendező, Hilary Swank és Morgan Freeman mint legjobb női fő-, illetve férfi mellékszereplőként nyerte el a díjat ezért a filmért. Ez alapvetően sokkal több, mint egy sportfilm (pedig az), aminek nagyon erős, drámai befejezése van. Zseniális!
Rengeteg filmet láttam már, sok jó volt köztük, de igazán kiemelkedő úgy körülbelül 30-40, ami nem is olyan sok az 52 évemhez mérve. Viszont pont elég sok ahhoz, hogy nehéz legyen kiválasztani közülük hármat. 🙂 Nekem most valamiért ezek ugrottak be. Holnap már valószínűleg egész másokat neveznék meg!
Magyar filmek:
1. Tímár Péter: Csapd le csacsi!
Ez egy tök humoros kis vígjáték, vagy ha úgy tetszik, szatíra a rendszerváltás-kori kib@szott magyar valóságról. Nagy kult film ez a haveri körömben. Egy párszor a törzshely-kocsmánkban (Mámor) is megnéztük kulturális foglalkozás keretében, sokszor újrajátszva vagy előre bekiabálva a film poénos szövegeit. 🙂 Szerintem a „bakterházzal” egyenrangú alkotás.
2. Szabó István: A napfény íze
Egy magyar-zsidó család öt-hat generáción átívelő története, a 20. század fontos történelmi eseményeinek érintésével. Anno kellemes csalódás volt ez a film. Pár hete néztük a barinőmmel újra, és most is tetszett.
3. Árpa Attila: Argo
Ez egy amolyan tarantinós, Guy Richie-s laza magyar akció vígjáték. Ez előtt ezt a műfajt magyar produkcióban senki nem képviselte. Legalábbis nem ilyen színvonalon. Nekem nagyon bejött!
Kedvenc zenés film:
Oliver Stone: The Doors
Már elsőre nagy hatást gyakorolt rám a filmben bemutatott, Morrison által képviselt művészi, illetve az élethez való hozzáállás. „A művészet díszíti fel a börtönünk falát és tart meg minket némának és közömbösnek.”
Leave a Reply