Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc filmjei – Buga B

Amikor a szerkesztőségben felmerült az ötlet, hogy ne csak a zenéről, hanem egy rokon művészeti ágról is írjunk, én azonnal belelkesedtem, hiszen imádom a filmeket. Aztán jött a feketeleves: melyik három film legyen kategóriánként? A lehetetlen feladat súlya alatt egy kicsit megbicsaklottam, pihentettem a témát, egészen addig, amíg egyik reggel hirtelen felindulásból leírtam minden kategóriához azt a három címet, ami először eszembe jutott. Még egyet aludva rá pedig elégedetten konstatáltam, hogy semmit nem változtatnék a listákon. Szóval jöjjön Buga B kihagyhatatlan filmjeinek listája!

Külföldi filmek:

1. Lost Highway / Útvesztőben (1997, David Lynch)

Kezdjük egy hatalmas klasszikussal, ami minden Twin Peaks rajongó számára kötelező, de jócskán túlmutat a sorozaton mind minőségben, mind pedig elszálltságban. Egyszer egy haverom fogalmazta meg a legjobban a Lost Highway esszenciáját: „A film 30 százalékát csak David Lynch érti, a másik 30-at pedig talán még ő sem.” És hiába a rengeteg elvont vagy szimbolikus jelenet, a film képi világa, a parádézó szereplőgárda, a tökéletes filmzene és az elképesztő megoldások mindig a képernyő elé szögeznek, moziban pedig nagyjából tízszer láttam. MES-TER-MŰ a köbön, kihagyhatatlan.

2. Motor Psycho / Motor terror (aka Billy Badd,1992)

Elismerem, hogy az Útvesztőben után elég éles váltás, már csak a cím alapján is, és hát igen, a film pont azt nyújtja, amit a cím sugall: agyatlan, slasher szórakozást, igénytelen díszletekkel, Zs-kategóriás szereplőkkel és tökéletesen átlagon aluli történettel. De akkor hogyan férhetett be a Top 3-ba? Nos, ez leginkább, mint megannyi rossz film esetében, a ZSENIÁLIS magyar szinkronnak köszönhető. Nem lövöm le a poén(oka)t, de különösen a Billy Badd-et (igen, annyira rossz ez a Billy, hogy még a nevét is két D-vel írja) játszó Robert Restaino aranyköpései visznek mindent. Adjatok neki egy esélyt egy unalmas estén, garantált a szórakozás!

3. Nocturnal Animals / Éjszakai ragadozók (2016)

Ismét egy nem könnyen emészthető, agyalós film, ami után úgy álltam fel a moziban, hogy „húú, vazzeg, az elmúlt 5 évben nem láttam jobbat.” És hát azóta sem nagyon. Tom Ford aránylag fiatal rendezőnek számít, annak ellenére, hogy már 59 éves lesz idén, de ahogy végigviszi ezt a csavaros, gyönyörű és egyben hátborzongató sztorit, azt tanítani kellene. A fantasztikusan fényképezett jelenetekről üvölt, hogy Ford divattervezőként kezdte, lenyűgöző az ízlése, mégis képes elmerülni a mocsokban. Nem könnyű darab, semmiképpen sem elsőrandis film.

Amik kimaradtak, de nagyon bánom: Tale of Tales / Szörnyek és szerelmek, Shop Stop.

Magyar filmek:

Csapd le csacsi! (1990)

Tímár Péter remekművén csak könnyesre röhögheti magát az ember, nincs alternatíva. A rendszerváltás utáni korai időszak egyik csúcsteljesítménye, ami keserédesen idézi meg a nagy büdös magyar valóságot. Bármikor, bárhol, akárhányszor megnézhető: megunhatatlan.

Roncsfilm (1992)

Szomjas György filmje akár az első helyen is szerepelhetne, nálam lényegében egy szinten van a Csapd le csacsi!-val. Szintén a nagy magyar valóságot kapjuk az arcunkba, fergeteges humorral körítve. A Trabantot zabáló disznó vagy a kocsma falát bedöntő, türelmetlen vendégek, Badár és Szőke alakítása: ezek mind-mind külön is elegek lennének, hogy soha ne feledjük el ezt a filmet.

A tanú (1969)

Minden elismerésem Bacsó Péteré, mert egyedülálló tettet sikerült végrehajtania: egy mai napig aktuális filmet alkotott 1969-ben, bár azt hiszem, erről a dicsőségről szívesen lemondana. Parádés, folyton idézett párbeszédek, elképesztő színészi teljesítmények és fanyar humor, ezeket adja nekem A tanú minden egyes alkalommal. Kortalan klasszikus.

+ 1: Kedvenc sorozat:

Vruc Vetar / Forró szél (1979)

A korosztályom (negyvenes-ötvenesek) tagjai valószínűleg kívülről fújják Surda, a csetlő-botló szerb kisember kalandjait, amelyekben olyan emlékezetes karakterek bukkannak fel, mint Bob, a nyugdíjas egyetemista vagy Firga bácsi. Azért is imádom ezt a néha lehangoló, de mindig optimista sorozatot, mert tökéletes képet ad a korszakról, nagyon sok humorral. És jó sok van belőle, sörözéshez is kiváló a haverokkal.

Kedvenc zenés film:

The Adventures of Ford Fairlane / Ford Fairlane kalandjai (1990)

Ismét egy olyan film, amelyet valójában a zseniális magyar szinkron tett hihetetlenül népszerűvé nálunk. A zene egyébként szuper, és hát a film egy rock and roll detektív kalandjairól szól, vagyis simán befér a zenés film kategóriájába. „Eszem-faszom megáll!”

About Buga B 47 Articles
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*