“Szerettünk volna egy keményebb albumot készíteni”

Maróthy Zoltán az Ossian idén 30 éves Ítéletnap lemezéről

1991 nagyon jó éve volt a hazai heavy metal életnek. Kegyetlen évek, Feketében, Adj új erőt – mindannyiunk számára ismerős alkotások. Ebben az esztendőben jelent meg az Ítéletnap is, amely akkoriban az Ossian talán legkeményebb korongjának számított. Maróthy Zoltán gitáros válaszolt a kérdéseimre.

Zoli, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Mielőtt rátérnék az Ítéletnap lemez megjelenésének 30. évfordulójára, azt kérdezem meg, hogy az A rock katonái albummal sikerült növelni a népszerűségeteket?

Üdvözlöm az olvasókat és én köszönöm a lehetőséget! Azt gondolom, hogy az A rock katonái című lemez talán az akkori időszak egyik legnépszerűbb albuma volt tőlünk, szerencsére a mai napig sokan emlékeznek rá, illetve az album dalaira is.

Bebetonoztátok, megerősítettétek vele hazánk egyik vezető metal bandája, az Ossian pozícióját, státuszát? Egy harmadik korong egy adott zenekar esetében általában kulcsfontosságú jelentőséggel bír a folytatást illetően; ez az Ossian esetében hogyan érvényesült?

Lemezkiadók szokták mondani, hogy egy zenekarnál általában a harmadik album egy igen komoly mérföldkő. Ha ez jól sikerül, akkor a banda már sokkal elfogadottabb státuszban folytathatja a munkáját. Szerintem ez nálunk is pont így zajlott, valahogy úgy is éreztem, hogy a harmadik lemez után megszilárdult alattunk a talaj.

A Pokolgéphez, Moby Dickhez, az Omenhez, a Sex Actionhöz vagy a Sing Singhez hasonlóan komoly rajongótáborral rendelkeztetek?

Nem tudnám összehasonlítani magunkat az említett bandákkal. Nem is emlékszem, hogy kinek mekkora tábora volt, de az biztos, hogy nagyszámú és még annál is lelkesebb közönség volt a zenekar mellett. Tulajdonképpen akármerre is koncerteztünk, komoly tömeg tűnt fel a helyszíneken.

A felállásotokban változás történt, mert Nagyfi „Kisfi” Zoltán dobost Tobola Csaba váltotta. Milyen okok vezettek a személycseréhez?

Nagyon egyszerű oka volt Zoli távozásának: a testvére, Nagyfi Laci akkor alapította az Omen zenekart, és ehhez természetesen Zoli öccsét hívta dobosnak. Utóbbi nagyon sajnálta, hogy ilyen rövid idő után ott kellett hagynia bennünket, de úgy érezte, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatja ki. Egyébként azóta is együtt játszanak, úgyhogy az eltelt 30 év igazolta a döntését!

Maróthy Zoli napjainkban

Csaba volt az első számú kiszemeltetek vagy más dobosokat is meghallgattatok? Ő milyen zenei közegből érkezett?

Tényleg nem emlékszem, hogy meghallgattunk-e másokat is, csak arra, hogy Csaba dobolása első hallásra is nagyon meggyőző volt, utána már biztos nem akartunk másokat is meghallgatni. Ő előttünk a Tritonban és a Sing-Singben játszott, úgyhogy műfajilag nem voltunk távol egymástól.

Amikor nekiálltatok az új dalok megírásának, éreztétek, hogy ő a ti emberetek, a legalkalmasabb zenész a poszt betöltésére?

Teljes mértékben. Arról nem is beszélve, hogy egy kicsit szerettünk volna a keményebb zene irányába elmenni, és Csaba nagyszerű kétlábdobos technikája úgymond segített is bennünket ebben.

Lehetőséget adtatok neki az új számok komponálásában?

Csaba nem egy dalszerző típus, és éppen hogy csak csatlakozott hozzánk, úgyhogy nem merült fel, hogy ezzel is terheljük őt a felvételek előtt.

A dalszerzési módszeretek változott-e valamelyest a korábbi korongokhoz képest?

Nem változott: ahogy emlékszem, ugyanúgy csináltunk mindent, mint az ezt megelőző három lemeznél.

Milyen koncepció, célkitűzés, zenei irányvonal volt előttetek az Ítéletnap kapcsán?

Ahogy már az előbb említettem, szerettünk volna egy keményebb albumot készíteni, ezzel együtt a gyorsabb nóták megírására is fókuszáltunk. Valószínűleg a kor is, amelyben készült, hozta ezt az érzést magával: nem mi erőltettük, így alakult.

Az Ossian 1991-ben

Kért esetleg tőletek a Hungaroton lemezelőzetest? Támasztottak bizonyos igényeket, elvárásokat a zenei stílust illetően?

Nem kértek semmilyen demót; talán azt gondolták, ismernek már bennünket annyira, hogy tudják, komolyan vesszük a dolgunkat és csak akkor megyünk be a stúdióba, amikor már tényleg megérett erre az anyag.

Mikor álltatok neki a lemez megírásának? Mennyi idő alatt rukkoltatok elő az új nótákkal?

Azért zárójelben megjegyezném, hogy 1991-ről beszélünk. Ki az, aki ilyen pontosan emlékszik 30 évvel ezelőtti történésekre? Sajnos nem én vagyok az. 🙂

Elődjéhez hasonlóan ekkor is a P. Stúdióba vonultatok be, hogy felvegyétek az albumot. Egyértelmű volt számotokra, hogy ott dolgozzatok? Elégedettek voltatok az A rock katonái megszólalásával?

Elégedettek szerintem sosem voltunk, én legalábbis biztosan nem; mindig képes lennék újra nekiugrani egy albumnak, hogy jobbat csináljak. Természetesen a lemez hangmérnöke, Rozgonyi Péter vagy zenei rendezője, a legendás Póka Egon munkájával már az előzőekben is nagyon elégedettek voltunk, ezért is kértük fel őket újra, az Ítéletnap elkészítéséhez is.

Felkészülten érkeztetek a stúdióba? Többször is összepróbáltátok az anyagot?

Azt gondolom, a zenészek többségénél alapvetés, hogy felkészületlenül nem megyünk stúdióba. Abban az időben is így volt ez, pedig nekünk a kiadó fizette minden költségünket. A mai produkciók többségénél pedig sokszor a zenekarok állják a stúdióköltséget, persze, hogy nem mindegy nekik, hogy mennyi lesz a végén a számlára írva.

Hogyan zajlott a stúdiózás? Könnyen, gyorsan haladtatok a munkálatokkal?

Szerettünk Törökbálinton dolgozni, szinte el voltunk vágva a külvilágtól, még telefon sem volt abban az időben. Így könnyű volt csak a zenére koncentrálni, nem voltak zavaró körülmények. Szinte megállás nélkül toltuk, gyorsan felvettük.

A címadó dal és a borító egyértelmű Judas Priest (Painkiller) hatásokat mutatott; komoly befolyást gyakorolt rátok az a lemez?

Érdekes történet ez, mert egyáltalán nem így volt. Endrével keresgéltünk festményeket, és egyszer csak mutatott nekem egy Wojtek Siudmak festményt (a későbbi borítóképet, amelynek eredeti címe: “Poursuite insensée”). Azon tanakodtunk, hogy vajon mennyibe kerülne, ha megkérnénk, hogy használhassuk ezt a képét. Aztán később (édesapám segítségével, aki szerencsére franciául is beszélt) írtunk neki egy levelet. Meglepetésünkre azonnal beleegyezett és csak annyit kért, hogy küldjünk belőle neki tiszteletpéldányt, mert a lánya nagy metalrajongó. Amikor már mindezt elintéztük, büszkén, hogy mekkora dolog ez, akkor jelent meg a Judas Painkiller című lemeze, tök hasonló borítóval…

Hasonló tempóban fogant a Viharmadár is; sebességét tekintve az Ítéletnap testvéreként jellemeznéd?

Ha van ilyen összehasonlítás, akkor igen. 🙂 Valójában persze egyikünk sem törekedett erre.

A gyors speed témák sohasem voltak idegenek a számotokra, az első lemezen például ott volt a Hé, te!

Persze, én is mindig szerettem ezeket a gyors dalokat, vállalva ezekkel azt is, hogy a koncerteken sokszor úgy éreztem, hogy az említett dalok miatt mindjárt letörik a jobb kezem…

A Judas Priest tematikához kapcsolódott a motorőrület is, igaz?

Ez a dal is, mint ahogy az előbb említett borító, hamarabb készült, mint a Judas lemez, bár természetesen a motorozás és az ezzel járó szabadságérzés már jó néhány évtizede megihlette a rock és metal zenekarokat. Nem véletlenül.

Egyetértesz azzal, hogy az A szerelem gyilkosa „Néha asszony, néha férfi, négy betű csak, de megtanít félni” sora önmagáért beszélt, és akkoriban ez egy népszerű, felkapott téma volt?

Természetesen. Az azt megelőző években vált talán mindenki számára ismertté az AIDS. Bár a dalban a betegség neve nem hangzott el, szerintem azonban így is egyértelmű volt, hogy miről szólt.

Emlékszel esetleg arra, hogy óriási visszhangot, sokkot váltott ki a sport világában, amikor a Los Angeles Lakers csillagáról, Earvin „Magic” Johnson Jr. kosárlabdázóról kiderült, hogy HIV-fertőzött?

Igen, emlékszem, bár számomra sokkal rosszabb érzés visszagondolni Freddie Mercury halálára, aki pont 1991 végén hunyt el a négybetűs betegség következtében. Őt soha senki nem fogja tudni pótolni.

Azt tudtad, hogy a Dokken Kiss of Death nótája is ezt a témakört járta körbe?

Ezt nem, de az a George Lynch gitárszóló, ami a dalban hallható, nagyon komoly!

Minden albumotokon szerepelt egy-egy hitvallásként aposztrofálható, a metal zene szeretetét hirdető szerzemény. Az Ítéletnapon két ilyen is volt: a Hé, Rock’n’Roll, illetve a Rocker vagyok. Erről mi a véleményed?

Mint az köztudomású, az Ossian szövegeit mindig Endre írja, úgyhogy én csak örültem ezeknek a rock himnuszoknak. Én inkább a zenéért voltam “felelős”. A Rocker vagyok című dalt például nagyon szerettem gitározni és énekelni is, kihagyhatatlan darabja volt az akkori koncerteknek.

Osztod azt a nézetet, hogy a Paksi-Maróthy korszak zeneileg legkeményebb albuma lett az Ítéletnap, ennek ellenére a legismertebb dal róla a Magányos angyal, egy akusztikus lírai ballada volt?

Egyetértek, ám ezt mégsem érzem ellentmondásnak. Sőt egy ilyen kemény zenei környezetben talán még jobban oldotta a feszültséget egy ballada. Lehet, hogy pont ez segített a dalnak, hogy ilyen népszerű legyen.

Itt értétek el addigi karrieretek, művészi kapcsolatotok csúcspontját?

Nehéz kérdés… Nyolc albumot készítettünk annak idején közösen, és úgy gondolom, hogy az éppen aktuális lemezen mindig megpróbáltunk a korábbiaknál valamivel többet vagy újabbat nyújtani. Hogy ez mennyire sikerült, annak eldöntését a nagyérdeműre bíznám.

Két klip (Ítéletnap, Magányos angyal) készült annak idején; nagyban hozzájárultak ezek az album népszerűsítéséhez?

Mindenképpen! Ez a két dal egyszersmind a lemezen található két műfaji végletet is jelentette. Másrészt tényleg két erős nótáról beszélünk, amelyeket szerencsére a mai napig sokan szeretnek.

Az Ítéletnap a legsikeresebb Ossian lemeznek számít: csaknem négy hónapig szerepelt a MAHASZ eladási listáján, amelyen 1991 júniusában az első helyre is került. Számítottatok ekkora sikerre?

Nagyon örültünk az album sikerének, azonban előre (legalábbis én) nem tudtunk kalkulálni. Ha megjelent egy új lemez, csak később derült ki, hogy mennyire sikerült olyan dalokat írni, amelyek tényleg tömegeket mozgattak meg. Sajnos én sosem voltam jó marketing vagy gazdasági szakember, számomra mindig a zenei szempontok az elsők, amik ugyebár nem feltétlenül számítanak az eladásoknál.

Korszakalkotó lett a korong?

Szerintem erről nem engem, hanem azokat kellene megkérdezni, akik emlékeznek rá, vagy szerették/a mai napig szeretik.

Ti magatok elégedetten jöttetek ki a stúdióból a felvételeket követően? Minden előzetes elképzeléseteket sikerült megvalósítanotok?

Mint azt már említettem, én még sosem jöttem ki elégedetten a stúdióból. Inkább úgy fogalmaznék, hogy beletörődtem, hogy nem tudom például még egyszer feljátszani ennek vagy annak a nótának a szólóját! 🙂 Persze ezt nem szeretném csak a gitározásra kihegyezni: szerettük, ahogy a lemez megszólalt és a végeredménynek is örültünk.

Hogyan zajlott a lemezbemutató turné?

Jól sikerült, nem emlékszem, hány állomása volt, de abban az időben is még “igazi” turnékat csináltunk: elindultunk és csak játszottunk, játszottunk… Nemrég találtam képeket ennek a turnénak a PeCsa-beli koncertjéről képeket, jó volt végignézni őket.

Véleményed szerint 1991 erős esztendő volt a magyar heavy metal számára? Kegyetlen évek (Moby Dick), Törvények nélkül (Sing Sing), Feketében (Omen), Adj új erőt (Pokolgép), Kísértetkastély (Stress), Tépj szét minden láncot (Rotor), Együtt a szeméttel (Exit), Lady Macbeth (Lady Macbeth) – mindegyik abban az évben jelent meg…

Igen, erős év volt. Akkor már, ahogy te is említetted, elég sok nagylemezes banda volt, akik sikeresek is lettek. Talán a nyugati világban ekkor már elkezdődött a heavy metal iránti érdeklődés megcsappanása, de itthon ez még nem nagyon volt érezhető.

Emlékszel még a Rockstúdió legendás 1991-es adására, amiben rajtatok kívül a Moby Dick és az Omen szerepelt?

Igen, bár arra már nem, hogy hol készült a felvétel. Összejött ez a sok rockzenész, nem volt könnyű belőlünk egy komoly mondatot kiszedni, rengeteget hülyültünk a felvételek közben. Ami egyébként így visszagondolva ebben a legelgondolkodtatóbb, hogy a mai világban sajnos szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen műsor akármelyik nagyobb televíziós csatornán lemenjen. Azért ez elég szomorú, mert például csak ez a három zenekar sok százezer eladott lemezzel büszkélkedhet.

Ami a nemzetközi metal viszonyokat, színteret illeti, hogyan álltatok az ekkortájt berobbanó grunge hullámhoz? Háttérbe szorította a tradicionális heavy metalt?

Biztosan így volt, ám ezek a folyamatok sosem hirtelen, hanem inkább lépésről lépésre következnek be. Másrészt számomra a grunge is hozott nagyszerű bandákat és dalokat is. Mondjuk, amikor meghallottam a KISS évekkel később megjelenő, szintén sok grunge elemet tartalmazó Carnival of Souls albumát, egy szép nagyot ugrottam hátrafelé!

Zoli, köszönöm szépen a válaszaidat! Minden jót, további sok sikert kívánok!

Köszönöm, viszont kívánom és örültem, hogy a beszélgetés által egy kicsit visszarepülhettem az időben, és újra átélhettem néhány régi szép emléket!

About Dávid László 802 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

1 Comment

  1. A régi Ossziánt nagyon szerettem és szeretem most is. A későbbi lemezeiket már nem. Ízlések és pofonok. Az Ítélet napja mai napig egyik kedvencem.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*