Franyó György énekes idézi fel a Carved Fetus zenekar történetét
A 90-es évek legelején a heavy metal berkein belül bekövetkezett zenei átrendeződés a mainstreamet érintette, az undergroundot nem igazán. Úgy gondolom, hogy például a death metal nem vesztett aktualitásából, a fénykort (1990/1991) követően is jelentek meg klasszikus művek. Amennyiben hazánkra fókuszálunk, Nagytarcsán 1993-ban megalakult egy tehetséges zenekar, a Carved Fetus, akik sajnos csak egy demót készítettek, a későbbiekben pedig tragikusan alakult a sorsuk. Kérdéseimre a csapat egykori énekese, Franyó György adta a válaszokat.
Üdvözletem, Gyuri! Hogy vagy mostanság? Pár mondatban mesélj magadról!
Köszi, jól vagyok. Elég sokat dolgozom, mostanság egy kicsit kevesebb idő jut ezen túl bármire is.
Mikor fedezted fel magadnak a heavy metal muzsikát, és hogyan jutottál el a death-ig/grindcore-ig? Mely albumok gyakorolták rád a legnagyobb hatást?
Elég konkrétan tudok válaszolni. 1988 őszén – a méltán híres – Zenebutikban láttam az Iron Maiden Can I Play with Madness klipjét, és ott eldobtam az agyam. Jó két évig ment ez a heavy metal időszak, Pokolgép, Helloween, Ossian, Judas Priest, Metallica, Iron Maiden és utána jött a Pungent Stench/Disharmonic Orchestra split, ezzel ütött be nálam a death metal, és utána jött a Cannibal Corpse, az Entombed, a Morbid Angel, a Deicide és persze a Carcass. Albumok szintjén például a Butchered at Birth és a Tomb of the Mutilated elég meghatározó, de a Carcass Reek of Putrefaction-je, a Napalm Death Harmony Corruption-je vagy a Sepultura, Kreator, Sodom lemezek, voltaképpen elég sok album van, ami akkoriban igen nagy hatással volt rám. Tulajdonképpen semmi más nem érdekelt akkor, csak a metal! 🙂
A Carved Fetus 1993-ban alakult. Hogyan jött létre a zenekar? Korábban ismertétek egymást?
Igen, ismertük egymást, egy általános iskolába jártunk, bár akkoriban az együtt zenélés még nem került szóba. A zenekar (már a végleges formáját tekintve) egy amolyan véletlen kapcsán jött össze, Pintér István (gitár) és Véber „Fred” Alfréd (dob) összeakadtak a távolsági buszon, és varázslatos módon mindkettejükön Carcass póló volt. Ezt nyilván jól meg kellett beszélni, aminek az lett a vége, hogy valamikor ’93 elejére összeállt a dolog, és tavasszal már ment is a csörömpölés.
Mely zenekarok voltak a közös nevezők, kinek, minek a hatására hívtátok életre a bandát?
Nyilván mindenkinek megvoltak az aktuális kedvencei, de a középpont egyértelműen a Carcass volt.
Korábban játszottatok más formációkban?
Semmi jelentősebb nem volt: Fred Győrben edződött a Purulent Innards nevű formációban, illetve mi a CF előzményeként próbálkoztunk különféle zajongásokkal, de azt hiszem, ez minden.
Mesélj, kérlek a próbáitokról! Milyen gyakran próbáltatok? Saját számok írásával töltöttétek az időt, vagy inkább feldolgozásokat gyakoroltatok?
Istvánéknál próbáltunk egy kis pincehelyiségben. Mivel Fred akkoriban Győrben tanult, így jobbára hétvégéken, a nyári időszakban pedig praktikusan minden nap összejöttünk. Saját számok is születtek és feldolgozás is volt jó pár, nyomtunk mindent, ami a csövön kifért. Fasza időszak volt.
1994-ben adtátok ki az Under the Effect of Nonnutrious demót. Milyen körülmények között készült a felvétel? Stúdióban rögzítettétek vagy a próbahelyeteken vettétek fel?
A felvétel a Viking stúdióban készült. Az Intense Agonizing is ott vette fel a demóját, és ez alapján kerestük meg Gajda Lacit, hogy akkor neki biztos van már valami képe arról, hogy miről is lehet itt szó. Beállítottuk a dobot, elszeparáltan a gitároktól, Laci pedig mondta, hogy akkor megnyomom itt ezt a gombot, ti pedig toljátok, srácok. Szóval nem volt túlgondolkodva a dolog, mondjuk, erre speciel pénzünk sem igen volt akkoriban. Az különösen vicces volt, hogy az akkori 16-17 éves énünk, akiknek fogalmuk sem volt stúdióról meg felvételekről, egy picit elképedve fogadta, hogy hát ez nem úgy szól, mint például a Deicide Legion-je, ha-ha! Most viszont azt mondom, hogy ez így tökéletes lenyomata az akkori időszaknak, benne van a szívünk, a lelkesedésünk.
Ki írta a zenét és ki a szövegeket?
István és Fred.
A kazettára egy intró és négy dal került fel. Több számotok nem is volt?
Kidolgozott nótából volt még egy pár, noha nem túl sok. Ötletek, részletek viszont hegyekben álltak, amiket aztán nem dolgoztunk be a számokba, helyettük inkább további ötletek jöttek. A grindcore szellemiség olyannyira átható volt, hogy egy másfél perces nóta kidolgozása is rendkívül megterhelő tudott lenni, ha-ha! A viccet félretéve, hétről-hétre rengeteg dolgot kikukáztunk, mindig jött valami újabb elképzelés. Még a demót megelőzően volt egy Take Me to Your Rot című számunk, ami, hogy úgy mondjam, igen erős Tools of the Trade vonásokat mutatott, mindenesetre ez inkább a death/grind vonalat vitte volna, hosszabb nóta is volt. Aztán egyszer csak valamiért ez a rövid, kapkodósabb irány ütött be, és ennek mentén született a demó.
Noha a nyolcperces játékidő önmagáért beszél, de te hogyan jellemeznéd az anyagot? Akkoriban elégedettek voltatok vele, illetve mai fejjel mi a véleményed róla?
Ahogy Gajda Laci mondta a felvétel végén: srácok, ez termonukleáris lett. Szóval nem volt itt semmi nagy megfejtés, egy szív/lélek muzsika. Ahogy korábban is említettem, a hangzással akkoriban nem voltam teljesen kibékülve. Profi anyagokkal vetettem össze, aminek persze nem volt realitása, de akkoriban így éltem meg a dolgot. Utána egy-két évvel már egészen másként éreztem, ma pedig egyenesen úgy gondolom, hogy ennek éppen így kell szólnia, így jó, ahogy van.
Milyen úton terjesztettétek a demót? Mennyi ment el belőle, és milyen reakciók érkeztek rá?
Elküldtük a Metal Hammernek, ahol Zubor Olly írt róla egy nagyon klassz kritikát a demó rovatban, és nagyjából ezen keresztül, postai úton küldözgettük a kazettákat. A borítót magunk másolgattuk, illetve volt külön egy szöveg-füzetecske is. 1994-ben jártunk, internet még sehol, csak a jó öreg Magyar Postával számolhattunk. A reakciók alapvetően igen jók voltak. Összességében száz példány vagy valamivel a fölött ment el belőle, úgyhogy nem voltunk elégedetlenek.
Kiadóknak esetleg küldtetek a felvételből?
Voltak ilyen irányú elképzeléseink, de végül nem küldtünk sehová. Igazából annyira pici pontnak éreztük magunkat, hogy neki sem futottunk.
Voltak koncertjeitek?
Voltak nagy, felejthetetlen bulik iskolákban és Nagytarcsán is, a Művelődési Házban. Az Intense Agonizing-gal is játszottunk volna két alkalommal Budapesten, de mindkét esemény szerencsétlen körülmények között meghiúsult. Mármint a mi szereplésünk hiúsult meg, a bulik rendben lementek.
Míg a 90-es évek elején a death metal volt az underground vezető stílusa, és hazánkban is kitűnő death metal bandák működtek, ’94 környékére már valamelyest lecsengett ez a hullám. Erről mi a véleményed, illetve szerinted mi volt ennek az oka?
Mindig jönnek új trendek, ez elkerülhetetlen. A változás pedig a zenészeket ugyanúgy érintheti, mint a közönséget, ez önmagában szerintem egy természetes folyamat. Amikor aztán összejön valami olyan újítás, ami nagyobb számban érint hallgatókat, akkor e mögé fel lehet húzni egy új trendet, értem ez alatt a piaci szempontokat is. Erre az elmúlt 30 évben számtalan példát láttunk a metalon belül.
Az első demó után születtek-e további dalaitok? Amennyiben igen, mi lett azoknak a sorsa?
Azt követően mindössze néhány ötlet öltött testet. Nem sokkal a demót követően eltérő érdeklődések kezdtek körvonalazódni az együttesen belül, zenei értelemben és más síkon is. Nekem például a My Dying Bride–Anathema vonal ütött be akkoriban, erről is beszélgettünk, de nem lett belőle semmi.
A felvétel után eltűntetek. Mi történt veletek? Feloszlottatok? Milyen okok vezettek a zenekar megszűnéséhez?
A feloszlást nem mondtuk úgy ki, hogy na akkor, srácok, ez most ennyi volt, inkább másfelé vezettek az utak és a körülmények. Fred beköltözött Budapestre, a korábbiaknál jóval erőteljesebben került képbe a meló, olyan eltérő hobbijaink születtek, amelyek a zenénél jobban foglalkoztattak bennünket, úgyhogy a dolgok együttállása a zenekar számára nem volt kedvező.
A Carved Fetus után mit csináltál te, illetve a többiek? Felbukkantatok-e más együttesekben?
Leginkább a munka volt a meghatározó mindenki életében. Egyéb formációk nem alakultak, illetve semmi olyan, amiről itt be tudnék számolni.
Van információd a többiekről? Tartjátok még a kapcsolatot?
István és Szoszó (Szollár Attila basszusgitáros – D.L. megjegyzése) 1999-ben sajnos halálos autóbalesetet szenvedett. Ez borzasztó időszak volt, és ma is rettenetes visszagondolni rá. Talán mindenki nevében mondhatom, hogy akkoriban egy erősebb kötelék volt köztünk, nem csak simán négy srác jött össze zenélgetni. Régóta ismertük egymást, ezért a történteket különösen nehéz volt elfogadni. Freddel ma is tartjuk a kapcsolatot, már amennyire a munka és az egyéb elfoglaltságok ezt lehetővé teszik.
Manapság is követed is az underground metal életet? Milyen zenéket hallgatsz?
Az undergroundot annyira talán nem, a régi nagyokat viszont igen. Biztosan vannak remek zenék, de sokszor inkább azokhoz a régi klasszikusokhoz kanyarodom vissza, amelyeken felnőttünk. Egyébként a fő irány még mindig a metal/punk/rock, de ezeken kívül elég sok mindent meghallgatok.
Mi a véleményed az mp3-ról, illetve a letöltésekről? Szerinted ez a formátum meggyilkolta a zeneipart?
Azt hiszem, ez leginkább akkor volt aktuális, amikor az mp3 elkezdte befolyásolni az eladásokat. Ma már ezen nincs mit opponálni, leginkább használni kell mint lehetőséget. Szerintem a fizikai kiadványok miatt sem kellene annyit aggódni: a bakeliteladások például elképesztően meglódultak az utóbbi években, és vannak kis (nem feltétlenül metal) kiadók, amelyek újból kazettákban utaznak. Lehet, hogy nem olyan számok mentén, mint korábban, na de hát puff neki: ha egy zenehallgatóban nincs meg a szándék CD/vinyl/kazetta vásárlására, akkor ezen nemigen fog javítani semmilyen letöltésellenes mozgalom.
Gyuri, köszönöm szépen a válaszaidat és minden jót kívánok! Utolsó gondolat gyanánt mit szeretnél még elmondani?
Köszi az akkori érának: Intense Agonizing, Life Discussion, Subject, Extreme Deformity, Sear Bliss, Eczema, Diafragma, Metal Hammer és Zubor Olly, Gyémánt Krisztián és Szandra, Jirzsi Ille és Olivér (Alfred’s Violin), Tátrai Emese és természetesen mindenki, akivel együtt őrültünk meg!!! Köszi szépen, minden jót és metal!
Leave a Reply