Blaze Bayley nem örvend osztatlan népszerűségnek a metalosok körében, főleg az Iron Maiden rajongók egy része haragszik rá a mai napig a miatt a bizonyos két album miatt. Blaze hangjának megítélése nyilván ízlés kérdése, nem kötelező szeretni a stílusát, azt azonban senki nem tagadhatja, hogy a Vasszűzből való eltávolítása óta rendkívüli kitartásról és állhatatosságról tett tanúbizonyságot. Mert azért valljuk be, elég ramaty érzés lehetett a számára, amikor a világ egyik legnagyobb metal zenekarából kikerülve újra a kis klubok világában találta magát, azzal a szégyenteljes bélyeggel a homlokán, hogy ő volt az, akinek nem sikerült betöltenie Bruce Dickinson helyét. Az újrakezdést ráadásul akkori felesége váratlan halála is csak tovább nehezítette. Rendesen rájárt a rúd szegény Blaze-re, kész csoda, hogy nem bolondult bele a megpróbáltatások sorába. Vagyis dehogynem bolondult bele, ám ez a lehető legjobbat hozta ki belőle, mert azóta is megalkuvás nélkül, megállíthatatlanul menetel előre. Több száz koncerttel a háta mögött és megannyi remek lemezzel a tarsolyában ma már egyértelműen a metal világ legkeményebben dolgozó alakjai közé tartozik.
A 2018-ban lezárt Infinite Entanglement című epikus sci-fi lemeztrilógiával feltette a koronát addigi pályafutására, kérdéses volt tehát, hogy ezek után merre kíván elindulni. Az mondjuk sejthető volt, hogy zeneileg nem kell nagy változásokra számítani, hiszen ezúttal is a fiatal manchesteri banda, az Absolva zenészei segédkeztek a friss dalok formába öntésénél. Egy remek kis csapatról van szó egyébként, akik a saját lemezeiken is magasra emelik a brit metal zászlaját, a műfaj kedvelőinek érdemes rájuk keresni. Chris Appleton gitárosban pedig ideális szerzőtársa talált a jó öreg Blaze, aminek remek bizonyítéka, hogy a fent említett trilógia minden egyes darabján egymást érik a jobbnál-jobb dalok, emlékezetes refrének.
Akinek bejött az Infinite Entanglement zenei világa, az elégedetten dőlhet hátra az új nóták hallatán, mert a fiúk továbbra is ugyanazt a könnyen hallgatható, egyszerre dallamos és zúzós metal muzsikát művelik. Mivel nem egy újabb koncept lemezről van szó, így értelemszerűen ezúttal elmaradtak a dalokba ékelt narrációk, és persze nincsenek hangulatfokozó, átvezető zenei betétek sem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a korábban megismert stílus egy kiérleltebb, letisztultabb változatát kaptuk most meg. Semmi sallang, csak tíz kerekre csiszolt metal nóta, amelyek közül jó néhány már előre borítékolhatóan a jövőbeli koncertek népszerű darabja lesz.
A War Within Me bármiféle felvezetés nélkül indítja a korongot, és a zúzós riffeket hallva kellemes meglepetésként éri a hallgatót, hogy a fiúk visszacsempésztek a muzsikába egy keveset a The Man Who Would Not Die lemez power/thrash világából. Blaze-nek kifejezetten jól fekszik ez a vonal, mély tónusú orgánuma kiválóan érvényesül ebben a közegben, elég csak meghallgatni, hogy micsoda harag feszül a hangjában, miközben a refrén sorait üvölti a világa. Mindeközben Appleton úr gitárjából csak úgy áradnak a fülbemászó melódiák; úgy látszik, kiváló dallamérzékkel áldotta meg a sors ezt a srácot, mert szinte az összes dalba sikerült belecsempésznie egy-két emlékezetes díszítést, a remek szólókról nem is beszélve.
Hasonlóan slágervárományos dal a második világháborús eseményeken alapuló 303 is, amelynek heroikus dalszövegét egy hasonlóan hősies hangulatú, nagyívű refrénnel sikerült megkoronázniuk. Nem kerülgetem tovább a forró kását, és az elvakult maidenisták kedvéért kerek-perec kimondom: igen, tetszik vagy sem, Blaze kifejezetten jól énekel ezen a lemezen. Aki nem hiszi, hallgassa csak meg a Warrior akusztikus bevezetőjét, amiből azonnal kiderül, hogy hősünk nem csak a hangos riffek és a mennydörgő dobok jótékony takarásában tud meggyőzően teljesíteni. Az persze nyilvánvaló, hogy nem az övé a világ legnagyobb hangterjedelme, de jól hallhatóan ma már pontosan tudja, hogy melyek azok a fekvések, amelyekben a legjobban tud érvényesülni ezzel a „bánatos barbár harcimedve” orgánummal.
Akik a Virtual XI lemez után elengedték Bayley kezét, de most mégis késztetést éreznek arra, hogy belehallgassanak a szólómunkásságába, azok a legjobb, ha a Witches Night című tételnél veszik fel a rég elejtett fonalat. Ez a nóta a maga a pörgős tempójával, sűrű riffelésével eleve igen meggyőzően indul, ám a garantált dallamtapadást okozó refrénnek köszönhetően egyértelműen az album legnagyobb slágere kerekedik ki belőle. Ha már így szóba került az Iron Maiden, itt szeretném halkan megjegyezni, hogy én bizony nem bánnám, ha időnként Steve Harrisék is előállnának egy-két ehhez hasonló, azonnal ható metal nótával.
Természetesen Blaze egyik kedvenc témaköre, a science-fiction is előkerül a lemezen, ám ezúttal a fantasztikum helyett inkább a tudományra helyezve a hangsúlyt. Az album utolsó harmadát uraló daltrió olyan legendás elmék előtt tiszteleg, mint Alan Turing, Nikola Tesla és Stephen Hawking. Témájukból adódóan ezek a nóták talán egy kissé komorabbak a lemez első felét jellemző slágerparádénál, ám ez a fajta változatosság kifejezetten jót tesz a műsornak. A The Power of Nikola Tesla című tételt pedig szeretném külön is kiemelni: szerintem, ha a címszereplő megtapasztalhatta volna, hogy a dalt indító rifforkán micsoda erőket képes felszabadítani, egész biztosan elbeszélgetett volna Appleton úrral a dolog mikéntjéről.
Elsőre egy kicsit tartottam tőle, hogy a fiúk nem lesznek képesek megfejelni az Infinite Entanglement trilógia színvonalát, de szerencsére rám cáfoltak a friss albummal. Tovább megyek: a sallangmentes, lényegre törőbb megfogalmazásnak köszönhetően a jelenlegi felállás legerősebb korongját vehetjük most a kezünkbe. A War Within Me tökéletesen megmutatja, hogy hol is tart Blaze Bayley 2021-ben: nem tagadja, nem is tagadhatja le a múltját, de ezzel együtt is mindig előre tekintve, rendületlenül járja a maga útját, amelynek legújabb mérföldköve ez a remek lemez. Most már csak abban reménykedem, hogy tartósan összebútorozik az Absolva legénységével, mert szemmel láthatóan a legjobbat hozzák ki egymásból. És persze egy koncert is jó lenne már, na de hol van az még…
Leave a Reply