A hazai súlyosabb zenékre éhes közönség számára sokat mondhat a debreceni, 2001-ben alakult Neochrome neve. Néhány tagcsere után, 2012-től már Neokhrome néven mentek tovább, azonban a koncepció és a zenei stílus megváltozásának okán végül 2014-től Perihelion néven folytatták. Velük is ugyanaz a helyzet, mint a fővárosi Dark Clouds formációval, utóbbiak az első nagylemezük nevét vették át zenekarnévnek, míg a Perihelion esetében a 2012-es Neokhrome album címe lett a későbbi név. (Amúgy nagyon sajnálom, hogy Viktorék /Dark Clouds/ nem kerestek új dobost, ahogy azt is, hogy a The Final Requiem for a Helpless World csak digitálisan lett kiadva – a Nadir az egyik legjobb hazai metal csapat volt!!!)
Visszatérve a Perihelion háza tájára, az eredeti Neochrome/Neokhrome felállásból már csak Katonka Barna dobos, illetve Vasvári Gyula énekes-gitáros maradt meg. Itt jegyzem meg, hogy ez a legkorrektebb döntés, amit egy zenekar hozhat, ha önmaga is érzi, hogy már nagyon mást játszanának, és az nem igazán illeszthető össze a korábbi csapat zenei világával: nevet változtatnak, és mondjuk ki, tiszta lapokkal újat hozhatnak létre, ha fel nem is számolva a múltjukat, de mentesülve az annak való megfelelési kényszertől!
A Hajdú-Bihar megyei srácok a komplex death-black metalt maguk mögött hagyva egyfajta posztmodern art metalba kezdtek bele, és a korábbi angol szövegek helyett az anyanyelvünkön mutatnak be egy mély és magával ragadó világot, amelynek a sötétség éppen úgy folyamatos résztvevője, mint a fájdalom, az anyaföld, a szépség és a misztikus örvénylés. Az Agg a csapat negyedik nagylemeze, amit a metal.hu adott ki nagyon igényes digipack-en, illetve szerzőiben a csapat jelentette meg 25 példányra limitálva, speciális textíliába csomagolva. Utóbbiról sajnos lemaradtam, de a metal.hu-tól kaptam egyet – itt is köszönöm Forray Tominak az anyagot!
A Perihelionnak annyira egyedi íze és zenei világa van, amihez sok nevet lehetne felsorolni párhuzamként, de valójában mindegyik csak sarkítás, belemagyarázás lenne. Ettől függetlenül azért hazai téren a váci Weixelbaum Laura nevét mindenképpen megemlíteném (Hollóének Hungarica, Weixelbaum-Kobza-Major Trió), akinek amúgy is volt némi metalos kötődése, amikor is vendégként szerepelt a fővárosi Grrrmba 2018-as Embodiment albumán. Maradjunk akkor még idehaza: nem kerülhető ki vagy meg a kultikus VHK (Vágtázó Halottkémek, akiknek a kezdeti időkben fel is dolgozták a Verőfény című dalát), Thy Catafalque–Gire–Kátai Tamás, Pozvakowski, Karst (ebből a formációból két tag is erősíti a Perihelion legénységét: Hubicska Balázs gitáros és Várkoly Tamás basszusgitáros). Megemlíthető még a Nebulosus Fatum neve is (a Bükkerdő egy iszonyatosan erős anyag volt, csakúgy, mint a Karst esetében a Cleaning a Cave, és Balázs mindkettőn zenélt). Hogy hatások terén egy kicsit nemzetközi vizekre evezzek, a román Negură Bunget vagy a norvég Solefald és Burzum, vagy éppen a Ved Buens Ende, az izlandi Sólstafir, illetve Primordial nevét, az amerikai Tool és Neurosis A Fine Day to Exit és A Natural Disaster korongjait, plusz a zene szabad örvénylése okán az Anathemát is említhetném.
Ez így egy nagyon összetákolt elmélet, de elsősorban ezeket a hatásokat érzem az Agg kapcsán, amelyek valójában nem is hatások, hiszen a Perihelion nagyon is a saját útját járja, amely tele van színek kavalkádjával, örvénnyel és érzésekkel, azonban a fentebb említett adalékokkal finoman és mesterkélten talán valami olyasmit kapnánk, mint amelynek a dimenziójába a debreceni srácok hívnak. Itt van kapásból a hivatalos klip az albumról, az Erdő:
Ez egy művészi, mély egyveleg, amelyre legalább annyi stílus kliséje húzható rá, mint amennyi hatással igyekeztem körbeírni és közreadni – mondanom sem kell, eredménytelenül!
Progresszív post-black art avantgárd pszichedelikus metal, mélyen rejtőző folk elemekből foganva! Ez utóbbit talán azért érzem, mert egy varázslatos hiedelmekkel teli világba kalauzolnak el, ahol a halál, az élet, az anyaföld, a Nap és a Hold között ragadva egy keserédes haldoklásba csöppenünk, ami telis-tele van valami megfoghatatlan és a régi időkből ránk csimpaszkodó babonákkal. A szövegek inkább amolyan szabad versek, ahol nem is a rímekkel való operálás, hanem a jelentés és a szavak örvénylése a lényeg. Megjegyzem, a zene teljesen instrumentálisan is megállná a helyét, a textus inkább csak arra hivatott, hogy közelebb hozza a hallgatóhoz Gyuláék világát.
A dallamos ének, a beszéd, néhol a károgás és ordítás pillérein haladnak, amelyek csupán amolyan kiegészítések a muzsikához. A zene pedig afféle lebegő álomkép, amely itt-ott szertefoszlik, és csak a rideg valóság marad, hogy pár perc múlva a hömpölygő ködből egy újabb alak formája állhasson össze. A hangzás nagyon jó (bár sehol nem leltem információt arról, hogy hol vették fel az anyagot – nagy eséllyel otthon –, ahogy arról sem találtam semmit, hogy ki van a billentyűk mögött, ugyanis, ha nem is erősen, de van egy alapatmoszféra, amit nem a gitárokkal hoztak létre), a borító pedig Gyula festménye, aki, gondolom, egymaga felelős az egész booklet-ért.
Ez az eddigi legerősebb Perihelion anyag: nincs olyan sötét, mint az Örvény – de mégis mélyebb annál –, nagyon más perspektívákon halad keresztül, mint a Zeng, és természetesen más az aspektusa, mint a debüté. Azt is mondhatjuk, hogy a debreceni srácok már korábban is rátaláltak a maguk mezsgyéjére, de a tavalyelőtti anyaggal az aprócska ösvényen a sűrű és koromfekete erdőn át egy tisztásra értek, ahol van egy tó, amelyben megmártózva egy másik világban ébredünk…
Pontozni nem szeretnék egy kétéves anyagot, azt azonban bátran kijelenthetem, hogy a Periheliont egyedi ízének és világlátásának köszönhetően nemcsak itthon, hanem a nemzetközi színtéren is sokan nyomon követik és szeretik. Erre nem is tudok jobb példát említeni, mint egy bajor vendégemet, aki nagy rajongója a csapatnak, és nem általam ismeri őket. Viszont szívesen voltam a segítségére azzal, hogy a dalok szövegét átfordítottam neki németre, így még inkább megértette a debreceni banda fura, örvénylő világát.
Mivel a formáció egy-kétévente új anyaggal jelentkezik, kíváncsian várom, hogy 2021 nehézkes és vírussal gyötört hónapjaiban előrukkolnak-e egy újabb, mély és sötét álommal, hogy inkább abban vesszünk el, mint a nyomorult jelenben…
Megjelent digitálisan, szerzőiben limitáltan textil digipack-en és a metal.hu-tól normál digipack-en!
Metal.hu
https://metal.hu
Perihelion
https://perihelion-official.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/perihelionofficial
1. Tavasszal a vadak (5:38)
2. Rejtek (3:58)
3. Erdő (4:35)
4. Parázs (4:24)
5. Bérc (2:23)
6. Nyugvó (7:41)
7. Agg (7:10)
Leave a Reply