„Mindenképpen tervezünk folytatást”

A Frozen Wreath egy új név a hazai black metal palettáján, a formációi életre hívói ellenben hosszú évek óta aktívak a magyar földalatti színtéren. Neubauer Roland neve a Witcher, a Vrag, illetve az Earth Plague révén lehet ismerős, de évekig társszerkesztője volt az Oral Climax fanzine-nek, a közelmúltban pedig egy harmadik fronton is kipróbálta magát, ugyanis zenekarai hanganyagainak gondozására egy kiadót is létrehozott. Roland társa, Szele Zoltán pedig a 2000-ben útnak indított szombathelyi de profundis egyik fele. Friss zenekaruk Memento Mori címmel, április közepén jelentette meg bemutatkozó albumát. Az alapítókat a formáció hátteréről, illetve a lemezzel kapcsolatos tudnivalókról faggattam ki.

Friss formáció lévén mi más lehetne az első kérdésem, mint az, hogy mi volt a motiváció a Frozen Wreath megalapításakor? Ki volt az ötletgazda? Mivel mindketten Vas megyéből származtok, gondolom, személyesen már jó ideje ismeritek egymást.

Szele Zoltán: Sziasztok! A projekt ötlete tőlem származott. A Frozen Wreath tulajdonképpen a de profundis folytatásának vagy ikertestvérének tekinthető, hiszen a Memento Mori lemez nyolc száma közül négy még a de profundis számára íródott. Sajnos Yzokras (a de profundis énekese) más irányú elfoglaltságai miatt nem igazán tudott időt szakítani ezekre a dalokra, így végül négy év várakozás után úgy döntöttem, hogy megkérdezem Rolandot, lenne-e kedve foglalkozni ezekkel a dalokkal, esetleg újabbakkal is kiegészítve azokat. Miután meghallgatta őket, rá is bólintott, így meg is alakult a Frozen Wreath.

Mivel Rolandnak két másik csapata is van, így már a kezdetekkor megegyeztünk abban, hogy zeneileg ez teljesen az én projektem lesz, ő pedig a szövegekért és az énekért lesz felelős. Amúgy az egyszemélyes felállással is megpróbálkoztam, de nem éreztem magam elég jó énekesnek, még black metal szinten sem, a szövegeimről pedig ne is beszéljünk. Abban is megegyeztünk, hogy a borítót leszámítva mindent magunk fogunk csinálni, így én voltam felelős a zenéért, a mixelésért, valamint a booklet-et is én raktam össze, Roland pedig megírta és felvette a szövegeket és ellátja a kiadói feladatokat. Ez egy nagyon jó kreatív kapcsolat, ami úgy néz ki, hogy még működik is, nem beszélve a zeneipari függetlenségről, amit így élvezni tudunk.

A Frozen Wreath név is tőlem jött, ami szintén nem egy új dolog, hiszen a de profundis mellett egy doom metal csapattal kapcsolatban is volt egy tervem, amihez már régebben kitaláltam ezt a nevet, ami magyarul fagyott koszorút jelent. Sajnos nem volt időm ezzel a doom-os vonallal foglalkozni, de egy pár részlet ebből a projektből az Aornos-szal közös Hymnen an die Nacht split-en is felbukkant. A név maga onnan jött, hogy egyszer karácsonykor kint jártam a temetőben, és a sírokon ott voltak a halottak napjáról megmaradt koszorúk, de mivel nagyon hideg volt, mind meg volt fagyva, ami még lehangolóbbá tette őket. Akkor ugrott be ez a név, hogy mennyire passzolna egy doom metal csapathoz. Aztán amikor Roland elkezdte szállítani a szövegeket és körvonalazódott ez az elmúlásról szóló koncepció, megkérdeztem, hogy tetszene-e neki ez a név, mivel nagyon illene a szövegekhez.

Rolandot különben nem olyan régóta ismerem, hiszen jó pár évvel fiatalabb, mint én, így a 90-es években, amikor is pezsgett a szombathelyi underground, ő még túl fiatal volt, később pedig hosszú évekig külföldön éltem, így kimaradtam az itthoni zenei életből. A Witcher-t viszont a kezdetektől fogva követtem, és amikor kijött az első de profundis nagylemez (This Winter in My Heart), akkor láttam egy koncerten a közönség soraiban Rolandot és Karolát (tehát a Witchert), és gondoltam, bemutatkozom, mint a „legendás” Zoltan a de profundis-ból. Onnantól tartottuk a kapcsolatot, és amikor eljött a pillanat, hogy énekes után nézzek, egyből Roland jutott az eszembe.

A Witcher és a Vrag az atmoszferikus, illetve a depresszív, a de profundis pedig a melodikus black metal vonalon mozog. A Frozen Wreath esetében mi volt a zenei irány, mely zenekarok, alkotók képezték a közös nevezőt?

Szele Zoltán: Akárcsak a de profundis esetében, itt sem volt számomra meghatározó irány azon kívül, hogy a végeredmény azért black metal legyen. Hogy azon belül ki hová helyezi a zenénket, az már nem nagyon érdekel. Sosem úgy állok neki egy dalnak, hogy „Na, ez most legyen Darkthrone-os!” vagy ilyesmi. Sőt, ha nagyon hasonlít valamire, akkor inkább már törlöm is. Nálam az a lényeg, hogy egy számnak legyen egy meghatározó dallama: hiába black metal, attól még legyen megjegyezhető, akár dúdolható is. A másik kritérium, hogy sosem írok meg egy számot kétszer. Minden dalnak külön kis világa kell, hogy legyen. Ha valami hasonlít valamelyik korábbi témámra, már lépek is tovább. Egyvalami azonban összefogja a nótáimat, legyenek bár gyorsak vagy lassúak, és ez a melankólia. Valahogy nem tudok vidám számot írni, de azt hiszem, hogy ez a black metalban nem is elvárás.

A de profundis-tól talán annyiban tér el a zenénk, hogy itt a billentyűsöket csak színezésre akartam használni, míg ott sok esetben azok vitték a fő dallamot. A Frozen Wreath esetében arra törekedtem, hogy a riffek, a gitárharmóniák legyenek hangsúlyosak, ezért a Memento Mori anyaga mindenképpen karcosabb, nyersebb lett. Úgy érzem, hogy most is sikerült egy olyan lemezt alkotnom, amely nem igazán hasonlít semmire sem, nem lehet rámondani, hogy valamelyik csapat kópiája lenne, egyéni dallam- és hangzásvilága van. Számomra ez nagyon fontos és az egyetlen járható út.

Amúgy rengeteg közös kedvencünk van. Amik nálam meghatározók és talán nyomokban fel is fedezhetők a zenémben, ha nem is direkt módon, de hangulati szinten, azok a Swallow The Sun, a Burzum, a Tiamat, a Summoning, a régi Ulver és a Severoth.

Tavaly az Ősz című dallal mutatkoztatok be, amelyet január végén egy újabb digitális előzetes, a Halott ígéret követett. Mindkét szöveg az elmúlás témakörével foglalkozik, a teljes korong ismeretében pedig ez a további szerzeményekről is elmondható. Jól gondolom, hogy egy mögöttes koncepció húzódik a háttérben? Ha igen, mely filozófiai irányzat inspirálta a dalszövegeket?

Neubauer Roland: Helyes a meglátásod, a szövegek kivétel nélkül egy egységes koncepciót képviselnek, ennek ellenére mégsem nevezném koncept albumnak a Memento Morit, hiszen ahhoz azért ennél több kell. Érdekes, hogy semmiféle előzetes elképzelésem nem volt arról, hogy milyen irányba induljak a szövegekkel, csak elkezdtem írni őket, nagyjából ahhoz igazodva, amit a dalok hangulata kihozott belőlem. Aztán menet közben Zoli hívta fel rá a figyelmemet, hogy elég „vidám” album készül a kezeink alatt. Aztán jött a lemezcím ötlete, majd az utolsó dalok már célirányosan az elmúlással foglalkoztak.

Semmiféle filozófiai irányzat nem inspirált a szövegíráskor, kizárólag a dalok által keltett atmoszféra, valamint az a sok veszteség, ami az utóbbi hónapokban ért. Minél idősebb az ember, annál többször szembesül vele, hogy az ideje véges, hogy egyszer majd ő fekszik ott az ágyon, és szorítja meg utoljára a gyermeke, unokája, dédunokája kezét. Valaki ezt azzal ellensúlyozza, hogy inni kezd, más a kezébe veszi az irányítást, és maga határozza meg az utolsó percét, engem azonban alkotásra ihletett ez a tematika.

Roland, a Vragban minden hangszerért te felelsz, illetve a billentyűk kivételével a Witcherben is te szólaltatod meg azokat. Nem volt furcsa, hogy a Frozen Wreath dalaihoz „csak” a hangoddal járultál hozzá?

Neubauer Roland: Nem, sőt kifejezetten élveztem. Amikor annak idején eldöntöttem, hogy zenélni akarok, kizárólag énekelni szerettem volna. Az élet máshogy hozta, így egészen másként álltam például a szövegíráshoz, sokkal merészebben nyúltam a szövegekhez, az énekfelvételhez és a hangomhoz is. Volt időm és merszem kísérletezni, ennek az eredménye például a helyenként alkalmazott tiszta ének, amivel kapcsolatban még mindig vívódom egy kicsit. Elképesztően sokat kell fejlődnöm, de tudatosan nekiálltam, szóval a Frozen Wreath nekem ezen a téren egy ugródeszka volt ahhoz, hogy az ének terén a Witcher és a Vrag is jobb lehessen.

Hogyan zajlott a dalszerzés? Mennyi idő alatt állt össze a Memento Mori anyagának zenei része, illetve hol rögzítettétek a bemutatkozó korongot?

Szele Zoltán: A dalok zenei részéért én voltam felelős, beleértve a mixelést és a maszterelést is. Roland ebbe a részébe nem is igazán szólt bele, maximum csak annyit, hogy kellene egy-két extra ütem a szövegek miatt. Ellenben magához a stúdiós munkához rengeteg hasznos tanácsot tudott adni, hiszen ő azért nagyobb tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. Volt is olyan pillanat, amikor át akartam adni neki az egész anyagot keverésre, de ragaszkodott hozzá, hogy én foglalkozzak vele, és így utólag nem is bántam meg, mert rengeteg tapasztalattal gazdagodtam ezen a téren.

Maga a lemezanyag megírása a már felsorolt okok miatt éveket vett igénybe. Az elsődleges tervem az volt, hogy az akkoriban újonnan keletkezett négy nótához hozzárakom a Hymnen an die Nacht EP dalait, és így ezek egy teljes de profundis albumként jelennek majd meg. Mivel ez a terv nem valósult meg és Rolanddal megalakítottuk a Frozen Wreath-t, nyilván nem használhattam fel hozzá a de profundis már korábban megjelent számait, így született további négy nóta a Memento Mori albumhoz, amelyeket az utóbbi egy-két évben írtam.

Érdekes módon úgy alakult, hogy a régebbi számok adják az album első felét, az újabbak pedig a másodikat, de ez nem volt tudatos, egyszerűen a lemez hangulati felépítését illetően így volt logikus. Ami a felvételeket illeti, ki-ki a maga részét otthon rögzítette, mivel mindkettőnknek van erre lehetősége. Ez egy kényelmes megoldás, mind időben, mind pénzben, mivel annyit foglalatoskodunk vele, amennyit csak akarunk. Amikor készen voltak a hangszeres részek, átküldtem azokat Rolandnak, és ezek után állt neki ő a szövegek megírásának, valamint később a felvételeknek.

A zene mellett a külső megjelenésre is nagy hangsúlyt szerettünk volna fektetni, aminek első lepése egy maradandó logó megalkotása volt. Roland vetette fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk Christophe Szpajdel-t felkérni, akinek sok híres logó fűződik a nevéhez, többek között az Emperoré is. Meg is kötöttük az üzletet, és az én előzetes fércrajzom alapján hamar el is készítette a Frozen Wreath logót, amivel nagyon meg vagyunk elégedve, mivel nagyon jól tükrözi, amiről ez a banda szól.

Ezek után következett a borító és a booklet összerakása, amire szintén én vállalkoztam. Készült egy pár verzió, különféle ötletek születtek, volt egy már szinte kész változat is, amikor Roland rátalált egy Olga Kann nevű fehérorosz művésznőre, akinek a festménye végül is felkerült a borítóra, és ezt felhasználva alakítottam ki a végleges booklet-et, mind a CD-hez, mind a kazettához. Mindent összevetve körülbelül másfél év telt el a megalakulástól a Memento Mori megjelenéséig, beleértve a gyártást is.

A Memento Mori a legutóbbi Witcher kiadványokat gondozó Filosofem Records színeiben jelent meg CD- és kazetta- formátumban. Milyenek a tapasztalatok a saját kiadások kapcsán?

Neubauer Roland: Abszolút pozitívak, annak ellenére, hogy túl sok tapasztalatunk azért még nincs. Az előzetes promóciónak hála, egész sok előrendelés érkezett az első Frozen Wreath lemezre (ezúton is mindenkinek köszönjük a bizalmat!), de a java még csak most jön, hiszen a kiadó szerepe közel sem ér véget ott, hogy megjelenik a CD és a kazetta. Szóval pár hónap múlva térjünk vissza újra erre a kérdésre. A Witcher anyagok kapcsán elképesztően jó eredményeink születtek, rengeteg kapu nyílt ki előttünk, olyan dolgokat értünk el, amelyekről korábban álmodni sem mertünk volna. Mindezek fényében jelenleg nem sok esélyt látok arra, hogy a saját dolgainkat legalább részben ne mi magunk gondozzuk a jövőben a Frozen Wreath kapcsán. Kivéve a bakelitet, amivel a jövőben nem szeretnék foglalkozni kiadóként.

A Filosofem Records kizárólag a nevedhez köthető zenekarok anyagait fogja gondozni, vagy másokkal is tervezel együttműködést?

Neubauer Roland: Azt már megtanultam ebben az életben, hogy soha semmire ne mondjam azt, hogy soha, szóval a válaszom: nem tudom. A Filosofem Records jelenleg csak a saját formációimat fogja össze, és mivel a kiadás és a promóció terén gyakorlatilag mindent totálisan egyedül csinálok, ezért nem is nagyon lenne időm másra. Zoli látta, hogy mennyit dolgozom, mennyi időt és pénzt ölök ebbe az egészbe. Nyilván a saját kiadványaim kapcsán ezt szívesen teszem, hiszen az a cél, hogy eljussanak azokhoz az emberekhez, akiket a zenénk érdekelhet, ami önfeláldozással, gyakran lemondással jár. Nem vagyok biztos abban, hogy másnak a munkájáért is hajlandó lennék erre. Ezért a kiadó egyelőre megmarad ennél a három projektnél, amihez talán egy-két éven belül egy negyedik is csatlakozik, de ez még egyelőre gyerekcipőben járó gondolat, úgyhogy itt el is temetném…

A Witcher esetében úgy tudom, hogy jelenleg egy új lemezen dolgoztok, de mik az aktualitások a Vrag és a de profundis kapcsán? Az Aornos-szal közös split kazetta megjelenése óta nem hallottam a de profundis-ról…

Szele Zoltán: A de profundis jelenleg stagnál. Most a Frozen Wreath élvez elsőbbséget, bár ha ideálisak lesznek a körülmények, nyilván egy újabb de profundis anyag elől sem zárkózom el. Sajnos a This Winter in My Heart lemez nem hozta azt, amit vártunk tőle. Bár az anyaggal – a kissé felemásra sikerült hangzása ellenére – a mai napig elégedett vagyok, a kiadó nem igazán tudott vele mit kezdeni, nem sok helyre jutott el a híre. Tudod, amikor például a Winterfylleth akkori gitárosa azt írja a kiadói Bandcamp-oldalon, hogy igazán egyedi lemez, de alulértékelt, az megerősít abban, hogy nem rajtunk múlt a dolog, mi megtettük, ami tőlünk telt. Viszont azt is megértem, ha valakinek elveszi a kedvét ez az undergroundban folytatott szélmalomharc.

Neubauer Roland: Igen, a Witcherrel készülünk egy új lemezzel, de 2022-nél előbb biztos nem lesz belőle semmi. Nem akarunk kapkodni, felesleges, inkább a minőség tekintetében akarunk egy magasabb szintre lépni. A Vrag-nek is elkészült az új lemeze, amely a Harcom címet viseli. Már csak a borítónak kell megszületnie, és mehet is gyártásba.

Mindketten huzamosabb ideje jelen vagytok a magyar undergroundban. Mi a véleményetek az ezredforduló körüli, illetve a jelenlegi hazai színtérről? Figyelemmel követitek még a friss hazai megjelenéseket?

Szele Zoltán: A 90-es években megkerülhetetlen volt a szombathelyi underground. Pezsgett a zenei színtér, nagyon ment a black, death vagy akár a HC vonal. Az Extreme Deformity-t vagy a Sear Bliss-t a kezdetektől követtem, de az SC/HC mozgalomból is sok arccal jóban voltam. A pincekoncertektől kezdve a nagyobb művelődési házas bulikon át az LMS rockfesztiválig számos rendezvény volt a városban. Amire csak tudtam, elmentem. Nagyon jó időszak volt.

Aztán 2001-ben huzamosabb időre külföldre költöztem, így egy kicsit lemaradtam az itthoni történésekről. Amikor visszaköltöztem, már minden volt Szombathelyen, csak pezsgő zenei élet nem. A Sear Bliss-t leszámítva egy híresebb csapat sem maradt. A hazai undergroundot akkor kezdtem el megint figyelni, amikor kiadtuk a de profundis demóját. Ha valami kijön itthon, azt azért meg szoktam hallgatni, de a legtöbb zenei produkció elmegy mellettem. A hazai black színtérre általánosságban véve nem az a dallamosabb vonal jellemző, amit én szeretek.

Azért van egy-két csapat, akiket rendszeresen hallgatok, ilyen a Sear Bliss, a Velm, a Mabthera, a Gylliath, a Frost, a Nocrul, a Funebre, de a szintén szombathelyi Komor Romok is nagyon jól nyomja a necro-black-et. Nem hazabeszélésből, de a kezdetektől tetszik a Witcher hangulata, és volt szerencsém hallani a kiadásra váró új Vrag albumot is, ami nagyon jól sikerült, szerintem Roland szintet fog lépni vele az undergroundon belül. Összességében elmondható, hogy imádok az underground zenék között turkálni, de a külföldi csapatok közül több kedvencet találok, mint a hazai mezőnyből. Mondjuk, az mindenképpen örvendetes, hogy itthon is rengeteg banda alkot, életben tartva a hazai színteret.

Neubauer Roland: Amikor Zoli elhagyta az országot, én akkor kerültem bele alaposabban a hazai underground életbe – szóval szépen elkerültük egymást –, de közel sem csak lokálisan, hiszen készítettem fanzine-t, terjesztettem a zenekarok kiadványait, vásároltam is folyamatosan a CD-ket és kazettákat, majd pár évvel később jött a zenekarozás. Így, két évtized távlatából azt mondanám, hogy akkoriban sokkal átláthatóbb volt a színtér. Mindenki ismert mindenkit, mindenki megpróbált jóban lenni mindenkivel, beszerezni a másik dolgait. Soha nem írtam annyi e-mailt, mint akkoriban hagyományos levelet. Nyilván akkor is voltak súrlódások, de a zenekaroknak ki kellett harcolniuk a helyüket, a fiatalabb formációk tisztelték, figyelték az idősebbeket, nem volt olyan dömping, mint manapság, pláne a black metal műfajban, ami rendkívüli módon meg tudja nehezíteni egy induló zenekar dolgát, ha túl akar lépni a saját baráti körén.

Szerencsére manapság is vannak kiemelkedő formációk, a Zoli által említettek mellett én nagyon szeretem itthonról az Aetherius Obscuritast, az Ygfant, a régebbiek közül pedig az Ahriman, valamint a Christian Epidemic is óriási kedvencem. Természetesen folyamatosan követem az új zenekarokat, nemcsak a black metal színteret, hanem a többi szcénát is, amihez pedig hozzájutok, azt általában be is szerzem magamnak.

Hosszabb távra terveztek a Frozen Wreath-szel, vagy csak egyszeri projektként tekintetek rá?

Szele Zoltán: Úgy érzem, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, így mindenképpen tervezünk folytatást. Olyannyira, hogy már elkezdtem dolgozni a második lemez anyagán. A COVID-19 helyzet miatt most már hónapok óta „mellékvágányon” vagyok, így igyekeztem kihasználni ezt a rengeteg szabadidőt. Az eddig elkészült dalok miatt nagyon lelkes vagyok, jó irányba halad a dolog. Idén egy nagymértékű stúdiófejlesztés is tervbe van nálam véve, így a hangzásban is szeretnék előbbre lépni. A második lemezig azonban Rolandnak még rengeteg munkája lesz az új Varg és Witcher lemezekkel, így a kettes Frozen Wreath album 2023-ra van betervezve.

Neubauer Roland: Volt egy olyan kikötésem Zoli felé, hogy miután nagyon hamar megvolt a közös hang, ha elkezdünk kooperálni, akkor az ne egy lemezre szóljon, mert ma már minden tiszavirág életű kezdeményezést elpazarolt időnek gondolok, ergo csak azzal foglalkozom, aminek biztosan van eredménye. Részben ezért is hagytam abba a klasszikus értelemben vett zenekarozást, mert elegem lett a napraforgó-emberekből, a folyamatos gátló tényezőkből. Szóval igen, a Frozen Wreath nem egylemezes formációként lett elindítva; már a második album koncepcióját is kidolgoztuk (az sem lesz egy vidám téma), és egy potenciális albumcímet is kijelöltünk hozzá. Az eddig megszületett dalok alapján azt mondhatom, zeneileg nem várhatók óriási változások, inkább a minőség terén lesz egy nagyobb ugrás. Ez talán a legfontosabb cél, a többi pedig majd adja magát!

Nameless

About Rattle Inc. 209 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*