
2021 első negyedévének szubjektív értékelése
Mivel az idei esztendő első három hónapjában – a lockdown miatt teljesen érthető okból – nem zúdultak ránk a műfaj nagyjainak rég várt új albumai, időm nagy részét azzal töltöttem, hogy 2020-as „lemaradásaimat” igyekeztem pótolni. Eddig kereken 40 tavalyi lemezt hallgattam meg (szűz anyagként), ehhez képest mindössze 34 idei alkotást tettem magamévá. Ami ezek közül tetszett, arról írtam is. Kilenc ilyen album volt, potyogtak is rendesen a négy és fél pontok, de maximális osztályzatot – 2021-ben megjelent korongra – idáig még egyszer sem adtam.
Több-kevesebb hiányérzetem maradt a Holy Mother, a Thronehammer, a Lunar Shadow és az Agent Steel (John Cyriis) aktuális nagylemeze hallatán. Talán másra számítottam az Angelus Apatridától is, akik ezzel együtt egy nagyon ütős anyagot szállítottak le. Amit vártam, azt Jason Bieler és az Immortal Guardian is hozta. Kellemes meglepetés volt a Witherfall, a Grillijono K. O., a Stone Mammoth és a Paintes Wives albuma, és a Leviathan is sokat segített abban, hogy visszataláljak a Therionhoz.
Ám ha csak egy lemezt választhatnék ebből a negyedévből, egyértelműen a Bloody Hammers aktuális dalcsokra, a Songs of Unspeakable Terror lenne az. Egy kicsit monoton a horror punk dalok egymásutánja, viszont kellően lendületes és dallamos anyag – nagyon bejön. Ezzel együtt nem tudom, Anders Mangáék anyaga befér-e majd az év végi Top 10-embe; úgy tűnik, idén igazi tűzijáték várható, állítólag egy csomó nagy csapat rukkol elő új albummal, többek között a Gojira és a Helloween, hogy csak a két legnagyobb nevet említsem azok közül, akiknél már a megjelenés dátuma is ismeretes (és akiknek az anyagát kifejezetten várom).
Úgy tűnik, az előttünk álló időszak izgalmasabb lesz, mint az első negyedév volt, de azért január, február és március jó lemezeit se feledjük. Nektek eddig mely 2021-es albumok jelentették a legnagyobb zenei élményt?
Eddig az Asphyx a csúcs nálam és nagyon várom az új Count Ravent.
Nekem az olasz Konquest a csúcs. The Vision számuk pofátlan Iron Maiden Hallowed be thy name nyúlásával mindent visznek. A másik idei kedvenc a Lake of Tears Ominous albuma. Nagyon súlyos dallamtalan hozzájuk képest mégis hallgattatja magát.
Az olaszok tényleg jók, és ha Maiden koppintás: az intro akkora Transylvania mint egy ház, csak kicsit belassítva. 🙂