A sauerlandi Orden Ogan 2021. március 12-én ismét egy koncept albummal jelentkezett. Ezúttal egy sötét sci-fi történetet mesélnek el, aminek köszönhetően a zenekar továbbra is érdekes lehet a rajongók különböző generációi számára. A következő beszélgetés során Sebastian „Seeb” Levermann, a zenekar szócsöve válaszol kérdéseimre.
Az Orden Ogan 25 éve létezik. Ha idén lehetségessé válnának a nyilvános rendezvények, hogyan szeretnétek megünnepelni a kerek évfordulót? És hogyan ünnepeltek szűk körben?
Ez éppen, hogy nem igaz, mármint hogy 25 évesek vagyunk. Az interneten ellentmondásos információk találhatók a zenekar alapításával kapcsolatban. Mi 2008 óta tartjuk nyilván a történetünket, amikor megjelent a Vale album. Ez a mi debütálásunk. Egyikünknek végre korrigálnia kellene már az online információkat. De ezt már a rólunk szóló dokumentumfilmben, a Book of Ogan-ben is megpróbáltuk a helyére tenni. 1996-ban, amikor még csak 15 éves voltam, kezdtünk el zenélni egy barátommal, Sebastian “Ghnu” Grütlinggel. Akkoriban még azt sem tudtuk, hogyan kell bánni a hangszereinkkel. Ő vett egy dobfelszerelést, valami akkor elkezdődött, de ezt nem nevezném igazi zenekarnak. Sok kis kocsmában játszottunk, az undergroundnak is a legalján, leginkább a mulatság kedvéért. Ez valójában csak egy szórakoztató projekt volt pár haverral.
Első hivatalos albumunk, a Vale előtt a zenekar hosszú évekig inaktív volt. A lemez felvételei előtt leültünk és rájöttünk, hogy van elég anyagunk a publikálásra. Azt mondtuk magunknak, hogy ezt ki kell próbálnunk. Aztán a lemezcég, a turnéiroda stb. is összeállt, és ettől kezdve, vagyis 2008-tól létezik valójában a zenekar. Előtte csak egy iskolai banda voltunk, és nem az, amit ma ismerünk. Úgyhogy ebben az évben ezért nem ünneplünk évfordulót.
2021 áprilisában a Metal Brothers-szel és a Wind Rose-zal mentünk volna headliner turnéra. Már 2020-ban is megtettük volna ezt, de sajnos akkor is le kellett mondanunk róla. A Rage és a Grave Digger részvételével egy másik headliner turnét is terveztünk szeptemberre. Az Orden Ogan jó tulajdonsága, hogy csomagként mind az új, mind a régebbi együttesekkel jól működünk. Szerintem ez fantasztikus! Ezt a turnét végül a következő évre tették át. Sok mindent terveztünk, nagyobb színpadokkal és sokkal több show-elemmel, de a 2021-es évben nem hiszem, hogy a turné lehetséges lenne. Talán 2022 februárjában. De ha bármit is megünnepelnénk (gyakran kisebb, exkluzív eseményeket tartunk), akkor valami különlegeset találnánk ki, ahogy 2019-ben is, amikor egy kalózhajó legénységeként ünnepeltünk a rajongóinkkal. A 800 jegy 24 órán belül elfogyott. Valami ilyesmi lenne jó.
Érdekesnek tartom, hogy 2011-ben a Grave Digger nyitócsapataként játszottatok, most, 10 évvel később viszont fordult a kocka…
Ráadásul feljebb is vagyunk a plakáton! 🙂 Minden attól függ, hogy ez kinek a turnéja, és ki hozza rá a nézők nagy részét. Természetesen a Grave Digger-t és a Rage-et is nagyon tiszteljük. Az összes előzetes tárgyaláson, amit velük folytattunk, alapfeltétel volt, hogy mindegyik együttes remek színpadot kapjon. Mi abszolút nem az a banda vagyunk, amelyik megvonja a támogatást a partnereitől, hogy a többi csapat rosszul nézzen ki vagy rosszul szóljon esténként. Azt hiszem, néhány rajongó ezt túl érzékenyen látja. Én, Peavy és Chris elbeszélgettünk, és megállapodtunk abban, hogy mindegy, ki hol van a listán. Mindannyian nagyszerű színpadképpel és megfelelő játékidővel rendelkezünk, és ha valakinek nem tetszik a sorrend, az addig is kimehet sörözni. Így, együtt egy nagy család vagyunk, a többivel pedig nem foglalkozunk.
A sikeres Gunmen (2017) album átfogó koncepciója a „sötét vadnyugat” volt, a jelenlegi mű négy évvel később egy sötét sci-fi történetet vázol fel. Miért választottad ezt, és miért mindig „sötét” a sztori? Honnan jött a mostani koncepció ötlete?
Az Orden Ogan-t többnyire power metal zenekarnak nevezik, bár erősen feszegetjük a stílus határait. Maga a kifejezés nem automatikusan az Orden Ogan-t juttatja az eszedbe. A zenénknek sok olyan eleme van, amelyek nagyon modernek és kemények. Ha a riffek keménységére és a többrétegű produkció keménységére gondolunk, azt mondanám, hogy talán mi talán vagyunk a legkeményebb power metal zenekar. De ne használjuk ezt a provokatív közhelyet! A zenekart csak olyan emberek értik félre, akik még soha nem hallottak bennünket. Sok komoly témát, sok mély dolgot vetünk fel, és eközben természetesen jól is érezzük magunkat, mint például a We Are Pirates című nótában. Az Inferno című dalunkra készített, új videóban is nagyon jól szórakozunk az idegenekkel, miközben a klip egy nagyon sötét időszakot mutat, amelyben jelenleg élünk. Mindkét világban otthon vagyunk: komoly témákkal is foglalkozunk, a megvalósítás viszont sokszor nagyon szórakoztató.
De amit igazán szeretek, amikor egy olyan témakört dolgozunk fel, mint a vadnyugat vagy a sci-fi, én pedig kiválasztok egy, a témához kapcsolódó szómezőt, a dalok pedig metaforákon keresztül működnek. A Black Hole például a depresszióról szól és arról, ahogy az ember összeroskad a saját érzéseinek a súlya alatt. A Heart of the Android-nak nem egy robot a főszereplője, aki egy bizonyos ponton megmutatja a saját személyiségét, hanem egy olyan valaki, akinek csak egy bizonyos élethelyzetben kell működnie, és hamarosan meg fog halni. Sok ilyesmit csinálok, és minden albumon szerepelnek ilyen dalok. Ezek a témák például kizárják a szórakoztató megvalósítás lehetőségét. Jó hangulatú csapat vagyunk, de elég komolyan veszem a művészetemet. Ha valaki közelebbről is szemügyre veszi a zenekart, sok ilyen dolgot fedezhet fel.
Visszatérve a kérdésre, a szövegek komoly vagy akár komor témákkal foglalkoznak, ezért „sötétek”. Napjainkban például fokozódik a radikalizmus, amikor az emberek bizonyos csoportjai egyre erőszakosabbakká válnak, és érvekkel már nem elérhetők. Úgy tűnik, számukra az az egyetlen megoldás, hogy mindent felégetnek maguk körül. Ezt az Inferno című dalban is feldolgoztuk. Nagyon érdekesnek találtam a koncepciót, hogy nem lehet előrelépni a túloldallal folytatott párbeszédben, mivel az egyik fél szimplán el akarja pusztítani a másikat, és a másik is ugyanezt szeretné tenni. A videóban teljesen kicsavartuk a témát az idegenekkel, és ezért jön át viccesen.
Előző albumunk, a Gunmen koncepciója akkor született, amikor két olyan dalt is írtunk, amelyek „vadnyugatias” hangzásúak, hangulatúak voltak. Arra gondoltunk, ha így hangzanak, akkor készítsünk egy western albumot, amihez passzolnak. Mivel éppen Amerikában voltunk, ott, a sivatagban videót is forgattunk hozzájuk. Egyébként pedig egy, a rajongóival jó kapcsolatot ápoló zenekar vagyunk: amikor lejövünk a színpadról, szeretünk beszélgetni velük a merch pultnál, ahol ők arról mesélnek, hogy mire inspirálja őket a zenénk. A Gunmen után nagyon sok embertől megkaptuk ugyanazt a kérdést: „Hé, voltatok már poszt-apokaliptikus jégkockába zárva, mocsárban szerzetesek és kísértet-cowboyok is. Mit akartok még csinálni? Legközelebb talán az űrbe mentek, vagy mi?” Ha százszor megkapod ezt a kérdést a rajongóktól, akkor elgondolkodsz rajta: „Miért is ne?” És végül ez történt.
Miért halasztottátok el annyiszor az új album megjelenésének dátumát?
Az első dobfelvételeket még 2019 decemberében készítettük. Mint tudod, van egy stúdióm, ahol mindent felveszünk. Hirtelen minden területen hatalmas késéseket tapasztaltunk, mert valami mindig megtört a folyamatban. A DVD utolsó blokkjának felvételeivel kezdődött, amelyek bónuszként szerepelnek a lemezen. A sávok valahogy elszakadtak, és helyre kellett ezeket állítani. A dobfelvételek öt napja alatt minden nap el kellett mennem a boltba, mert hol a mikrofon romlott el, hol a cintányérállványok hajlottak el vagy a cintányér lett átütve. A gitárfelvételek során az árammal akadtak problémáink. Béreltünk egy másik stúdiót, ahol viszont csak éjszaka lehetett dolgozni. Amikor visszatértünk, a gitárból hirtelen eltűnt a búgás hangja. Természetesen már csak ekkor!
Cubase-zel dolgozom, és amikor végeztem az első három dallal, a program összeomlott. Próbáltam mindent plug-in-ekkel pontosan visszaállítani, de minden másként hangzott. Így végül az egész albumot át kellett kevernem. Ez egy olyan feladat volt, amely csak elég komoly nehézségek árán valósítható meg. Ennek ellenére az anyag hangzás tekintetében is egységes egésznek tűnik. Ezután jött a globális koronavírus-járvány. Hirtelen nem tudtuk, mit tegyünk: nem mehettünk el azokra a helyszínekre, ahol a videókat le akartuk forgatni, a színészek, akiket szerepeltettünk volna bennük, nem értek rá stb. Még soha nem álltam olyan rosszul, mint ezzel az albummal!
Mi a következő koncepció?
Valószínűleg egy orosz atom-tengeralattjáró! 🙂 Túl korai bármit is tervezni, ötleteket kell még gyűjtenünk.
Számos albumot készítettél más előadókkal (Rhapsody Of Fire, Brainstorm, Asphyx, Tales Of Evening stb.). Hogyan teszel szert olyan érdemekre, hogy ilyen kaliberű előadók érdeklődjenek utánad?
A kapcsolatteremtés módja nagyon eltérő lehet. Néha ajánlás útján jövünk össze, máskor azért ír nekem egy zenekar, mert tetszik nekik az egyik produkcióm. Nagy szerencsém van, hogy az Orden Ogan ilyen hosszú ideje ilyen sikeresen fut, így ugyanis soha nem voltam rákényszerítve arra, hogy minden zenekarnak igent mondjak. Így mindig elég időm volt az adott produkcióra. Az együtteseket simán elutasítom, ha úgy érzem, hogy nem tudok hozzájárulni a felvétel jobbá tételéhez, vagy ha a saját bandám miatt nincs időm rájuk. Egyszer feltettem magamnak a kérdést, hogy csak mellesleg vagy a lehető legmagasabb szinten akarom csinálni a stúdiózást. Úgy döntöttem, ahogy azt az előbb említettem, és hosszú évekig intenzíven gyakoroltam, azért, hogy kiváló művészekkel dolgozhassak. Csak akkor lesz jobb a keverés, ha tényleg csak a keveréssel foglalkozol. Sok kis underground zenekarral végzett közös munka során tettem szert a tanulópénzre. Soha nem tudták volna megfizetni azt a munkát és időt, amit beleraktam a produkciójukba. Nagyon sokat foglalkoztam az egyes anyagokkal, mivel úgy gondolom, hogy minden produkció az én névjegykártyám. Ez hosszú távon kifizetődőnek bizonyult, emiatt lépnek ma velem kapcsolatba a zenekarok.
Vendégként az egykori Ozzy Osbourne gitáros, Gus G. szólózik az új album Interstellar című dalában. Vele hogyan jött létre az együttműködés?
2018-ban rádöbbentünk, hogy vannak bizonyos problémáink Tobival (Tobias Kersting gitárossal). Eleinte csak viccelődtünk: „Ha nem tudjuk elérni, hogy Tobi szólózzon, akkor szükségünk lesz valakire, aki vendégként megteszi ezt.” Gus G. neve is felmerült. Korábban együtt turnézott a basszusgitárosunkkal, most pedig a gitárosunkkal, Niels-szel. Csak néhány nap telt el az első e-mail és az első szóló között, és nagy megtiszteltetésnek gondolom, hogy az egykori Ozzy-gitáros elvállalta ezt nekünk. Mindannyian nagy rajongói vagyunk a játékának. Csak azért tesszük ezt, mert mi így akarjuk csinálni. A zenekar nem kereskedelmi termék, soha semmit nem csinálnánk muszájból. Számomra luxus, hogy a zenekar ilyen jól teljesít, és hogy olyan dolgokat tudok csinálni, amelyekhez kedvem van, és ez az egyik a sok közül.
2010-ben láttalak titeket először az esseni Turockban. Azóta nagyobb ugrásokat hajtottatok végre a karrieretek során. Hogyan juthat el egy zenekar az egyik szintről a másikra? Mit kell ehhez tennie?
Ezt nehéz szintekkel kifejezni, mert hogyan is definiáljuk a szinteket? Ez folyamatos fejlődés. Ha az én esetemet nézzük, nemcsak neves zenekarokkal dolgozom, hanem kis, feltörekvő csapatokkal is. A találati arányom nem is olyan rossz, ha meggondolom, hogy amelyik együttessel dolgoztam, az lemezszerződéshez is jutott. De amit sokszor észrevettem, hogy a bandák sok mindent ész nélkül csinálnak. Sok zenekar mondja, hogy szeretne valamit, de e vágy mögött nem az áll, hogy meg is tennék az utat odáig. Senki nem hajt előre téged, ezt mindenkinek magának kell megtennie! Végtelen sok munka van e mögött, akár éjszaka is, amit senki nem fizet meg neked. Sokan csak szórakozásból zenélnek. Persze, ezt is meg lehet tenni. Játszol magadnak, és hébe-hóba koncertet is adsz, de ha valamit el is akarsz érni, akkor ez már kemény munka lesz.
Először arra kellett rájönnöm, hogy milyen képességekkel rendelkezem. Mit tehetek, és mit kell még tennem? Léteznek olyan zenekarok, amelyek a képességeik felett írják a dalaikat, és mégsem tudják megvalósítani az álmaikat. Itt gondolhatunk például a Brainstorm-ra, akik ugyan nem a legbonyolultabb dolgokat játsszák, viszont a zenekar kegyetlenül feszes, és amit játszanak, azt nagyon jól teszik. Más csapatok viszont nem. Bejönnek a stúdióba, és amit kitűznek maguk elé, azt nem tudják megvalósítani. Én sokáig a kis szobámban éltem, és sok mindenről le kellett mondanom. Ehhez jön még a szerencse, valamint a tehetség is. Lépést kell tartani az idővel, és vagánynak kell lenni. Ha ezek a kritériumok összejönnek, akkor nem szabad feladni a célt!
Miért szállt ki a gitáros Tobi Kersting, és adta át a helyét Patrick Sperlingnek? Nem bírta tovább a fokozott stresszt?
Nem akarom túlságosan részletezni, de a magánélet megváltoztatásával nem mindig lehet ugyanazokat csinálni, mint korábban. Tobi az egyik legjobb haverom. Úgy szeretem ezt a srácot, mint a testvéremet, de a dolgok nem úgy működtek, ahogy kellett volna. Végül leültünk, és tisztáztuk ezt. Most éppen szünet állt be a kapcsolatunkban, Patrick azonban szilárdan velünk van, de fontos elmondanom, hogy nehéz volt megfelelő embert találni Tobi helyére.
Milyen terveitek vannak a jelenlegi album megjelenése utáni időszakra?
Mint említettem, áprilistól turnénk lett volna, ezt azonban a következő évre halasztjuk. Újra és újra megkérdezik tőlünk, hogy csinálunk-e streaming show-t. Egy kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, mert magam is részt vettem néhány ilyen koncerten, és szomorúbb lettem utána, mint előtte voltam. Talán csinálnánk egy ilyen műsort, de más formátumban, és lehet, hogy közösségi finanszírozással. Nem vagyok nagy rajongója az ilyesminek, mert egy kicsit olyan ez, mintha koldulnánk egy album létrejöttéért. De ez itt opcionális dolog lenne, és nem lemezről van szó. Ha elég sokan akarják és fizetni is hajlandók lennének érte, mert az ilyesmi sok pénzbe kerül, akkor mi is benne lennénk.
Leave a Reply