Mint az korábbi sajtóhírekből tudható, ez a csapat a Distillator nevű holland thrash brigád alig egy éve történő újragondolásából született. Az új anyagot hallgatva, a névváltoztatás némi zenei irányvonal-váltást is hozott a banda életében. A thrash műfaj mint alap itt már jó néhány progresszívnek mondható zenei elemmel is kiegészül. Bár ismerve korábbi anyagaik néhány számát, a technikás játék eddig sem állt távol tőlük. A stílus tekintetében leginkább talán az amerikai Vektor által képviselt irányvonalhoz hasonlítható az új Cryptosis lemez. Ezt némileg alátámasztja a közelmúltban Transmission of Chaos címen megjelent split album, amelyen a két együttes két-két száma hallható. (Nálam egyértelműen a hollandok két dala a nyerő! 🙂 )
Az Overture 2149 című, bő egyperces intrót követően a Decypher első hangjai alapján akár egy szimfonikus black metal szám is következhetne. Ám egy gyors gitárfutam-díszítés és egy kiállás után a gyors rész már egyértelműen a thrash metal irányába tolja el a produkciót. Remek nyitónóta, amiben már mindazok az erények felsorakoznak, amelyeket az album egészén élvezhet az igényes hallgató. Nekem már itt feltűnt a csapat talán legfőbb erőssége, az egyediségre való törekvés. A számok komplex felépítése, a lemez hangzása, az egyedi riffelés, a hangszeres technikai tudás mind-mind az átlagosnál jóval magasabb szinten mozognak ezen az albumon.
A második tétel a Death Technology, ami egyébként a lemezről előzetesen megjelent három dal közül az egyik, és egy csipet Voivod-os és korai Megadeth-es (Killing Is My Bussines…) ízt hordoz zeneileg. E két banda hatását más számokban is felfedeztem, de ezek a részek frankón át lettek formálva (Cryptosis-osítva). 🙂 Az ebben a számban rejlő iszonyatos potenciát csak most fedeztem fel, hogy már többször meghallgattam a komplett lemezt. Előzetesen, a klipet nézve csak felületesen átsiklottam e dalon. S ha már itt tartunk, őszintén megvallva elsőre nem voltam lenyűgözve az egész produkciótól. Viszont annyira azért tetszett, hogy rögtön meghallgassam még egyszer. Aztán szombat reggel 6 körül „fülesen”, tiszta fejjel odafigyelve nagyon elkapott. Azóta pedig teljesen odavagyok érte! 🙂
A Prospect of Immortality, ami szintén egy klipes dal, viszont már elsőre nagyon tetszett. Az egész szám hangulata és főleg a közepétől jövő „szaggatott” riffelés és „tördelt” dobritmus az, amitől dobtam egy hátast. Az ilyen és ehhez hasonló progresszív részek teszik számomra egyedivé, átlag fölöttivé ezt az albumot. Mert ilyenekből van még jó pár az anyagon! Néhány dalban a szintetizátornak is fontos szerep jut, főleg aláfestésként, hangulatfokozóként, színesítve a tömény gitártémákat, mint például a Conjuring the Egoist végén vagy a Mindscape-ben. Ez utóbbi számomra black-es hangulata miatt talán a lemez egyik legjobb dala, karöltve a záró Flux Divergence hipergyors csapkodásával.
Minden összevetve, a Bionic Swarm egy igényes, rendkívül intenzív és kellően technikás, progresszív thrash album, amire érdemes időt és figyelmet szentelni. Ezt egy rutinos thrash rajongó szerintem már elsőre érezni fogja! 🙂 Nekem az ilyen lemezek adják vissza a thrash műfajba vetett, néha el-eltűnő hitemet. UFF!
Leave a Reply