„A zenekar megy tovább”

A Cadaveres csaknem öt év elteltével, Ars Moriendi címmel jelentkezett a 2016-os The Fifth House lemez utódjával. Ez alapesetben örömteli hír lenne, azonban beárnyékolja a dolgot, hogy a korong egyben a csapat utolsó kiadványa is. A friss lemezről, illetve a miértekről Körmöczi Péter zenekarvezetőt kérdeztem.

Üdvözöllek a Rattle Inc. felületén! Javaslom, hogy vágjunk is a közepébe: mikor döntötted el, hogy a friss album egyben búcsúlemez is lesz? Eleve ennek tudatában kezdtetek neki a dalszerzésnek, vagy inkább az utóbbi egy év eseményei motiváltak ebben a döntésben?

Több helyen elmondtam már, hogy a zenekarnak nem lesz vége, szeretnénk még koncertezni az új dalokkal, de hosszútávon nem tervezünk újabb nagylemezt. Már az album megírása előtt megfogalmazódott bennem ez a gondolat. Szerettem volna egy ilyen komoly, erős anyaggal lezárni ezt az időszakot, ami akár lehet az életművem megkoronázása is. Innentől kezdve kisebb fordulatra kapcsolunk, és a koncerteké lesz a főszerep, ha végre egyszer vége lesz ennek a vírushelyzetnek. Egy-egy nótát biztosan fogunk még írni, vagy akár feldolgozásokat, átdolgozásokat készíteni, de most úgy gondolom, hogy ezek már csak az online felületeken fognak visszaköszönni. Nagylemez-formátumra, CD-kiadásra mostanában nem lehet számítani tőlünk.

Az Ars Moriendi cím (A meghalás művészete) tehát átvitt értelemben magára a zenekarra is értendő?

Igen, akár a zenekarra is kivetíthetjük, bár ennyire nagy mélységekben nem gondolkodtunk. Semmiképpen nem akarnám, hogy egy ilyen szomorú apropója legyen a hatodik Cadaveres lemez megszületésének. A korábbi kiadványok után igyekeztünk egy méltó folytatást letenni az asztalra az új tagokkal. Sok mindent mérlegeltünk, konkrét elképzelésekkel álltunk bele a munkába: tudtuk, mi a cél, és tudtuk az irányokat is. Az Ars Moriendi szólhat a világban jelenleg történő dolgokról, az elmúlt időszak eseményeiről, vagy akár az egész emberiségről és benne a zenekarunkról is természetesen, de nem ez volt a fő motiváció.

Az utolsó lemezzel személyes szinten egy majdnem harmincéves, folyamatos pályafutás is véget fog érni. A Cadaveres-szel együtt te is abbahagyod a muzsikálást, vagy vannak már további terveid? A többiek hogyan képzelik a folytatást?

Ahogy írtam, nem fogom abbahagyni a zenélést. A csaknem harmincéves pályafutás nagylemezeinek sora végződhet ezzel az anyaggal, de a zenekar megy tovább. Fogunk koncertezni és az album körüli promóciós munkába is mindannyian bele fogunk folyni. Szeretnénk még több videóklipet forgatni, és megtenni mindent annak érdekében, hogy ez az anyag minél több emberhez eljusson. Nagyon erősnek érezzük, és ezt a lehető legtöbb csatornán keresztül szeretnénk mindenkinek megmutatni.

Térjünk át egy kellemesebb témára, magára a lemezre! Jól tudom, hogy ezúttal a zenei alapok nagy része Gőbölös Kálmán gitárostól érkezett? A vírushelyzet mennyiben írta át a korábbi dalszerzési módszereteket?

Kálmán egy kicsivel több ötletet hozott erre az anyagra, mint a korábbiakra, de ezt most nem bántam. Én egy kicsit a háttérbe húzódva, mintegy produceri szerepben felügyeltem a lemez munkálatait, és fogtam össze a fázisokat. Mások volt a dalok megszületésének körülményei is. A klasszikus értelemben vett próbahelyi jammeléseket felváltotta az otthoni gitározás és a dobgépes demók készítése, majd azok e-mailben való küldözgetése. Ezt követően a vagdosás, a tempók és dobtémák variálása és az énektémákon való agyalás következett, majd ezek felkerültek a vázlatokra. A gitárfelvételek Kálminál készültek, az énekrészek egy másik helyszínen, a dobok pedig a végső keverés és master helyszínén, Gyulán, a No Silence stúdióban, Simon Istvánnal. Az ő keze alatt nyerte el végső formáját az Ars Moriendi. Nem kapkodtunk, nem volt igazából határidő. A végső keverésekből is többféle változat született. Korábban egyetlen lemezanyaggal sem foglalkoztunk ennyit. Talán a borító is egy kicsivel több figyelmet kapott, de azt látom, hogy megérte a befektetett munka, mert nagyon pozitívak a visszajelzések.

Több, mint négy év telt el a The Fifth House kiadása óta. A köztes időszakban azonban, a tagcserék lebonyolítását követően két EP is készült, amelyek közül az utóbbi nemcsak azért rendhagyó, mert magyar nyelvű dalokkal jelentkeztetek, hanem azért is, mert hazai rap előadókkal dolgoztatok együtt. Milyen fogadtatásra talált ez a tőletek szokatlan kombináció?

Aki figyelemmel kíséri a zenekarunk pályafutását, láthatja, hogy a nagylemezek között mindig voltak köztes kiadványaink is. Remix albumok, akusztikus kislemez, DVD-k jelentek meg. A rap EP-t régóta tervezgettük a mátészalkai Street Royal csapattal. Ők régi barátaink, akik imádják a metal zenét, nálunk pedig a zenekar nagy része szereti a rap előadókat, ezért jött létre ez a konspiráció. Egy kis kirándulás volt ez a lemez, feszegettük a határainkat. Jó kis crossover muzsika, ugrálós zenei alapokra írt magyar szövegek találhatók rajta. A rajongóink nagy része nyitott volt erre az anyagra, pozitív kritikákat kaptunk, elég sok CD-t rendeltek tőlünk, szóval úgy gondolom, bírják az emberek. Büszkék vagyunk erre az EP-re, mert ilyen jellegű lemezt Magyarországon kevesen csináltak ezt megelőzően. Elég zúzós a zene, több vendég is feltűnik a nótákban, jók a szövegek és van egy-két nagyon jó, dallamos refrén, amit Zsolti énekel.

A friss korongra a 2019-es kislemez mindkét dala felkerült. Miért döntöttetek úgy, hogy a Ghost Riders és a 13 című szerzeményeket sorlemezen is megjelentetitek?

Nagyon erősnek érezzük ezt a két nótát, és ahogy készültek a friss számok a nagylemezre, egyre inkább azt éreztük, hogy mindenféleképpen itt lenne a helyük közöttük. Ezek is újra lettek dobolva és keverve, így szépen illeszkednek a többi közé. Az elején fontos mérföldkövei voltak ennek a felállásnak, és végigkísérik a jelenlegi zenekari pályafutásunkat. Nagy súllyal bírnak számunkra, és jól tettük, hogy felraktuk őket erre a lemezre, ahol szintén fontos szerepet töltenek be. Volt még pár dalvázlatunk és kész nótánk is, amiket inkább félretettünk, azért, hogy ezeket szerepeltessük az anyagon. Mindkét nótára klip is készült annak idején, ezeket most újra be tudtuk vetni a friss lemez kapcsán, a hozzá kapcsolódó promócióban. Ez is egy szempont volt.

A lemezborítóitok mindig is nívósak voltak, Jacsó Balázzsal pedig huzamosabb ideje dolgoztok együtt. Az Ars Moriendi frontja a korábbi borítóképek tükrében is kiemelkedően sikerült. Hogyan merült fel, hogy egy görög művészt is bevonjatok a munkába?

Mindenféleképpen egy nagyon különleges borítóba szerettük volna csomagolni ezt az anyagot, így talán most még nagyobb hangsúlyt fektettünk a grafikai dolgokra. A görög “Dystophia arts” munkái nagyon megtetszettek. Ő kezdett először foglalkozni a borító részleteivel a mi elképzeléseink szerint. Az egész lemezanyagot pedig Balázs rázta gatyába és formázta meg, hogy nyomdába kerülhessen. Egy nagy nemzetközi kollaboráció lett belőle, amihez mindenki hozzátette a tudása legjavát.

Már a Si(g)ns kislemez is a gyulai No Silence stúdióban készült, és az Ars Moriendi munkálatait szintén Simon István felügyelte. Hogyan zajlott a távmunka?

Októberben indultak az énekfelvételek, novemberben pedig a gitárok vonalsávjait rögzítettük egy másik helyszínen. Zsolti az elkészült jó minőségű demókra énekelt Budapesten, aztán minden bekerült egy mappába, és ezt már Gyulán tisztázta le István. Következett a dobolás, a keverés és a master. Nem volt kis vállalkozás a részünkről, hogy kilépjünk a klasszikus stúdiómunkákból, de manapság már bevett szokás, hogy így készülnek a lemezek. Nagy távolságokat kellett legyőznünk, bár ez nálunk már teljesen normális, mivel öt különböző helyen élünk és dolgozunk. Az már csak hab volt a tortán, hogy az utolsó fázisban Gyuláig kellett mennünk a keveréshez. Nagyon meg vagyunk elégedve a lemez hangzásával, modern és erőteljes.

Az új albumhoz már három videó is készült, illetve mire ez az interjú megjelenik, az Impersonal Agency is klipesítve lesz. Adja magát a kérdés, hogy manapság van-e értelme energiát és súlyos anyagiakat áldozni egy-egy új videoklipre?

Szinte csak ennek van értelme: ha nincs vizuálisan megtámogatva a hanganyag, nem jut el az emberekig, nem lépi át az ingerküszöbüket. Manapság még nagyobb szükség van a jó borítóra, exkluzív dolgokat kell kitalálni, majd promóciós szinten megtalálni az utat a potenciális rajongók felé az online felületeken. A Facebook-on, az Instán, a YouTube-on pedig csak egy jó videóval tudsz labdába rúgni, a zene önmagában már nem elegendő. Ha tehetnénk, mindegyik számunkra készülne valamilyen vizuális tartalom, amivel jó esetben rá tudunk erősíteni a mondanivalóra, és megtaláljuk az emberek felé vezető csatornákat.

A vírushelyzet függvényében hogyan tovább? Terveztek-e streamelős lemezbemutatót, vagy kivártok, és közönség előtt mutatjátok majd be a dalokat?

A streamelős koncerteket nem nagyon szeretjük. Közönség nélkül élettelen, rideg ez a műfaj. Nekünk fontos a visszacsatolás, akkor tud működni a zenekarunk a színpadon, ha visszafelé is érkezik impulzus! Vadság, őrjöngés, kiabálás. Lélektelen lenne egy próbateremben eljátszani ezeket a nótákat. Nálunk fontos a színpadi mozgás, a dinamika és a közönség, hogy közösen alkossunk valami felejthetetlent egy-egy koncert alkalmával. Szóval inkább megvárnánk a vírushelyzet végét. Remélhetőleg hamarosan újra el tudunk indulni, és megmutathatjuk az új nótáinkat azoknak, akik kíváncsiak a Cadaveresre! Köszönjük szépen!

A lemezhez kapcsolódó eddigi videók:

Itt pedig a kész lemezanyagba hallgathattok bele:

Zárásként pedig álljon itt egy fotó, amit Peti küldött a válaszaihoz mellékelve, és amihez felesleges bármilyen kommentárt fűzni. Jár a kalapemelés!

Nameless

About Rattle Inc. 209 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*