Rém: Berek (2020)

A fővárosi, sokat sejtető nevű Rém egy ember munkája, egy bizonyos N hozta létre valamikor 2019 körül. Lényegében elvarázsolta a Balaton és annak csodálatos atmoszférája, ami az ősz beköszöntétől tavaszig egy bűvös és misztikus légkörrel lengi be a tájat, no meg az ebben elveszni akaró magányos lelkeket. Digitálisan 2019-ben jelent meg a Poklade című EP a maga mohácsi busójáró maszkjaival, amelyet tavaly a Fekete Terror Productions adott ki kazettán, majd tavaly év végén a Noctis Sonos Records jóvoltából a kunszentmártoni Fattyú formációval közös split anyag látott napvilágot, Pogány tél címmel. Ezzel, mondhatni, egy időben, digitálisan érkezett jelen kritikánk tárgya, amelynek dalai nem egyeznek a split vagy a Poklade nótáival.

A nagylemezen már vendégzenészek is szerepet kaptak, így sokkal változatosabb és sokrétűbb lett a koncepció, mint a korábbi Rém-anyagok. Így jött a képbe Knapp Oszkár (a Grizzly, a Wrong Side és a kezdeti időszakban az Insane énekese), aki az vokálokba segít be, és aki korábban együtt csinálta N-nel a Húsdaráló Project beleszarós, belezős mentalitásához hasonló, ám zeneileg kissé más Redneck Zömbiez-t. Csakúgy, mint Jim Jones (senki ne gondolja, hogy a Népek Temploma szekta vezetőjéről van szó: a művész urat a Faagia, a Kolp, a Veér, a Koprofaga vagy éppen a Ravenshades projektekből ismerhetjük).

Aztán van még nekünk ének terén a Holdlajtorja kapcsán is emlegetett Leiru; Vincze Ádám bendzsón állt a zenei összeröffenés rendelkezésére (ő szintén megfordult a Redneck Zömbiez síron túli traktorhadjáratában, továbbá olyan brigádokhoz fűződik a neve, mint a Taktika, a Harvester vagy az Entrópia Architektúra); névtelen entitásként pedig I a basszust szolgáltatja, míg T a dobokért felel. A felvételek a Fehér Pokol Stúdióban készültek, a borító pedig Katona Balázs munkája. Mindezek után lássuk, mit is rejt a Rém legfrissebb anyaga!

Zeneileg a lassú, cammogó, már-már doom jellegű black metalt kapjuk, ami egész gyakran csak az énektől lesz black metallá. A kopár és sivár témák itt-ott egész komplex beteljesüléseket visznek végbe, ahogy akadnak gyorsabb témázgatások és ügyes dallamok is. Nekem egész sok helyen jutott eszembe a thüringiai, korai Eisregen vagy megint csak a korai Bethlehem (dark metal), azonban a Rémben vannak népies folk elemek és a különböző károgások mellett kapunk dallamos vokálokat is. A Láp például zseniális: egyszerre kong az ürességtől és emel fel! De ilyesmik merülnek fel a Zalában is, amelynek autentikus zárása is hatalmasat üt a csicsergő madarakkal!

A szövegek nagyon jók és egy kis odafigyeléssel tökéletesen érthetők is, nem beszélve arról, hogy a dalok koncepciójába is remekül lettek beleillesztve. Azonban az anyag korántsem könnyű hallgatnivaló, hiszen van olyan mélysége, mint, mondjuk, a Filosofemnek a Burzumtől, még akkor is, ha alapvetően más síkokon mozognak. Valahogy magában hordozza a zsigeri gyűlöletet és a megkeseredettséget.

A Berek erőssége a rengeteg vendégzenész, amitől az alapvetően lassú és monoton témák csakhamar némi színnel felvértezve mutatják meg, mennyi idő telik el, míg a pengével való felmetszés után a húsban keletkezett árkot feltölti a vér és folyni kezd…

A Berek zajos és élettelen atmoszférája ellenére sincs tele felesleges sallangokkal, a zene is csak annyira technikás, amennyire a koncepcióhoz szükséges, és a rengeteg disszonáns megoldás ellenére is paradox módon letisztult!

A vége felé a Vadász, az Estvéled, illetve a Zala gyorsabb szerzemények, valóban a black metal tematikát részesítik előnyben, és csak olykor lassulnak be. Majd utolsó dalként egy rejtett tétel zárja az albumot, amelynek hangulata a bendzsóval és a ropogó tábortűzzel inkább juttatja eszembe az Alföldet, mint a Balatont (mert hogy eredetileg én bizony balatoni gyerek volnék). Igazából nem értem, miért lett elfedve, hiszen lényegében beilleszthető lenne a Rém koncepciójának nagy egészébe, de ahol a tagság egy részének a kiléte is ködbe és homályba süppedve pihen, ott már ne is kérdezzünk ilyen badarságokat!

Nehéz dolgom van a végső konklúzióval, hiszen egyszerűsége ellenére mégsem pofonegyszerű anyag, és mivel annyira sejtelmes, kietlen doom és tremolóval teli kásás valami, ami mentes mindenféle felesleges díszítéstől (és közben végig érthető), bár hangulat kérdése, de el lehet benne veszni. Én mégis úgy gondolom, érdemesebb lett volna több színt és megoldást alkalmazni úgy, hogy közben a Berek megtartja azt a fajta természetnek felajánlott, emberi önpusztítást, amitől annyira mély és átható lett! Ettől függetlenül egy remek anyag, ami a vírus miatt csúszik, de valamikor a nyár elején, tavasz végén limitáltan, CD-n is elérhetővé teszi egy kiadó. Hogy pontosan melyik és mikor? Gyerekek, túl sok a kérdés, koncentráljunk inkább a zenére! Van mire!

Megjelent digitálisan és valamikor a fizikai formában is érkezik.

https://xremx.bandcamp.com/releases
https://www.facebook.com/rem.the.horde

1. Dereng (4:09)
2. Köd (3:38)
3. Láp (4:19)
4. Avar (3:53)
5. Berek (3:52)
6. Meder (3:19)
7. Vadász (2:59)
8. Estvéled (3:18)
9. Zala (5:01)
10. Hidden Track (7:15)

About haragSICK 66 Articles
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*