Néhány évvel ezelőtt a Gunmen albummal ismertem meg a csapatot, és bár azt követően szinte valamennyi korábbi lemezüket meghallgattam, számomra máig 2017-es anyaguk az etalon. Vajon sikerült-e megugraniuk a lécet legfrissebb alkotásukkal? Minél többször hallgatom, annál inkább azt mondom, hogy igen.
Sebastian „Seeb” Levermannék ez alkalommal futurisztikus környezetbe helyezték zenéjüket, ezt tükrözi a borító és a „22. századi” megszólalás, az itt-ott effektezett ének és a táncos-pattogós ritmusok is. Olyan messzire szerencsére nem mentek, mint a Within Temptation a The Unforgiving albummal, nem lett belőlük pop metal csapat, de majdnem. 🙂 A gitárok szerencsére jól hallhatók, Dirk Meyer-Berhorn dobjának hangjaiból viszont leginkább csak a felső regiszterek jönnek át, a basszusból szinte semmi, ellenben a billentyűk sűrűn ott csilingelnek a háttérben… Mentségükre legyen mondva, hogy nem tolják túl az űrmetalt – hallottunk már olyanokat, akik ennél sokkal jobban beleélték magukat az űrutazós-szkafanderes szituba.
Pedig a csapat tavalyelőtt plusz súlyt pakolt a zenéjébe azzal, hogy Steven Wussow (ex-Xandria) személyében új basszusgitárost igazoltak, az addigi bőgős Niels Löffler pedig hathúrosra váltott. A csapat ezzel ismét ötfősre bővült (2011 óta működtek kvartettként), így Levermann-nak azóta már csak az énekre kell koncentrálnia (plusz a stúdióban a billentyűs hangszerek nyüstölése is az ő feladata). Ami a Gunmen óta még változás, hogy a tavaly távozó Tobias Kersting gitárost Patrick Sperling váltotta.
Levermann tenorja végig a „kellemes” tartományban mozog: nem fogható rá, hogy összetéveszthetetlenül egyedi lenne, de nem is ragadtatja magát kínos fejhangokra és a mély frekvenciákat sem erőlteti. Kórusokból ez alkalommal sincs hiány, ahogy vendégművészekből sem: az album slágerének tekinthető Interstellarban például a Firewind-es Gus G. szólózik, a lírai Alone in the Dark-ban a Brothers of Metal énekesnője, Ylva Eriksson duettezik a frontemberrel, a háttérvokálban Andy B. Franck, a Brainstorm énekese is feltűnik, a nagyzenekari hangszerelést pedig Alex Staropolinak (Rhapsody of Fire) köszönhetjük.
Sci-fi díszletek ide vagy oda, az Orden Ogan továbbra is jófajta dallamos, dinamikus európai power metalt játszik, fogós refrénekkel, ínycsiklandó gitárdallamokkal és szólókkal. Az idén 25 éves csapatot annak idején a Blind Guardian zenei örökösének kiáltották ki, ám mostani dalcsokrukat hallva én sokkal inkább a Powerwolf-fal érzek rokonságot, plusz a német-osztrák Warkings játszik még hozzájuk nagyon hasonló muzsikát.
A Final Days, amely az együttes hetedik stúdióalbuma, eredetileg tavaly augusztusban látott volna napvilágot, ám a koronavírus-járvány miatt ezt a dátumot emlékeim szerint legalább kétszer módosították. A korábbi borítóikon megszokott sötétebb színvilágot ez alkalommal egy némileg kórházi hangulatú, és ezáltal bennem kellemetlen asszociációkat keltő dizájn váltotta: a vakító fehérségből mindenekelőtt az Orden Ogan világának visszatérő szereplője, a halhatatlan Alistair Vale piros oxigénmaszkja virít ki. Ezt a hangulatot erősítik az emberiség jövőjét meglehetősen sötéten lefestő számcímek is – ehhez képest viszont kifejezett örömzenét hallunk.
Nehéz kedvencet kiemelnem az albumról, mondhatni, lehetetlen feladat: elég, ha csak az anyag első felében elhangzó „I-s” triászra utalok (In the Dawn of the AI, Inferno, Interstellar), de a Heart of the Android sem véletlenül lett a korong nyitónótája. 🙂 Köztük húzódik meg szerényen a Let the Fire Rain, amiben viszont a lemez legnagyobb, közönség-énekeltető kórusát vezetik elő.
A „B oldal” átlagtempóját tekintve valamivel komótosabb, mint az első félidő. Innen a gyors Hollow jön be a leginkább; éppen ennek a dalnak a refrénje idézi meg a leginkább a Blind Guardian szellemét. A többi sem lapos nóta, de az első öt dalt összességében egy fél ponttal jobbnak értékelem, mint ezeket.
Egy vérbeli thrash, black vagy death metal-hívő számára a Final Days nyilván popzene, nem is várható, ezzel az albummal kedveljék meg ezt az irányzatot, a dallamos power metal rajongói azonban elégedetten csettinthetnek az Orden Ogan legfrissebb alkotása hallatán.
Válasz írása