Monastery: Fuck This World (EP, 2021 remaster)

Azt hiszem, a zalaegerszegi Monastery nem igényel különösebb bemutatást, ha másért nem, hát azért, mert még egy hónapja sincs, hogy a brigád újraalakulása kapcsán összekalapált Chimera EP-ről vigadoztam. Ti nem tudjátok, így hát elmesélek egy személyesebb történetet a zalai death metal hordával kapcsolatban… bár nem szokásom egy kritikában ilyesmiket megosztani, most mégis megteszem!

A Fuck This World 2003-ban jelent meg szerzőiben, amikor még Pécsre jártam suliba. A sétálóutcán volt egy kis CD bolt Mobidisc néven; lehet, hogy még ma is van, de már vagy tíz éve profilt váltottak, és a zenekaros pólóban, pulcsiban, gyűrűben, jelvényben és egyebekben találták meg a jövőt. A lényeg, hogy ott vettem meg a szóban forgó EP-t használtan (bizományiban) tízen-valahány éve. A lemezt sajnos kölcsönadtam egy csoporttársamnak, aki végül lemorzsolódott, már nem kezdte meg a következő szemesztert, és név alapján soha többé nem találtam rá. Szóval már előtte, még mielőtt az egész újraalakulás hír lett volna, ráírtam a csapatra, hogy nincs-e esetleg egy felesleges példányuk ebből az anyagból. Azt válaszolták, hogy nincs, de lesz belőle szerzőiben újrakiadás (itt jegyzem meg, ha valakinek lenne elfekvőben egy példány, szívesen megszabadítanám tőle).

Nos, az életnek vannak furcsa fintorai, hiszen a brigádtól megkaptam az újra kiadott verziót, és akkor már illene is írni róla – na, éppen ezt olvasod te, kedves olvasó.

Hogy őszinte legyek, gondban voltam a 2003-as muzsikával, hiszen egy remaster gyakorlatilag az eredeti masterfelvétel újrakeverését jelenti, és én szerettem volna tudni, hogy hangzásban mi a mérvadó különbség az eredeti, 2003-as, Vedres Joe-nál, a Joe’s Garage stúdióban rögzített és a 18 évvel későbbi, a Moby Dickből ismerős Schmiedl Tamás (MD Stúdió) soproni újrakeverése között. A 2003-as anyag sehol nincs fenn, higgyétek el, rengeteg mp3 blogon, privát és publikus torrent oldalon, IRC szerveren próbálkoztam, és végül, nagy nehezen a soulseek segített – megtaláltam! Így már módomban állt összevetni a két cuccot…

Nos, ha eddig eljutottak az olvasással, akkor innentől tényleg rátérek a tényekre és mellőzöm a személyes nyomorom, de mivel nekem a Fuck This World nosztalgia és rengeteg emlék fűződik hozzá, így nem tudtam kihagyni!

A hangzásban annyi egyértelműen érezhető, hogy míg a 2003-as mélyebben és erőtlenebbül szól, a soproni frissítésekkel tisztábban, élesebben hangzik, és jobban előtérbe lett helyezve a Frytz vokálja. A srácok sejthetően sokat hallgatták a Fear Factory debütjét, a Soul of a New Machine-t, amikor a félelemgyárosok még az industrial grindcore és death metal között vacilláltak. A kilenc dal lényegében négy komplett nótát tartalmaz, plusz egy intró, egy outró és a dalok közötti sampler-hadosztályok kerekítik ki a koncepciót. Itthon a fővárosi Intense dolgozott hasonló teóriákkal, az Indifference vagy a Black Dawn maxi némi sarkítással hasonszőrű, mint a Fuck This World.

Tegyük hozzá, a Monastery ebben az időszakban már belső viszályoktól volt hangos, voltak széthúzások a brigádon belül. Talán ennek okán is lett az EP annyira felemás, tőlük nem megszokott, modern és közben mégis valahol régi sulis death metal. Mórocz „Frytz” Krisztián súlyos vokálja, Simon Balázs mély basszusai és Szeghy „Ufo” István, illetve Tóth „Hufi” Ferenc a hathúrosokon darálják le a zajok és ütemek közé ragadt mindent… plusz Kovács „Billy” Róbert biztosítja a ritmusokat. Ebből a felállásból ma a csapatot három eredeti tag erősíti, és a brigád létszáma ötről négy főre csökkent.

A korongon van némi thrash-es riffelgetés, és megvolt benne az az újszerű és fejlett technika, ami, mondjuk, a korai Slipknot-ra volt jellemző; éppen a címadó dal tartalmaz olyasmi megoldásokat, mintha némi sarkítással éppen a (Sic) szólna… Csak csekkoljuk itt-ott a dob- és a vokáltémákat!

A Fuck This World egy remek EP volt, amely előrevetítette a Misanthrope-on kicsúcsosodó modern extrém zenei felfogást, megtartva a Far from Christ-féle alapokat. Amolyan egyensúlyozás volt ez a Monastery részéről, amivel végül a Play with the Truth-on hasaltak el, ahol a modernség kerekedik felül, amiben lassan szétesik a zenekar, és a belső viszályok miatt hosszú éveket kellett várni, mire valami újra elkezdődött.

Nem beszéltem még a külsőségekről. Fura módon a master és a remaster nem csak hangzásában, de a design-ban is eltér egymástól. Ez a 2003-as:

Ez pedig az idei:

Személy szerint nekem sokkal inkább tetszik az első kiadás, mert a külsőségek jobban illeszkednek a zenei világhoz és koncepcióhoz. De az is lehet, hogy csak a nosztalgia írja felül bennem a józan észt… Az EP-t nem akarom pontokkal értékelni, hiszen valójában csak egy ráncfelvarráson esett túl, de ettől függetlenül az anyag egy 2003-as Soul of a New Machine reinkarnáció… Mellesleg a srácokkal nagyon fut a taliga: éppen a napokban olvastam, hogy a Rupaszov Tamás féle Trottel Records májusban kiadja a Far from Christ-et LP/CD formában! Remélem, a designban igyekeznek az eredeti kazettaborítóval úgy operálni, hogy hasonlóan nézzen ki, és hogy a gyenge hangzásból sikerül valamit úgy kikeverni, hogy az se vékonyan, se plasztik módon ne szóljon! Az említett taliga amúgy annyira meglódult a zalaegerszegi srácokkal, hogy az idei Chimera EP lesz a következő havi HammerWorld CD-melléklete, így a hazai hallgatóságot elérhetik vele – ez egy remek promóciós lehetőség. Egyszóval zajlik az élet, és a Monastery volt, van és lesz!

Monastery:
https://www.monastery.hu
https://www.facebook.com/Monastery-metal-113989467148562/
https://www.youtube.com/channel/UCsvleNYbSr7IY5JUlvifArw

1. Intro (0:36)
2. Dying Earth (2:51)
3. Scream (0:18)
4. B.L.E.A.D. (4:08)
5. Rew (0:16)
6. Tuning (3:32)
7. Breath (0:25)
8. Fuck This World (2:23)
9. Outro (0:46)

A cikk szerzője: haragSICK 70 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*