Helloween: Skyfall (2021)

Idén, 2021 nyarán jelenik meg az új Helloween album, amelyről már most is meghallgatható a lemezt záró és egyben leghosszabb, epikus dal, a Skyfall, amit nem más, mint a legendás Kai Hansen, a Helloween és a Gamma Ray alapítója írt. Így nem csoda, ha a szerzemény a Keeper… korszak és a Gamma Ray zenei világának legjobb recept szerint megírt keveréke. Olyan, amire az ősrajongók évtizedek óta várnak. Ezt erősíti az is, hogy a dalban Deris mellett Kiske is énekel, Kai pedig a gitárhúrokat tépi.

Tépi? Dehogy tépi, igazi virtuózként játszik rajtuk. Kiske pedig csodálatosan énekel. Igazi időutazás. Én szeretem a Pink Bubbles Go Ape lemezt, de ha annak idején ilyen komolyságú számokat tartalmazó lemez jelent volna meg a helyett, akkor a zenekar karrierje is teljesen más pályán folytatódhatott volna (bár akkor se a The Dark Ride, se a 7 Sinners, se a Better than Raw, se a The Time of the Oath lemez és a Gambling with the Devil sem születhetett volna meg).

De milyen maga a Skyfall? A teaserből nem derül ki, mert az túl rövid hozzá, de egy igazi epikus mű.

Epikus műveket pedig a Tökfejek mindig is zseniálisakat tudtak írni: Halloween, Keeper…, Mankind, Mission Motherland, Dark Ride, Occassia Avenue, King for a 1000 Years, Nabatea.

A dal első fele klasszikus Helloween-es power/speed metal, ahol újra hallhatjuk Kiske legendás hangját. A középtájékon lelassul, és Hansen mester ellát bennünket hangulatos, elmélkedős és virga szólókkal egyaránt, plusz narrátoros résszel is, majd ismét gyors részek következnek, hogy a végén újra belassulva, majd egy himnikus, nagyívű kórussal zárják le a számot (és az egész lemezt, mivel ez lesz az új albumon az utolsó dal). De a hangszeres játékban Grosskopf is odateszi magát basszusgitáron és Dani Löble is a dobokon. Elsőre szokatlan, hogy többen énekelnek benne, de második hallgatásra ez már teljesen természetesnek hangzik (hiszen mindhárom vokalista a Helloween énekese, csak különböző korszakokban és lemezeken).

Igazi örömzene ez, ahol érződik, hogy a zenészek élvezetből, szívből, lélekből játszanak. Azt nem tudom megmondani, hogy a lemez többi száma is ilyen jó lesz-e vagy sem. De ha nem, ezért az egy számért már akkor is megérte ennyi évtizedet várni.

Végezetül pedig ejtsünk szót az új lemezborítóról is, ami visszautal és tiszteleg a régi Helloween-albumok előtt. Ott van rajta a Walls of Jericho trombitája, a Keeper-lemezek hét kulcsa, a Keeper… 1 és a Time… lemezeken látható, hét kulcsot őrző misztikus alak, a Master… album csillagai a kulcsok őrében, továbbá a Time… lemezre utaló óra. A Keeper… 2 lemez kulcsért kinyúló keze is helyet kapott a képen, de a teljes démon/Sátán alakkal. A trombitát megfújó Gábriel arkangyal pedig egy gyűrűt visel az ujján, ami szintén a Master… album gyűrűire utal. Hogy ez csupán művészi fogás vagy magát a lemezt is ez jellemzi majd zeneileg, azt most még nem tudom. De remélem, hogy az utóbbi. 🙂

A lemezborítót az az Eliran Kantor festette, aki korábban már a Testamentnek, a My Dying Bride-nak, a Soulfly-nak, a Heaven Shall Burn-nek, a Sodomnak, a Tristaniának, a Havoknak, az Iced Earth-nek, a Crowbarnak, a Kataklysm-nek és más thrash, death, black, gothic, doom és extrém metal bandáknak is készített hasonló műveket, illetve már dolgozott együtt Hansennel a XXX – Three Decades in Metal lemez borítóján.

A lemez számcímei a következők lesznek:

01 – Out for the Glory
02 – Fear of the Fallen
03 – Best Time
04 – Mass Pollution
05 – Angels
06 – Rise Without Chains
07 – Indestructible
08 – Robot King
09 – Cyanide
10 – Down in the Dumps
11 – Orbit
12 – Skyfall