Talán már elárultam magamról, hogy szeretem a dallamos punk rock muzsikát. Hasonló módon szimpatizálok a norvég Kvelertak zenéjével is, különösen a bemutatkozó album körüli időszakukkal. Amit viszont hiányolok Vidar Landáék repertoárjából, az az én mércémmel mért még több fogós dallam és emlékezetes nóta.
Éppen ezért örültem meg a finn Grillijono K.O. bemutatkozó nagylemezének, azon ugyanis éppen a két említett világot ötvözik, méghozzá remekül. A Vaasa városából származó négytagú formáció – Lobo-Tommi (ének-gitár), Rahina-Rautiainen (gitár), Lars von Clier (basszusgitár) és Bräd Wursti (dob) – hivatalos műfaji besorolása szerint turborock-ot játszik, ám hogy ez utóbbi irányzaton pontosan mit is értsünk, arra mindeddig nem találtam pontos definíciót. Nyilván valami olyasmit, mint amit a Napalmia korville albumon is hallunk: egyfajta súlyos, sötét rock and rollt (szándékosan nem black ’n’ rollt írok, oda ugyanis főként lendületes muzsikát játszó black metal csapatokat sorolnak), amely egyformán talál magának rajongókat a metal és a punkzene rajongóinak táborából.
A finnek legfőbb hatásai között a The Hellacopters, a Gluecifer és a Kvelertak említhető (különösen ez utóbbi), ráadásul ahogy Erlend Hjelvik és utóda, Ivar Nikolaisen, úgy Lobo-Tommi is az anyanyelvén énekel. A Grillijono K.O. első kiadványa a 2015-ös Nyrkkipyykki EP volt, az agresszívebb, sötétebb megszólalás felé viszont csak az ezt követő single, a Kaljaa pimeässä vitte el őket. Az azonban talán a tagok művésznevei és a frottír fejpántos frontember fizimiskája alapján is sejthető, hogy a kvartett nem veszi túl komolyan magát.
Egy lomha, középtempós rock and roll-lal nyitnak (Ihmismadon viimeinen pala), vagyis a puskapor nagy részét későbbre tartogatják. Tommi szinte végig egy hangon üvölti a szöveget, az alapra vett szólóban pedig a két gitár váltja egymást.
A Fuck Me Up Before You Go-Go – angol címe ellenére – szintén finnül szólal meg, és semmi köze a Wham egykori klasszikusához. Viszont ez a nóta már rendesen pörög, s a refrént a másik két húrtépő vokálja támogatja meg.
A frontember ordibálása időnként persze irritáló is tud lenni (Mä oon sun koira), amikor viszont a kulturáltabb arcát fordítja felénk, és mélyebben, normál hangon énekel, teljesen olyan érzésem van, mintha egy, az egyik lábával a múltban ragadt szovjet-orosz „vendéglátós” punk rock bandát hallanék (Marinaadien hautaan, Hävittäjä).
Csak tudnám, mit jelentenek az olyan számcímek, mint a Koti, uskonto ja ilmainen ämpäri vagy a Kuluta mut loppuun! 🙂 Persze így, a tudatlanság homályában headbangelve is roppant szórakoztatóak a dalok: olyan kulturális sokk hatása alatt vagyok, mint amikor hirtelen egy vadidegen egzotikus országban találom magam, ahol senki nem beszél angolul, én pedig egy szót sem értek az ott élők szövegéből. 🙂
A tempó akár monoton is lehetne, a dallamok és az itt-ott felhangzó különleges effektek azonban kellően változatossá teszik az anyagot. A tíz nóta nagy többségének a játékideje három perc alatt marad, vagy éppen csak meghaladja azt, mindössze a nyitó és a záró tétel lépi túl a négyperces hosszúságot. Éppen ezek a valamivel komótosabb szerzemények idézik a leginkább a Kvelertak munkásságát.
Számomra hiánypótló mű, de talán a fent említett irányzatok és előadók kedvelői számára is tartogat néhány kellemes percet. A magam részéről kíváncsian várom a folytatást.
Ui.: És hogy valami humort is csempésszek szokásosan száraz disszertációmba, idemásolom, hogyan fordította le magyarra a Facebook-automatizmus a lemez finn nyelvű ajánlóját:
„A Barbecue vonal K.O. debütáló albuma, a Napalmia Ears 26.3.2021-én jelenik meg! ’Sok más debütáló albumhoz hasonlóan a Napalmia on füles slágergyűjtemény a banda elejéről. Punk, rock, metál és egyéb fűszerek is belecsaptak ugyanabba a levesbe, és a végeredmény egy csípős dalos Grill vonalas leves. A következő palacsinta már összehozta a hozzávalókat, és hamarabb kezdi megsütni. Gurul a malom!’ – kommentálta a banda arany uborkája, Lobo-Tommi.
Leave a Reply